az ugyanily nevü járás székhelye Königsberg porosz kerületben, 6 km.-nyire az orosz határtól, vasút mellett, (1890) 4221 lak., gép-, keményítőgyárral, szeszégetéssel és fürészmalommal.
von Reuenthal (ma Reinthal, Landshut mellett), kiváló és nagy hatásu középkori német dalköltő; nemes bajor családból származott és 1217. részt vett VII. Lipót osztrák hercegnek s II. András magyar királynak keresztes hadjáratában. Visszatérése után elvesztette urának, II. Ottó bajor hercegnek kegyét és reuenthali birtokát, mire Ausztriába ment, hol II. Harcias Frigyes, a Tannhäuser (l. o.) pártfogója, szivesen fogadta és Melk vidékén szerény hűbérbirtokkal megajándékozta. Később a Hohenstaufok hive lett, ami ellenkezésbe hozta Frigyes herceggel. Valószinűen nős volt és gyermekei is voltak. 1250. már nem élt. Egészen új elemet vitt be az udvari dalköltészetbe: eltanulta és művészien átalakította a népnek régi kedvelt táncdalait, melyekben N. a parasztok életének majd gúnyos, majd idilli rajzait adja. A dalköltészetnek e faját nevezik udvari népköltészetnek (höfische Dorfpoesie). A költő nyomban halála után mondai alakká lett, kinek a nép utóbb számos trágár tárgyu v. durva hangu költeményt tulajdonított. Oly verseket, melyekben parasztok szerepelnek, nemsokára neidhartoknak neveztek. A hagyomány később Neidhard Fuchs néven Víg Ottó osztrák herceg udvari mulattatójává és a tarhegyi pap (Pfaff vom Kahlenberge) társává tette és azt mesélte róla, hogy 1334. halt meg Bécsben, hol a Szt. István templomában temették el, pedig a templomba beépített sírkő Neidhart von Fuchs lovagé, kihez a költőnek semmi köze. Würzburgban is van egy Neidhart von Fuchs eltemetve, kivel némelyek szintén azonosították a költőt, aki e szerint frank nemes lett volna. Ez mind alaptalan monda, melynek legnépszerübb foglalatja az 1500 körül keletkezett, Neidhard Fuchsról szóló népkönyv (kiadta F. Bobertag, 1885).
Gottfried, l. Gottfried (1).
(héb. a. m. bezárás), a zsidók engesztelő napján az utolsó, a kapuzárás előtti istentisztelet.
l. Nilgiri.
Ágoston, osztrák botanikus, szül. Bécsben 1803 dec. 12., megh. u. o. 1871 jun. 1. Jogi pályára készült s tanulmányait bevégezve, 1848. törvényszéki tanácsos, 1853-54. főtanácsos lett. Megrongált egészsége miatt 1856. nyugalmaztatását kérte s azóta mintegy 15 éven át a botanikával foglalkozott; különösen sokat köszönhet neki az osztrák-magyar monárkia flórája. Önálló művei: Flora von Wien (Bécs 1846). 1851. a bécsi Zoologisch-botanische Gesellschaft megalakulván, N. lelkes munkása, később alelnöke lett. Alsó-Ausztria flórájának tervezetét e társulatnak már 1852 jun. 2. bemutatta. Lehető szorgalmas kutatása, tanulmányai és szaktársak növényei nyomán 1858. kiadta Flora von Nieder-Österreich (Bécs) c. munkáját s 1866. pótlékot fűzött hozzá. E munka igazi példája a florisztikai tökéletességnek. N. ezután az egész monárkianövényzetére fordította a figyelmét s alaposan megrostálta és kiegészítette Malynak a birodalom flórája összeállítását, Nachträge zu Maly's Enumeratio plantarum phanerogamicarum imperii Austriaci universi c. alatt (Bécs 1861). Ezután kiváltképen a monárkia keleti részére, hazánk flórájának ismertetésére fordította figyelmét. Összegyüjtött lehetőleg minden, még csekély értékü és kis terjedelmü munkát is, áttanulmányozott lehetőleg minden kéziratot, s ebben a buzgalmában Kanitz A. nagy segítségére volt. Mivel maga az ország egész flóráját nem kutathatta, megelégedett annyinak összeállításával, amennyit az irodalomban és gyüjteményekben talált, vagy amit barátai vele közöltek. Igy jelent meg: Aufzählung der in Ungarn und Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen nebst einer pflanzengeografischen Übersicht (Bécs 1866) c. munkája. E munkájának kiegészítő része Diagnosen derin Ungarn u. Slavonien bisher beobachteten Gefässpflanzen, welche in Koch's Synopsis nicht enthalten sind (Bécs 1867), s vele Koch Dániel (l. o.) munkáját hazánk flóráját tanulmányozható forrássá egészítette ki. Mind a két munkáját Nachträge und Verbesserungen zur Aufzählung der in Ungarn stb. c. újabb munkával pótolta (Bécs 1870). Igy lett N. a magyar tudományos akadémiának 1867 óta külföldi levelező, a k. m. természettudományi társulatnak pedig 1863 óta levelező tagja. N.-nak számos, az Österreichische Botan. Zeitschriftben, a Verhandlungen der zoologisch-botanischen Gesellschaft meg a bécsi akadémia kiadványaiban megjelent értekezésén kivül más nevezetesebb s hazánk flórájára vonatkozó munkái még: Die Vegetations-Verhältnisse von Croatien (Bécs 1868) és Nachträge (u. o. 1869); Kritische Zusammenstellung d. in Österreich-Ungarn bisher beobachteten Arten, Formen und Bastarde der Gattunk Hieracium (u. o. 1871); Die Veränderungen der Wiener Flora (u. o. 1870). Fenzl N. tiszteletére nevezett egy sugaras-fészkest Neilreichiának. V. ö. Hazslinszky, Emlékezés N.-ról (Pest 1872, Értekezések a természettudományok köréből) és Österr. Botan. Zeitschr. (1859).
-család, württembergi család, mely 1726. grófi rangra emeltetett. Nevezetesebb tagjai: N. Reinhard Vilmos, szül. 1684 máj. 27., megh. 1774 máj. 26., császári tábornagy, Lotaringiai Ferenc és Mária Terézia kegyeltje. 1739. megkötötte a belgrádi békét. 1741. az örökösödési háboruban Nagy Frigyes Mollwitznál megverte. Bécsben a legfelső hadi tanács tagja és Bécs város parancsnoka volt. - N. Adám Albert, szül. 1775 ápr. 8., megh. 1829 febr. 22. Katonai neveltetését Stuttgartban nyervén, az osztrák seregbe lépett és részt vett a Napoleon elleni olasz háboruban. 1813. mint követ a svéd udvarnál keresztülvitte azt, hogy Svédország is csatlakozott a Napoleon elleni szövetséghez. 1813 okt. 20. altábornaggyá lett. A bécsi kongresszuson Napoleon nejének, Mária Lujzának meghatalmazottja volt, aki 1815., miután Murat nápolyi király hatalma tönkre tétetett, N.-re bizta a parmai hercegség kormányzását. Napoleon halála után N. morganatikus házasságra lépett Mária Lujzával. E házasságból származott N. Vilmos montenuovói herceg (l. Montenuovo). - N. Ádámnak első házasságából való fia N. Alfréd, szül. 1807 jan. 26., megh. 1865 nov. 16. Württembergi vezérőrnagy volt. - Testvére N. Ervin, szül. 1813 ápr. 6. Osztrák lovastábornok, a család jelenlegi feje. 1848-1849. mint császári őrnagy Magyarországon harcolt, 1864. részt vett a német-dán háboruban. 1869. Galicia parancsnoka, 1870. tábornok, 1878 óta a bécsi testőrség (Trabantenleibgarde) kapitánya. A württembergi, továbbá az osztrák urakházának örökös tagja. 1865 óta a 12. dragonyosezred tulajdonosa. - Fia N. Reinhard, született 1856 julius 30. 1881-90. a német birodalmi gyülés tagja volt.
város a Banda szigetek (l. o.) egyikén.
1. Glatzi N., 195 km. hosszu mellékfolyója az Oderának; a Szudétekben a morva-sziléziai határon ered a Schneebergtől Ny-ra. Keskeny szoroson (Warthai hegyszoros) átfolyik, elhalad N. vár mellett és Oppeln meg Brieg között torkollik. Jobbról fölveszi a Bielát. - 2. Lausitzi vagyis Görlitzi N., 225 km. hosszu mellékfolyója az Oderának; az Iser-hegység DNy-i oldalán Reichenbergtől ÉK-re Csehországban ered; átfolyik a szász és a porosz Felső-Luzsicán és Gubentól É-ra 12 km.-nyire torkollik. - 3. N., az ugyanily nevű járás főhelye, az egykori érsekség és N. fejedelemség fővárosa Oppeln porosz kerületben, 15 km.-nyire a cseh határtól, a Glatzi N. és Biela összefolyásánál, vasút mellett, (1890) 22 444 lak., butor-, gépgyártással, olajpréseléssel, csipke- és drótfonat-készítéssel, őrlő malmokkal; hadi iskolával, a Philomathie tudományos egyesülettel, mezőgazdasági téli és egyéb közép- és népiskolákkal. A kiválóbb épületei az 1430. befejezett gót plébánia-templom; a XV. sz.-ból való, 85 m. magas városi torony és az egykori püspöki palota. N.-t először 1350. Preczlaws püspök vette körül falakkal. 1428. a husziták sikertelenül ostromolták. A 30 éves háboruban 1621. Jägerndorfi György őrgróf, 1632. szászok és dánok, 1642. a svédek ostromolták, 1741. a poroszok elfoglalták és még jobban megerősítették. 1758. az osztrákok sikertelenül ostromolták. 1807 jun. 16. kemény ostrom után magát a franciáknak megadta. 1870 óta mint vár a jelentőségéből veszített és belső erődítményei le is rontattak. V. ö. Kastner, Geschichte der Stadt N. (1854-67).
2. N. fejedelemség 1201. ajándék útján a boroszlói püspökséghez került és lassankint megnagyobbíttatott. Az 1742-iki boroszlói béke után csak kisebb, D-i része (mintegy 900 km2) maradt meg Ausztriának, a nagyobb, É-i rész (1231 km2) Poroszországhoz került és 1810. állami tulajdonná tétetett. Az osztrák N. főhelye Jauernig; a porosz rész járásai N. és Grottkau.
(Neitha), egyiptomi, eredetileg talán libiai istennő, kit Saďsban mint a város védő istenét tiszteltek. A görögök Athenével azonosították, akire N. szimbolumai (régebben két nyilvessző, később egy szövő-vetélő) is emlékeztetnek; később maguk az egyiptomiak is gyakran azonosították Isissel. Saďsban tiszteletére a «lámpaünnepet» rendezték; ottani templomát Plutarchos és Proklus leirták.