l. Németország (60 old.).
(Deutsche freisinnige Partei). Ezt a nevet vették fel az 1884 márc. 5. egymással egyesülő német haladópárt és az u. n. liberális egyesület (a secesszionisták). Richter Jenő állott a vezérlő bizottság élén. 1890. a birodalmi gyülésen 65, a porosz országgyülésen 29 taja volt a pártnak. 1893. a secesszionisták egy részét, mert a kormánnyal paktáltak, a N. kebeléből kizárták és ezóta két frakcióra oszlik a N.: a Richter körül csoportosuló « szabadelvü néppárt» és a mérsékeltebb »szabadelvü egyesület»-re. Az utolsó választásokban a N. több mandátumot vesztett.
az a háboru, melyet a németek az osztrákok, oroszok és svédek közremüködésével 1813 elejétől 1814-ig, ill. 1815-ig I. Napoleon császár ellen viseltek, hogy hazájukat a francia iga alól felszabadítsák. L. Németország (története).
A régi német szin, melyet a birodalmi zászló is mutatott, arany szöveten kétfejü fekete sas volt, mely a császár családi címerét hordta mellén. Használatban a középkor végéig marad, amikor is a fekete-sárga (arany) szinek jönnek mint birodalmi szinek használatba. Az 1815 körül megalakult német Burschesnschaftokból kiindult hazafias mozgalom a fekete-vörös-arany szineket nyilvánította Németország szineivé. A Burschanschaftok üldözése s részben való feloszlatása folytán e szinek viselését is betiltották és 1832 jul. 5. a szövetésgi határozat szigoruan eltiltá e szinek bármilyen alakban való használatát. De a visszahatás tán épp ezért nem maradt el s a német szabadelvü mozgalom e szineket Németország szineinek tekinté, s azok álalános elismerését az 1848-iki mozgalomban keresztül is vitte. Az 1848 márc. 9-iki szövetségi határozat a régi birodalmi címert »Deutscher Bund» felirással szövetségi címerül elfogadta, s a fekete-vörös-arany szineket a német szövetség szineinek nyilvánította. A beállott politikai viszonyok e szinek használatát időszakosan ismét lehetetlenné tették, azonban már az 1863-iki frankfurti fejedelmi tárgyalásoknál mint a német szinek szerepeltek. 1866. a Poroszország ellen szövetkezett államok szineinek nyilvánítattak. Midőn e mozalom vereséget szenvedett, az északnémet szövetség alakításakor a fekete-fehér-vörös lett e szövetség szines zászlaja, 1871. pedig az új német császárságé. E szinek közül a fekete-fehér a tulajdonképeni Poroszország szine, a vörös pedig a legtöbb állam szinében előfordul. Fekete-vörös-arany (sárga) a Reuss fejedelemségek szine, fekete-arany-vörös Belgiumé.
l. Német irodalom.
(Deutscher Bund), a német államoknak 1866-ig fennállott, az 1815 jun. 8-iki szövetségi aktán nyugvó szövetsége. Célja volt fentartani Németország belső és külső biztonságát és az egyes német államok területi épségét. Tagjai voltak az összes német államok, szám szerint 35 (végül 31) monarkikus állam és 4 szabad város (Lübeck, M. m. Frankfurt, Bréma és Hamburg), továbbá Ausztria is német tartományai után, Németalföld, Luxemburg és Dánia Holstein után. Poroszország tartományai között a két Preussen és Posen nem tartozott a Bundhoz. A Bund területét 1815-ben 630,100 km2-re becsülték, a Bundba tartozó lakosság számát pedig 1815.29.168,5000 főre, 1864. pedig 46.059,329 főre, és ebből körülbelül 37 millió német ajku volt. A szövetség ügyeit a szövetséggyülés, az u. n. Bundestag intézte, mely M. m. Frankfurtban székelt s az egyes államok megbizottjaiból alakult Ausztria elnöklete alatt. L. Németország (története).
l. Északi-Tenger.
Bécsújhely (l. o.) régi magyar neve.
l. Újvár.
alapította a güssingi (Quisin) hegyen II. Géza király idejében s 1157. adott megerősítő levelével Wolfer comes a benedekrendiek számára; III. Béla azonban a hegyet utóbb Demeter comesnek ajándékoza, hogy ott várat építsen, Henz grófnak pedig, Wolfer fiának, kárpótlsul a kapornaki apátságot igérte oda, de meghalt, mielőtt odaadhatta volna. III. Honorius pápa 1225. s IX. Gergely 1237. ismételve, de hiába biztatták a királyokat az apátság visszaadására, a Káta-nemzetségbeli Demeter comest pedig, kivel a pannonhalmi apát hosszasan perelt, hiában átkoza ki. IV. Béla 1263. csak annyit tett, hogy az apátságtól a tatárjárás idejében kölcsön vett 800 márka fejében Vágújhely királyi helységet s Vágszerdahely és Patvaróc falvakat engedte át a pannonhalmi apátságnak. Igy a N. tényleg megszünt.