Nemathelmia, Nematoda, l. Fonalférgek.
(állat), számos alsóbb rendü állat testének fölületén és bizonyos külsö szervein előforduló mérgező készülékek. L. Csalánszervek.
ókori város Gallia Narbonensisben, jelenleg Nîmes (l. o.).
(ejtsd: nyemcova) Bozena (Beatrix), családi nevén Pankl, cseh irónő, szül. Bécsben 1820 febr. 4., megh. Prágában 1862 jan. 21-én. Němec József pénzügyi tisztviselő neje volt. Népmondákat gyüjtött össze és a nép életéből vette finom költői érzékkel kidolgozott elbeszélései tárgyát; legjobbak: Nagyanyóka és Hegyi falucska (mindkettő németül és franciául is megjelent). Összes művei (Sebrané Spisy) 1862-63. jelentek meg Prágában.
völgy Argoliszban, melyet a hasonló nevü patak öntöz; jelenleg egészen lakatlan s az ókorban is csak egy falva (Bembina) volt. A völgy DK-i része fölött mutogatták a barlangot, melyben a N.-i oroszlán (l. o.) tanyázott; közepén állott a ciprusliget, mely körülvette a Zeus Nemeios templomát, ahol a N.-i játékokat (l. o.) szokták tartani; három igen karcsu dór oszlopa még most is áll.
egy a hellének négy nagy nemzeti játéka (l. Agon) közül, melyeket a nemeai völgyben tartottak. Az ünnep vezetésével a szomszédos Kleonai város volt megbizva, melynek területéhez a völgy is tartozott; Kr. e. 573. az argivok ragadták kezökbe s azóta az ókorban sokáig meg is őrizték e jogukat. A győző jutalma borostyánkoszoru volt. V. ö. Krause, Die Pythien, Nemeea u. Isthmien (Lipcse 1841).
mitologiai szörnyeteg, mely Typhontól és Echidnától (vagy a holdtól) származott s Nemea egész környékét, meg Zeus templomát is elpusztította. Herakles, mivel a nyilak az oroszlán bőréről visszapattantak, kézzel fojtotta meg a szörnyeteget s bőrét az oroszlán körmeivel lenyúzván, pajzsnak és öltözetnek használta. Talán ez az oroszlán ama patak jelképe, mely a völgyet többször elárasztotta és elpusztította.
1. N., nagyközség Tolna vármegye simontornyai j.-ban, (1891) 1545 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Alsó-N., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti közép j.-ban, (1891) 3211 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Magyar-), kisközség Beszterce-Naszód vármegye Naszódi j.-ban, (1891) 1076 magyar, oláh és német lakossal.
1. Ambrus, publicista, szül. Pécelen 1852. Középiskolai tanulmányai befejeztével Bécsben hallgatta a jogot és államtudományokat s ott Stein Lőrincnek egyik kedvelt tanítványa volt. Azután két éven át Párisban a College de France és a Sorbonne tanárainak előadásait hallgatta. Hazatérése után a budapesti egyetemen elnyerte a doktori oklevelet. A Pester Lloyd szerkesztőségébe lépve, mint ezen lapnak vezércikkirója, a társadalom számos közhasznu intézményét kezdeményezte. Ez időtől fogva volt a Budapesti Szemlének is munkatársa. 1878. irta Rabelais és kora címü művelődéstörténeti tanulmányát. 1880. adta ki összegyüjtött essay-it két kötetben Kortörténelmi rajzok címen. 1881. a főváros törvényhatósági bizottságának lett tagja és mint ilyen főleg az élelmezési és a lakásügyi kérdéseket karolta fel. A lakásügyről a fővárosi képviselőtestület megbizásából nagyobb munkát irt, mely 1884. a főváros kiadásában megjelent. Egy későbbi munkája: Parlamenti fegyelem és tekintély (Budapest 1885) tárgyalja a mentelmi jogot, a clôture és az elnök diszkrécionális hatalmának kérdéseit. Az állam és határai (1889) címü munkája az államszocialisztikus felfogások terjedését a magyar állami intézményekben mutatja ki. Hasonló irányt követett Demokrácia az irodalomban cimü tanulmánya. Egy kisebb munkája: A francia forradalom hirlapjai és hirlapirói az Olcsó Könyvtárban jelent meg. Külföldön jelentek meg: Hungaricae Res, mely a Schulverein üzelmeit leleplezte és annak idején éles polémiára adott alkalmat, 3 kiadást ért; Das moderne Ungarn (Berlin); Die Verstaatlichung der Eisenbahnen in Ungarn (Lipcse); angol, német, francia és amerikai szaklapok is átvették. 1884. a szilágy-csehi kerületben képviselővé választották. Azóta állandóan tagja a képviselőháznak, hol előbb a közgazdasági és közlekedésügyi, később a pénzügyi bizottságnak tagja és előadója volt és ezen minőségében nagy tevékenységet fejtett ki. A budapesti kereskedelmi kamarának is levelező tagja.
2. N. Imre, pedagogus, született Pécelen 1859 aug. 21. Középiskolai tanulmányait elvégezve, a budai királyi pedagogiumot és a bölcsészettudományi egyetemet abszolválta. Tanári vizsgát és filozofiai doktorátust tevén, 1882. Sarajevóban az osztrák-magyar iskoláknak igazgatója, 1886. fővárosi középkereskedelmi iskolai tanár, 1888. Új-Pesten az állami polgári leányiskola igazgatója, 1893. pedig Csanád vármegye kir. tanfelügyelője lett. Szerkesztette a Tátravidéki Hiradó és az Ujpesti Hirlap c. lapokat. Önállóan megjelent irodalmi művei: Magyar alak- és mondattan; Szerkezet-, irály- és költészettan; Család és iskola; Az iskolai szünidőről; Néhány szó a leánynevelésről; Az eltévesztett irány; Leányiskoláink fogyatkozásai; Apáczai Csere János, mint paedagogus; Sajátlagosságok a paedagogia világából. Újabban a közoktatásügyi minisztériumba hivták be.