l. Birodalmi tanács.
l. Birodalmi törvények.
l. Birodalmi törvényszék.
l. Birodalmi városok.
l. Németország.
az ugyanily nevü cseh kerületi kaptányság székhelye, a Sazawa és vasőt melett, 5735 lak., sör-, keményítő- és posztógyártással, üvegcsiszolással, mű- és gőzfürészmalommal; XIII. sz.-beli gót templommal. N. egykoron bányaváros volt, amelyet 1422. a husziták feldúltak.
A törvény kelt s kihirdettetett 1877 február 1., életbe lépett 1879 okt. 1. Alapelveihez tartozik a vádelvnek nagyon szűk terjedelemben érvényesítése; amennyiben a törvény a vádnak elejtését meg nem engedi, a vizsgálat indítványozása pedig már vádemelést képez. A büntető igazságszolgáltatást gyakorolják: 1. a járásbiróságok, illetőleg azok mellett alakított u. n. Schöffen-biróságok, amelyek a járásbiró elnöklete alatt két esküdtből (Schöffen) állanak, akik a fő tárgyalás alatt, amennyiben a törvény kivételt nem tesz, a birói tisztet a járásbiróval együtt egész terjedelemben s egyenlő szavazatjoggal gyakorolják, s jelesül nemcsak a bűnösség, hanem a büntetés fölött is határoznak, 2. a törvényszékek mellett levő büntető kamarák, amelyek főtárgyaláson öt tagu tanácsban határoznak, 3. az esküdt biróságok három birói taggal s 12 tagból álló esküdtszékkel, illetékesek a büntető kamarák és a Reichsgericht hatásköréhez nem tartozó bűntetteknél; 4. a főtörvényszékek (Oberlandesgerichte); 5. a lipcsei Reichsgericht, mely mint revizionális biróság a császár s a birodalom ellen elkövetett felségsértési és hűtlenségi esetekben mit első és utolsó foku biróság jár el. A felebbezés elejtése a gyakorlatban ugy látszik be nem vált, mert visszaállítását mindinkább sürgetik.
a birodalmi alkotmány 11. cikke szerint az új német birodalomnak feje. Az új német birodalom 1871 jan. 18-tól áll fenn. Első N. I. Vilmos porosz király volt. A régi, 1806. évig fennállott német birodalom uralkodóit is N.-nak nevezték, de helytelenül, mert azok római császárok és német királyok voltak.
német gyarmat az Atlanti-oceán, a Kunene, Angola, a Fokföld, Becsuana-föld és az angol fenhatóság alatt álló Khama-ország közt, 835,000 km2 ter., 200,000 lak., akik közt 622 fehér bőrü, a többi herero, nama, ovambo és csekély számmal hegyi damara. A homokbuckákkal borított partszegélytől a föld lassan emelkedik és terjedelmes fensíkká szélesedik, amelynek Ny-i határán É-ról D-nek szakadozott hegység vonul el, amely az Omatakóban (a Whale-öböltől K-re) 2300 m.-nyire emelkedik. Kikötői az angolok birokában levő Whale-öböl és a jól védett Angra-Pequena, amelynek közelében azonban csak kopár, viztelen sivatag terül el. Folyói mind kiszáradnak a száraz évszakban, nagyobbak az Oranjeba torkolló Hal-folyó és a Szvakop. Az időjárás rendkivül száraz, csakis dec. és máj. közt vannak gyéren esőzések. A szárazság miatt a földmivelés csaknem lehetelne és a lakosok kizárólag állattenyésztésre vannak utalva. Vadállatok közül csak zsiráfok, antilopék és zebrák találhatók. Az ércekben való gazdgaság még mindig nem bizonyult valóságnak. A kivitel a Whale-öbölből 131,360, a bevitel 915,575 márka értékü volt. A császári biztos, aki a névleges hatalmat gyakorolja, Klein-Windhoekban lakik. 1894. a gyarmat kiadásai 1.027,000 márkát tettek, amelnek nagyobb érszét az anyaország fedezi. A rajnai hittérítő társulatnak 18 állomása van, amelyek közül Bethania a legjelentékenyebb. 1883. Lüderitz brémai kereskedő itt egy kereskedői állomást alapított és a körülte fekvő vidéket (Lüderitz-földje) megvásárolta. E földet 1884. a német birodalom védelme alá fogta és későbben újabb szerzeményekkel bővítette. 1886. a Portugáliával és 1890. az Angliával kötött szerződések állapították meg a határait. V. ö. Schinz, Deutsch. Südwest-Afrika (Oldenburg és Lipcse 1891); Bülow F. J., Deutschlands Süd-West-Afrika (Berlin 1896).
néven azt a népet értjük, mely a germán törzyek (l. Germánia, VII. köt., 947. old.) Ny-i ágában körülbelül másfél ezer évvel ezelőtt különv vált és önálló etnikus egésszé tömörül. A ny-i germán törzsek Kr. U. 500 táján két fő csoportra: az angolszászok és a frízek csoportjára, meg a németekre oszlottak, ez utóbbiak, az angolszászok kivándorlása után, lassankint magukban olvasztották a frankokat és hessenieket egyrészről, a türingiaiakat, alemannokat, bajorokat és longobardokat másrészről, s egyesülésüket Nagy Károly politikai és vallási tekintetben is megszilárdította. Bár az egyes német törzsek később is megtartoktták régi jellegüket, politikailag mégis már ekkor alakultak egységes nemzetté, s mostani nevük (deutsch, a VIII. sz.-ban fordul elő legelőször) is e korból ered: tehát a N-. nek mint nemzetnek, körülbelül 1110 éves multjuk van. E nép általános és közös faji jellegéről a sok keveréd és keresztezés miatt alig lehet szó, az É-i N. erősebbek és nagyobbak, mint a D-i N.; amazok inkább szőkék, ezek pedig rövid koponyájuk (brachidefalok). A N. elterjedését a legrégibb időktől követhetjük; a keltákat a római hódítás vagy kiirtotta vagy romanizálta: a germánokat ellenben soha sem tudta etnikus tulajdonságaiktól megfosztani. A népvándorlás a román népek megerősödését, s a germánok gyöngülését eredményezte, mert számos germán törzs (vandalok, Ny-i svévek, gepidák stb) tönkrement, egynémely pedig 8frankok, burgundok K-i és Ny-i gótok, longobardok stb.) más népekbe olvadt be. Nagy Kkároly ideje óta azonban a N. lassankint visszafelé nyomultak régi helyeikre, s ha ezeket nem is sikerült teljesen elfoglalniok, de legalább sűrüen betelepítették, nevezetesebb változásokat hoztak létre e telepítések történetében a tatárjárás, a német lovagrend harcai, a harmincéves háboru, a Hohenzollern-ház, Mária Terézia és II. József, Nagy Frigyes germanizáló törekvései stb., melyeknek nyomán a német elem és kultúra egyre jobban terjedt és nagyobb területeket foglalt el. Európa összel lakosságából több mint 16% a német, s ezek közé a hollandok és falmandok nincsenek beleszámítva. Magyarországba a vezérek s első királyok korában nagy számmal jöttek be a N., kiket, mivel iparos és kereskedő népek voltak, királyaink különös kiváltsággal ruháztak föl. A tatárjárás után szintén nagyobb tömegekben vándoroltak be a N. királyaink hivására, s leginkább Erdélyben (l. Szászok), meg a Szepességen telepedtek meg, hol virágzó városokat is alpítottak. A török hódoltság megzsünése után Budapest környékén, Tolnában, Baranyában, de legkivált az u. n. Bácskában is szorgalmas és munkás N. pótolták a hiányzó lakosságot. Európán kívűl legnagobb számmal vannak a N. az É.-amerikai Egyesült-Államokban, hol a lakosságnak közel egy negyede német erdetü; sok még a német Amerika egyéb vidékein is (űargentina, Brazilia, Chile stb.), meg újabban Afrikában és Ausztráliában is.