(ejtsd: nellszn), 1. Brit-Amerika 650 km. hosszu folyója, a Winnipeg-tó kifolyása; sellői miatt csak kisebb hajók járhatnak rajta. Torkolatánál van York nevü ügynökség. - 2. N., város Lancaster grófságban, Burnley szomszédságában a Calder mellett, (1891) 22 700 lak. (1881. még csak 10 381), jelentékeny pamutiparral. -3. N., város és püspöki székhely Új-Zéland D-i részén, a Cook-szoros Tasman-öböl közelében, vasút mellett, (1891) 6626 lak., bőr-, szappan- és sörgyártással.
(ejtsd: nellz'n) Horatio viscount, angol tengernagy, szül. Burnham-Thorpeban, Norfolk grófságban, 1758 szept. 29., hősiesen elesett a trafalgari tengeri ütközetben 1805 okt. 21. 1771. kereskedelmi hajón beutazta Nyugat-Indiát s 1772-ben részt vett Lutwidge kapitány sarkvidéki expediciójában. 1776. mint tengerész hadapród Kelet-Indiába ment, 1777. hajóhadnagy s 1779. kapitány lett, mely állásban az amerikai háboruban a Honduras-öböl mellékén fekvő San Juan és San Bartolomé fortok ellen intézett támadásokban vett részt, mignem betegeskedése miatt 1780. Angliába visszatért. Felépülvén betegségéből, 1781. az Északi-tengerben teljesített szolgálatot s a következő évben újból Amerikába rendeltetett. 1793. a kormány Hamilton Vilmoshoz, a nápolyi angol követhez küldte és itt ismerkedett meg N. a hires Hamilton ladyvel (l. o.), kivel bizalmas viszonyba lépett, és ki őt azután diplomáciai cselszövényeibe is beavatta és felhasználta. Még ugyanabban az évben N.-t Korzikába rendelték, hogy e szigetet megszállja és ott vesztette el, Calvi ostroma közben egyik szemét. 1797 febr. 14. a Szt. Vince-foknál vívott tengeri ütközetben Jervis sir fővezénylete alatt három spanyol sorhajót ejtett prédául és magát a spanyol admirált is elfogta. Elismerésül ezen tetteiért kinevezték ellentengernaggyá és a Cadix előtt horgonyozó, a kikötő elzárásával megbizott hajóraj parancsnokává tették, mely állásban egy ezüsttel megrakott spanyol hajót fogott el a santa-cruzi öbölben; ez ütközetben jobb karját vesztette. Újból felépülvén, a Földközi-tengeren főparancsnokká nevezték ki azon megbizással, hogy Toulon kikötőjét figyelemmel tartsa, ahol Bonaparte tábornok az egyiptomi expediciót felszerelte. Bonapartenak mindazonáltal sikerült észrevétlenül a kikötőt elhagynia és N. figyelmét kijátszania. Erre N. Alexandriába hajózott és mihelyt az abukiri öbölben rejtőző francia hajóhadra bukkant, azt aug. 1. megtámadta és megsemmisítette. Ez alkalommal fején ő maga is megsebesült. Az abukiri diadal széles Európában nagy örömre szolgáltatott okot és biztosra vették, hogy az Egyiptomban elszigetelt Bonaparte ki nem kerülheti vesztét. Az angol király «Nilus bárójá»-vá tette és évi 2000 font tiszteletdíjat adományozott neki; midőn pedig a hős Abukirból Nápolyba jött, Ferdinánd király a brentai hercegi rangra emelte. Most a nápolyi udvar is hadat üzent Franciaországnak, melynek szerencsétlen kimenetele után azonban N. az udvarral együtt a franciák elől Palermóba menekült. Innét ellenforradalmat támasztott Nápolyban s midőn a királyt saját admirálhajóján 1799 julius 10-én Nápolyba visszahozta, engedett a kamarilla és különösen Karolina királyné meg Hamilton lady rábeszélésének és a francia párt, illetőleg a republikánusoknak Ruffo biborossal kötött szerződést megszegte, mi több: Hamilton lady s az udvar kivánságára a köztársasági párthoz szító értelmiség legelőkelőbb tagjait (s ezek között az agg Caracciolo herceget) saját admirálhajójának árbocaira felakasztatta, mivel kitörülhetetlen foltot ejtett hirnevén. Eljárásával még az angol közvéleményt is maga ellen ingerelte, mire a kormány visszahivta; N. azonban csak akkor engedelmeskedett, midőn a kormány Hamilton lordot visszahivta Nápolyból. Erre azután a Hamilton-pár társaságában N. is visszatért Londonba. A következő évben altengernaggyá lett és Parker tengernagy alatt részt vett az északi hatalmak által a «fegyveres semlegesség» ellen kiküldött expedicióban. Az amiensi béke után Mortonba (Surrey grófságba) vonult vissza Hamilton ladyhez, kinek férje időközben elhalt. A háboru újolagos kitörése után a földközitengeri hajóraj élére állott és 1805 okt. 21. reggel 9 órakor a szövetkezett spanyol-francia hajóraj 33 sorhajóját támadta meg Trafalgar hegyfokánál. Mindkét fél a legelszántabb vitézséggel küzdött, de elvégre N. akarata («Anglia elvárja, hogy minden fia megteszi kötelességét») teljesedett és a francia-spanyol hajóraj végképen elpusztult.Az ütközet már-már eldőlt, midőn N. egy puskagolyótól halálosan megsebesült. Holttestét 1806 jan. 8. Londonba szállították és a Pál-templomba temették. Sírja fölé pompás emléket emeltek; hasonlóképen Trafalgar hegyfokán, Norwich, Edinburg és Montrealban (Kanada) ks emlékszobrokat állítottak a nagy hős tiszteletére. Végakaratát azonban, hogy Hamilton ladyről és Horatia nevü leányáról gondoskodjanak, sem a kormány, sem a parlament nem teljesítette. Öccsének, azután hugának utódai 1805 óta a «trafalgari gróf» címet viselik. Életét megirták Churchill (1808), Clarke és M. Arthur (1819, új kiad. 1848), Southey (1813 és számos kiadás) és Pettigrew (Memoirs of the life of Viceadmiral lord Viscount N., 1849, 2 köt.). Hivatalos jelentéseit és levelezését Dispatches and letters of the Viceadmiral lord Viscount N. cím alatt Nicolas adta ki (1844, 7 köt.); e munkából Laughton kivonatot készített (1886). Újabban Jeaffreson irt róla munkát: The queen of Naples and lord N. (London 1889, 2 köt.); továbbá Browne Lathom, The public and private life of Horatio, viscount N. (u. o. 1890); Russel W. Cl., N. and the naval supremacy of England (u. o. 1890).
Juss. (növ.), l. Nelumbórózsa.
(növ., Nelumbium Juss., Cyamus Sm., Nelumbo Gaertn.), a hullámrózsák (Hydropeltidinae) rendjének vizi rózsája, a tündérrózsafélékkel rokon, 10 faja Amerika, Ázsia és Ausztrália forró vidékén terem. Pompás vizi rózsa, tőkéje hosszura nyulik, levele hosszu nyelü, a vizből kiemelkedik, csaknem kerekded, pajzsforma. Virága nagy, egyenként a levél tövéből nő, hosszu nyelü, piros v. fehér. Kelyhe 4-5 levelü, szirma, himje sok. Termése 1-2 magu, a taplós vacok gödrében szabadon levő makk. A N. speciosum Willd. (Nymphaea Nelumbo L., Kyamos Theophr., indiai hullámrózsa, l. a Vizi növények képmellékletén). Ázsia közép és D-i részének vizeiben nő, nevezetesen a Gangesz öbleiben, a Kaspi-tengerben, a Volga torkolatánál (N. Caspium Eichw.); Khinában és Japánban eltérőbb. A Nilusba hihetőleg Indiából ültették. Herodotos a Nilus liliomának vagy rózsájának nevezte, Theophrastus pedig meg a rómaiak egyiptomi babnak (faba Aegyptiaca). Az N. az indus szent lotusa v. padma virága, a Gangesz vizének attributuma. A N. luteum Willd. az Egyesült-Államok déli részén terem, gyönyörü tavi dísz, azért üvegházban gyakran látni.
tagadó szócska.
(sexus), fiziologiai értelemben a him és nő ellentéte az organikus világban. - N. (genus), természetrajzi tekintetben az együvé tartozó élő lények bizonyos csoportja; kisebb csoport faj (species), alfaj; nemek csoportja család, osztály, rend stb. - N., logikai tekintetben a fogalom, amennyiben egyes tárgyak közös tulajdonságait magában foglalja, más szavakkal alsóbb körü fogalmakat foglal magában; ilyenek: ember, állat, kutya, fa stb., szemben az alsóbb körüekkel: európai, akácfa stb. Ez alsóbb rendüek a nem fajtái (genus, species); minden fogalom, kivéve az egyedieket s a legfelsőbbeket, nemnek is, fajnak is tekinthető; nemnek a kisebb körüekkel, fajnak a nagyobb körüekkel szemben. Az egyedi fogalmak csak faji fogalmak lehetnek, a legfelsőbbek csak nemiek. - N., némely nyelvekben a névszóknak olyanféle különbsége, mely megfelel az emberi s állati nemek különbségének s e különféle jelentések különféle nyelvtani alakokban fejeződnek ki. Némely nyelvekben (p. a franciában, olaszban, héberben) csak kétféle nem van: himnem (genus masculinum) és nőnem (genus femininum); más nyelvekben még egy harmadik osztály van: a semleges nem (genus neutrum). Némely főnév értelménél fogva közös nemü (generis communis), vagyis him- és nőnemü egyszersmind, p. a latin parens «szülő» (apa és anya), bos «marha» (bika és tehén). Más nyelvekben máskép oszlanak meg a nemek. P. az eszkimó nyelvben van élők és élettelenek neme, az afrikai pul nyelvben van eszes lények és oktalanok neme, a bántu nyelvekben pedig 18 nem van s nemcsak a melléknevet, hanem az igét is megegyeztetik nemben a főnévvel. A magyarban, valamint a többi uralaltáji nyelvekben, nincsen nemek szerinti különbség. V. ö. erről Budenz fejtegetését, Nyelvtudományi Közlemények 16:322, és Szarvasét u. o. 10:140.
az az egyén, aki akár beszédszerveinek tökéletlen alkotása, akár észtehetség hiánya, akár süketsége miatt nem tud beszélni. E szerint van beszédszervi N., hülye-N. és süket-N. L. még Afázia.
pantomimika, a drámai előadásnak az a faja, amelyben a cselekvény nem szavak, hanem a taglejtés által ábrázoltatik. A taglejtés, mely különben a szavalást kiséri és árnyékolja (a régieknél a taglejtő a szavaló mellett lépett fel), önállóvá lesz és maga fejezi ki a szenvedélyeket, érzéseket és cselekvényeket. Világos, hogy ez a műfaj is nagy szépséget és elevenséget fejthet ki. Az ókorban a pantomimoknak veszedelmes befolyásuk volt a közönségre és egyenesen az erkölcstelenség terjesztői voltak. Tiszta pantomimika ma már alig van gyakorlatban; hires N.-i szerep: Fenella a Porticii néma címü operában. N.-nak tágabb értelemben nevezik még ma is a szini előadás ama részét, mely nem szavakban, hanem arckifejezésben és taglejtésben nyilvánul. Ez kiválóképen a némajelenetekben történik, hol az előadó érzéseit már nem birja szavakba öltöztetni, hanem csak gesztusokban képes kifejezni.
szerb fejedelmi nemzetség, mely e nevét Nemanja Istvántól kapta, ki 1159-1195. Szerbia zsupánja (fejedelme) volt. Egyik fia N. István király (1195-1224) volt Szerbia első koronás királya; másik fia Száva érsek volt (megh. 1237.), a szerb nemzet védszentje. Ezek ketten alapították meg a régi szerb birodalom hatalmát. A nemzetség legnevezetesebb tagja volt Dusán István (l. o.) király, kinek fiával, Uros István cárral, kit 1367. Vukasin meggyilkolt, a nemzetség kihalt.
l. Némajáték.