l. Fokmérés.
(lat. jus internationale; jus gentium, jus belli et pacis; franc. droit international, droit des gens; ang. international law; law of nations; olasz. diritto internazionale; spany. derecho internacional) vagy népjog, az államoknak egymás között való viszonyát szabályozó, s ilyenekül elismert jogszabályoknak foglalatja. Bluntschli szerint: »die als rechtlich nothwendig erkannte Ordnung, welche die Beziehungen der Staaten zu einander regelt». Szokás megkülönböztetni általános v. bölcseleti és tétels N.-ot, értvén az első alatt az államok kölcsönös viszonyainak természetéből levezetett, tehát alanyi jogbölcseleti nézetekre visszavezetett elveknek, utóbbi alatt a nemzetközi szerződéseken v. szokáson alapuló jogelveknek foglalatját. Európai N.-nak különösen nevezik az európai államok által kötelezőknek elismert nemzetközi jogszabályoknak foglalatját. Az elkerülhetetlen nemzetközi érintkezés a viszonyoknak szabályozását teszi szükségessé, a jogérzet, de még a jól felfogott saját érdek is a viszonyszabályozásból keletkezett jogoknak kölcsönös tiszteletben tartását követeli. Ez a N.-nak alapja. Ha az államok egymástól légmentesen elzárt, egymással nem érintkező erkölcsi testületek volnának, N.-ról nem lehetne szó, de minthogy az államok egyrészt önálló egyéni lények, másrészt az emberiségnek tagjai, a N. nélkülözhetetlen.
A N.-nak három nagy nehézség áll útjában, u. m. közös törvényhozásnak, közös jogszolgáltatásnak s végrehajtó hatalomnak hiánya. Az államok nemzetközi érintkezéseiben kiegyenlíthetetlen érdekösszeütközés esetében nem a jog, hanem a hatalom dönt, s ezért sokan a N.-nak lehetőségét tagadásba veszik, nem ismerhetvén el jognak azt, aminek tövényszakaszai: ágyuk és szuronyok. Ámde ha nincs is közös nemzetközi törvényhozás, mely az államokat kötelező törvények alkotására volna hivatva, nem szabad feledni azt sem, hogy az irott törvény a jognak legtökéletesebb ugyan s leghatályosabb, de nem egyedüli s kizárólagos kifejezője. Azt állítani, hogy: »törvény nélkül nincs jog» nem lehet. Az egyes népek jogtörténete az ellenkezőt bizonyítja. A szokás szabályozta a jogviszonyokat, mielőtt irott törvények támadtak volna, a nemzedékről nemzedékre szálló szokás, mely a nép jogérzetében s jogérzékében gyökerezett, s szóbeli hagyományként szállott az apákról a fiakra, mert a szokásnak irásbeli feljegyzése is a nemzetek fejlettebb korába esik. Másrészt a N.-ban a törvényt a szerződések pótolják, amelyek, amennyiben céljuk nem csak oda irányul, hogy a szerződő feleknek irányadóul szolgáljanak, hanem arra is, hogy az azokban szabályozott viszonyok, formulázott jogelvek a többi hatalmak által is tiszteletben tartassanak, nem egyszerüen szerződésjogot, hanem törvényi jellegel biró jogelveket tartalmaznak. Sőt egyes államok tövényhozásai is nemzetközi jogelveket mondhatnak ki, melynek alaki kötelező ereje az illető államterület határain kivül nem terjed ugyan, de a bennök rejlő igazság általános elismerést vívhat ki magának. Nevezetes példa az 1863. »amerikai hadi törvénycikkek» (l. o.), melyeknek szerzője Lieber Ferenc tanár. Törvénykönyvek helyét pótolhatják továbbá az u. n. jogkönyvek, mint a gyakorlatban érvényes jogtételek feljegyzései. Ilyen jogkönyv Bluntschli J. C. műve: Das moderne Vökerrech der civilisirten Staaten als Rechtsbuch dargestellt, mely tövény alakjában készült, s a modern N. kodifikált törvénykönyvének tekinthető.
Igaz továbbá, hogy nincs nemzetközi biróság, amelyhez az államok jogigényeik érvényesítése céljából fordulhatnának, mint az állampolgárok a királyi járásbirósághoz v. a törvényszékhez, s hogy az ultima ratio végül is a háboru, mely a jogvédelemnek nemcsak nyers, de bizonytalan formája is, mert nem mindig az győz, akinek igazsága van s a harcban nem a jog dönt, hanem az erő. Mégis a jogérzet a háboru zajában, s a háboru dacára is nem ritkán érvényesül, s a győztes nem élvezheti győzelme gyümölcseit, midőn a jogtalan, s önhatalmulag érvényesített igény nemzetközi elismerésben nem részesül. De vannak a biróságot pótló békés jogérvényesítési eszközök is, igy a semleges hatalmak kivánalmai, a barátságos államok jó szolgálatai, a jogvitán kivül álló hatalmaknak együttes fellépése, szövetkezése. Sőt nemzetközi választott biroságok példái sem hiányoznak. Igaz végül, hogy általánosan elismert végrehajtó hatalom hiányában a végrehajtásnak végső eszköze a háboru, de épp oly igaz, hogy napjainkban nem a háboru, hanem a béke képezi a szabályt; hogy a N., az államoknak egyetértése a háboruban is megvonta a nyers erőszaknak határait, melyeket egy állam sem léphet tul, a nélkül hogy szembe nem találná magával a többi államokat s hogy vannak végül esetek, amelyekben a háboru egyenesen a jognak eszköze.
A N. az újkornak szüleménye. Az ókorban s a középkorban a N.-nak alig akadunk csiráira. Még az 1815. évi u. n. szent szövetség kizárólag keresztény jellegü N.-ot akart alkotni s csak az 1856-iki párisi kongresszus vette fel Törökországot az európai államközösségbe. A vallás azóta nem képezi a N. határait. De a határait találja a N. feladatában, amely az államoknak egymás között való viszonyának szabályozására szorítkozik s az államok beléletébe, belügyeibe való avatkozást elvileg kerüli. Elvileg, mert kivételeknek jogosultsága el van ismerve, jelesül az általános emberjogok védelme érdekében. Ily kivétel különösen a rabszolgakereskedés eltörlése és a vallásszabadságnak védelme a fanatizmus üldözései ellen. Utóbbi irányban az európai államok ismételten felléptek a törökországi keresztények érdekében.
A N. forrásai a tudomány s a nemzetközi gyakorlat s főleg a nemzetközi szerződések. Mint legnevezetesebbek s általános jelentőségüek említendők: az 1648. vesztfáliai; az 1713. utrechti békekötés; az 1815. (jul. 19.) bécsi kongresszakta; az 1815. (szept. 25.) u. n. szent szövetség; az 1818. (máj. 24.) aacheni konferencia; az 1856. (márc. 30.) párisi békekötés; az 1861. (aug. 22.) genfi konvenció, a háboru nyomorának enyhítése, főleg a sebesültek érdekében; az 1868. (dec. 11.) péterváradi konvenció, kézi fegyvereknél robbanó lövegek használatának tilalma tárgyában; a keleti kérdést szabályozó 1878. (jul. 13.) berlini szerződés; s a kereskedelmi szabadság s a rabszolgaság érdekében kelt 1885. (febr. 26.) Kongo-akta (nálunk mint 1886. XIV. t.-c.), az afrikai rabszolgakereskedés elnyomása érdekében kelt 1890. (jul. 2.) brüsszeli egyezmény (nálunk 1892. IX. t.-c.); az 1891. (jul. 4.) bécsi »egyetemes postaszerződés», amelynek értelmében az ahhoz hozzájárult államok »egyetemes postaegyesület» elnevezés alatt egységes polstaterületet képeznek (1892 XI. t.-c.); a vasuti árufuvarozás tárgyában kelt 1890. (okt. 14.) berni egyezmény (1892. XXV. és 1894. XVII. t.-c.); az egyiptomi tengerészeti egészségügyi szolgálat reformja tárgyában kelt 1892. (jan. 30.) velencei egyezmény (1894. IX. t.-c.); a kolera járvány idejében alkalmazandó közös védelmi intézkedések tárgyában kelt 1893. (ápr. 15.) drezdai egyezmény (1894. XI. t.-c.); az 1865. (nov. 2.) dunahajózási akta s az 1881. (máj. 28.) pótegyezmény (1880. XXXVI. t.-c.) stb. Ide tartoznak továbbá az egyes államok között létrejött kereskedelmi, hajózási, a szegényjogot, a polgári jogsegélyt szabályozó kiadatási, bartáságos, vám- stb. szerződések. A N. művelése érdekében különösen két egyesület szerzett magának kiváló érdemeket. Az egyik az Association poru la réforme et la codification de droit des gens, a másik az Institut de droit international. Az utóbbinak közlönye a Brüsszelben megjelenő: Revue de droit international és évkönyvei (Annuaire de l'Inst. stb.).
A N. köz- és magánjogra oszlik, amaz a szuverén államoknak mint ilyeneknek egymással való érintkezését szabályozza. Fő tárgyait és tartalmát a következő áttekintés teszi személhetővé: 1. Nemzetközi személyek: a) államok; b) államrendszerek. 2. Nemzetközi közegek: a) államfők (képviseleti jog; szuverénitás; területen kivüliség; családtagok); b) követek; c) ügynökök és biztosok; d) konzulok. 3. Államfenség: a) a terület fölött (u. n. területi fenség, a tenger szabadsága s a hajózási jog); b) a személyek fölött (a személyes szabadság; állampolgárság; a külfödön levő honosoknak védelme; az idegenek joga; kiadatás és menedékjog). 4. Nemzetközi szerződések. 5. A N. megsértései s jogorvoslatok. 6. Háborugog. 7. Semlegesség. A nemzetközi magánjog az állampolgárok magánjogi viszonyaria vonatkozó bel- és külföldi törvények összeütközésénél alkalmazandó jogelveknek foglalatja. A N. tudományos művelését Grotius Hugo kezdette meg De jure belli et pacis cimü, korszakot alkotó művével (1617), utána említendők: Hobbes; Puffendorf; Moser; Zachariae; Heffter, különösen pedig a németeknél Bluntschli és Holtzendorff; az angoloknál Philimore; az amerikiaknál Wheaton.
Ha az állam nemzetközi kötelmeit nem teljesíti, a jogosult állam jogosítva van a kötelemteljesítést és kártérítést követelni, szerződésszegés esetében a szerződéstől elállani. Valóságos jogsértések esetében a megsértett állam kártérítést, elégtételt, s a jogsértés ismétlése ellen biztosítékot is követelhet, súlyos jogsértés esetében vissaztorlással (reprasszaliák) is élhet. Az állam bizonyos fokig legalább a saját honosai által a külföldi állam ellen, habár felhatalmazása v. megbizása nélkül elkövetett josértésekért is felelősséggel tartozik. A megsértett állam mindenesetre követelheti, hogy a jogsértők felelősségre vonassanak s bűnösségök fokának megfelelően megbüntettessenek. Az államnak felelőssége akkor áll be, ha ezt megtenni v. nem akarja v. nem képes. Az itt előadott elvek megfelelő alkalmazást találnak akkor is, ha a jogsértést nem közvetlenül az állam, hanem annak honosai ellen követték el. Minthogy nincs nemzetközi büntetőtörvénykönyv, mely e jogsértések megtorlásának s a járó elégtételnek mértékét meghatározná, általánosan elfogadott elv az, hogy az elégtételnek a jogsértéssel arányosnak kell lennie. Minél nagyobb a jogsértés, annál nagyobb kell hogy legyen az elégtétel is. Aránytalan, tulzott elégtételi igények ellenben nemzetközi elismerésre számot nem tarthatnak. Valamint a büntetőtörvénykönyv u. n. közveszélyes bűntetteket ismer, ugy vannak a nemzetközi jognak is közveszélyes megsértései, amelyek az általános világrendet veszélyeztetik. Ide tartoznak: a kalózság, az idegeneknek fosztogatása; világforgalmi közlekedési eszközöknek rombolása, rabszolgaságnak meghonosítása; békés államoknak jogtalan háboruval megtámadása; a követeknek megsértése; kegyetlen vallásüldözések; járványveszély stb. Ily esetekben a többi államok egyesült erővel léphetnek fel.
mai állása a következő: A szerződéshez hozzájárult államok, országok, gyarmatok stb. egyetemes postaegyesület (l. o.) néven egységes nemzetközi postaterületté egyesülnek, melyen belül a levelezésnek szabad és lehetőleg gyorsabb átszállítása kölcsönösen biztosíttatik. Tárgya a szerződésnek az a levelezés (levelek, egyszerü és válaszos levelezőlapok, mindennemü nyomtatványok, üzleti papirok és áruminták), melynek szállítása legalább két szerződő ország szolgálatát veszi igénybe, még akkor is, ha a levelezés egyesületen kivüli területre szól. Ennél fogva a belföldi szolgálatra nézve a szerződés nem kötelező, valamint abban sem gátolja tagjait, hogy a postai szolgálat javítása érdekében szűkebb szövetkezetekké alakuljanak. Nagyon fontos és előnyös az, hogy a szerződés a levelezés szállítása és kézbesítéseért az egész postaegyesület területére kiterjedő egységes és olcsó díjakat állapít meg, miáltal a távolság szerinti díjazás bajainak egyszer s mindenkorra véget vetett. E szerint jár a levélért, akárhova szóljon a külföldre, 15 g.-onkint 25 centime (10 kr.), a levelezőlapért darabonkint 10 centime (5 kr.), és a nyomtatványok, üzleti papirok és árumintákért 50 g.-onkint 5 centime (3 kr.), de üzleti papirért legalább 25 centime (elfogadott egyenérték 10 kr.) s árumintáért legalább 10 centime (5 kr.); ajánlásért és térti vevényért darabonkint 25 dentime (10 kr.). pótdíjak csak kivételesen szedhetők, ha t. i. speciális célokra berendezett bizonyos rendkivüli szállító szolgálat vétetik igénybe (p. jelenleg az u. n. indiai posta gyorsított szárazföldi szállítása Calais és Brindisi között, továbbá az amerikai Egyesült-Államok területén keresztül az Atlanti- és Csendes-oceán között és végül a Colon és Panama közti vasúti szállítás), vagy pedig a levelezés bizonyos nagyobb mérvü tengeri utat tesz meg. Számos posta, többi közt a magyar is, a díjazás egyszerüsítése és olcsósága érdekében ezen megengedett pótdíjak szedésétől is eltekint, és ezen felül szomszédos területekkel való forgalomban külön szerződések alapján még a rendesnél is olcsóbb díjakat állapított meg (p. Magyaoroszág és Németország vagy Szerbia stb.). Egy további fontos elv az, hogy ezen egységesen kiszabott szállítási díjak, melyeket általában a feladás országának postai levél jegyeivel kell leróni, osztatlanul a felvevő országé maradnak, ugy hogy millió és millió darabra menő levélpostai küldeményekért beszedett díjakra nézve az országok közt, eltérően a régi eljárástól, leszámolás többé nem történik. Ez elv egyrészt kiindul azon feltevésből, hogy nagyjából minden levélre válasz érkezik és minthogy a levelezés zöme bérmentesítve kerül postára, egyik állam sem rövidül meg, másrészt pedig szigoru következményképen maga után vonná az ingyenes átszállítás kimondását. Ennek azonban ellentáll a világforgalom nagy útjain fekvő és ennélfogva az átszállítási munka zömét végző államoknak (többi közt Magyarországnak is) érdeke, és ennélfogva az egyetemes postaegyesületi szerződés legalább egyelőre még az átszállítás költségeinek elosztása iránt intézkedik, de nem olyformán, hogy e költségek a tényleges mérvük szerint avagy küldeményenkint téríttessenek meg, hanem mintegy átmenetül az ingyenes átszállítás elvének érvényesüléséhez olyformán, hogy ugy az egyenkint mint a kész zárlatokban átszállított levelezés súlyához mérten csekély átszállítási általánydíjakat állapít meg (szárazföldi átszállításért levelek és levelezőlapok után kb.-onkint 2 frank, a többi tárgyakért kg.-onkint 25 centime, tengeri átszállításért ugyanoly megkülönböztetéssel kg.-onkint 15, illetve 1 frank), melyeket a feladó ország tartozik megfizetni, még pedig 3-3 évenkint 28-28 napon át gyüjtött súlystatisztikai adatok alapján.
A szerződés többi határozatai közül mint fontosabbakmég a következők emelhetők ki: Ajánlott levél elvesztése esetén a feladónak vagy kivánatára a címzettnek 50 frank kárpótlás jár. A feladó mindaddig rendelkezhetik küldeményével, mig csak az a címzettnek kezéhez nem adatott, azaz küldeményét esetleg visszavonhatja, címét módosíthatja stb., még pedig a posta közvetítésével postai v. távirati úton. A feladó kivánhatja, hogy bármily küldeménye megérkezés utána a címzettnek azonnal soron kivül külön küldönccel kézbesíttessék (l. Express). Az egyesület területén belül levelezés utánküldéseért avagy visszaküldéseért pótdíj nem jár. Mindegyik szerződő állam idegen tengereken állomásozó hadi hajóival a többi szerződéses posták közvetítésének rendes igénybe vétele mellett levélzárlatokat válthat és ilyenformán biztosíthatja tengerészetének távol levő részeivel való rendes közlekedését. A vámérdekek megóvása végett és a posta anyagi szavatosságának lehető távol tartása érdekében a levélpostai küldeményekben való szállításból kizárt tárgyak közé fel vannak véve a vámilleték alá eső tárgyak, a forgalomban levő pénzdarabok s az arany és ezüst tárgyak, drágakövek és egyéb drágaságok is. A szerződő felek kölcsönösen kötelezettséget vállalnak, hogy hamis vagy használt értékjegyeknek a levelezés bérmentesítésére való csalárd használatának megtorlására a szükséges intézkedéseket megteszik vagy törvényhozásuknál javaslatba hozzák. Az »egyetemes postaegyesület nemzetközi irodája» név alatt s a svájci postaigazgatás közvetlen felügyelete alatt Bernben az egyesületnek állandó központi informáló, javaslattevő és leszámoló hivatala működik, melynek költségeit az egyesület tagjai közösen viselik. Ezen iroda a rendelkezésére bocsátott adatok és okmányok alapján francia, német és angol nyelven szakfolyóiratot is szerkeszt, mely L'Union Postale néven havi folyóiratként lát napvilágot. Az egyesület két vagy több tagja közt a szerződés magyarázata vagy elveszett ajánlott levélért adandó kárpótlás körül felmerülő vitás kérdéseket választott biróság dönti el.
Az egyesület igazgatásai minden év julius havában a nemzetközi irodája útján közlik egymással az előző évre vonatkozó postai statisztikákat, mely a szabályzatban megállapított egységes elvek és táblázatok szerint állíttatik össze. Az egyetemes postaegyesület hivatalos nyelve a francia. Az egyetemes postaegyesületi szerződéshez a még hátralevő országok is bármikor csatlakozhatnak. Ebbeli elhatározásukat diplomáciai úton a svájci szövetség kormányának kell bejelenteni, mely azt valamennyi egyesületi országgal közli.
A N. korszerü fejlesztése érdekében és az időközben felmerült kérdések megoldása végett a szerződő államok meghatalmazottjai kongresszusra gyülnek össze vagy egyszerü igazgatási értekezletet tartanak, valahányszor a kormányok kétharamada azt indítványozza, illetve ily indítványt elfogad. Kongresszus azonban legalább minden öt esztendőben egyszer tartandó. A legutolsó volt Bécsben, a legközelebbi 1897. Washingtonban fog tartatni. Összejövetelek közti időben bármely postaigazgatás a nemzetközi iroda közvetítésével az egyesület ügykörére vonatkozólag javaslatokat tehet, melyek meghatározott eljárás szerint szavazat alá bocsátva a kérdés minőségéhez képest egyszerü szótöbbséggel, a szavazatok kétharmadával vagy pedig a szavazatok összességével határozatokká és első esetben a nemzetközi iroda egyszerü közlésével, utóbbi két esetben pedig a svájci szövetségi kormány diplomáciai nyilatkozatával válnak érvényessé és két hónapra rá végrehajtandók. A szerződés érvénye nincs időtartamhoz kötve, de minden szerződő fél kiléphet oly módon, hogy kormányának ebbeli szándékát egy évvel előre a svájci szövetség kormányával közli.
igy nevezik az államok, mint önálló nemzetközi személyek által kötött s kölcsönös jogviszonyaikat szabályozó szerződéseket. Azokat a szerződéseket különösen, melyek több állam hozzájárulásával bizonyos közös érdeket szabályoznak, egyezményeknek, okmánynak (acte), főokmánynak (acte général), azokat a szerződéseket pedig, melyek politikai célok érdekében közreműködést és segélyt biztosítanak, szövetségeknek (alliance) nevezik. Az utóbbiaknál védő szövetségeket, támadó szövetségeket szokás megkülönböztetni (l. Szövetség). Minden állam mint nemzetközi személy szerződéseket érvényesen köthet. Az alkotmánynak a szerződéskötés jogának gyakorlatára vonatkozó rendelkezései a szerződéskötésnél tekintetbe veendők. Azoknak, kik az illető államok képviseletében a szerződést megkötik, erre szabályszerüen meghatalmazottaknak kell lenniök, máskülönben a nevében, de meghatalmazása nélkül kötött szerződés az államot csak utólagos jóváhagyás esetében kötelezi. Minden nemzetközi szerződésben olvasható azért annak felemlítése, hogy a felmutatott meghatalmazványok jó és kellő alakban levőknek találtattak. L. még Nemzetközi jog.
A vasutak közös céljaik elérésére kezdetben különálló államok szerint elkülönített egyesületeket alakítottak. Ilyen egyesületnek nevezhető a magyar vasutak igazgatóinak értekezlete, stb. A forgalom növekedésével és a kereskedelem fejlődésével azonban a közös érdekek a politikai államok határait csakhamar tullépvén, N.-ek alakultak abból a célból, hogy az építés és kezelésre vonatkozó közös megállapodás és az áruknak akadálytalan, illetve átrakodás nélkül való szállítása biztosítassék. Ugyancsak a vasúti intézmények javítását és az egyöntetüség fejlesztését célozzák továbbá a különböző vasúti kongresszusok. 1871. tartatott az első nagyobb vasúti kongresszus. Később Belgiumban 1885-ben az első belga vasút forgalomba helyezése 10 éves évfordulójának megünneplésekor Belgium kormánya szintén vasúti kongresszus megtartására kérte fel az európai államokat. E kongresszusban mondatott ki az állandó N. megalapításának szüksége s az előmunkálattal egy állandó comité megbizatván, az 1887 szept. 17-25. Milanóban megtartott kongresszuson is elfogadtatott a Congrés international des chemins de fer alapszabálya, az ügykezelés pedig a Brüsszelben székelő comitéra bizatott. Ez egyesületbe a német és osztrák vasutak kivételével majdnem az összes európai vautak beléptek tagokul. Az utóbbi kongresszuson a vasúti szolgálat összes ágaira kiterjedő 32 kérdést vitattak meg, nevezetesen a sinek tartóssága, a vashidak szerkezetéről, a vonatok berendezéséről, hófuvásokról, a nők alkalmazásáról. 1889 szept. 14. és 19. Párisban székelt a kongresszus s ez alkalommal a vasutak építését, forgalmát stb. tárgyaló 28 nevezetes kérdés tárgyaltatott. 1891-re Szt.-Pétervárt kellett volna a kongresszust megtartani, de a kolera kitörése miatt az csak 1892. volt megtartható.
Ránk nézve ennél nevezetesebb a német vasutak egyesülete (Verein deutscher Eisenbahnverwaltungen). A porosz kir. vasutak egyesületet alapítottak a vasutak üzeme és építése körében felmerülő ügyek tárgyalása végett és az összes építési ügyekben és kezelésben meghonosítandó egyöntetüség elérhetése céljából. Ez az egyesület 1847. átalakult a Németország területén székelő összes vasutak egyesületévé. Rendes tagjai lehetnek a német, az osztrák, a magyar, a németalföldi és a luxemburgi vasutak; a többi a felsorolt országokon kivül levő vasutak csak egyhangu szavazat alapján vehetők fel. Egyáltalában azonban csak azok a vasutak lehetnek tagok, melyeknek hossza legalább 100 km., továbbá szabványos nyomtávuk van és valamely egyesületi vasúttal oly kapcsolatban vannak, hogy a vasúti járóművek átmehetnek; gőzüzemüek és végre ugy a nyilvános személy- mint az áruforgalmat közvetítik.
1894. az egyesületi vasutak hossza 77,991 km. volt. A legnevezetesebb megállapodások szabályzatként füzetekben vannak kiadva, melyhez folyton újabb pótlékok jelennek meg. Legnevezetesebbek az építésre vonatkozó műszaki megállapodások: Grundzüge für den Bau und Betriebseinrichtungen für Haupteisenbahnen; u. n. Für Localbeziehungsweise Nebenbahnen; továbbá a kocsiszabályzat stb. Ezenkivül egy folyóiratot ad ki az egyesület. A kezelés az ügyvivő igazgatóságnak a feladata, mely az egyes állandó bizottságok tárgyalásait vezeti. Közgyülés csak minden két évben tartatik. Székhelye folyton változik. 1896. Budapesten ülésezett. A költségek viselésére évenkint minden vasút 200 márka alapdíjat fizet, ezenkivül minden kilométer pályahossz után egy márkát.
a Budapesti Divatlap melléklapja volt; költeményeket, hadi tudósításokat, katonai s vegyes cikkeket közölt. Szerkesztette és kiadta Vahot Imre 1848 jul. 5-től dec. 24-ig, összesen 25 száma jelent meg kis 4-rét egy íven Pesten.
néphad. Franciaországban 1789. Lafayette szervezte. E had tisztjeit és altisztjeit maga választotta. Szervezete többször változott, mig 1797. több időre megállapodott. Rendeltetése eleinte csak az ország határain belül való működés volt, de a forradalmi háborukban a határon tul is kénytelenek voltak ezt alkalmazni. Az 1872-iki új szervezés a N.-et Franciaországban feloszlatta. - N. Magyarországon, l. Nemzeti őrsereg.
1848-ban alakult a magyar honvédcsapatok szervezése, fölszerelése céljából. Elnöke volt Baldacci, később Nádosy Sándor ezredes. Később beleolvadt a hadügyminisztériumba.
a régi magyaroknál, u. m. minden hunn-szkiítha népnél a köz- és magánjogi rendelkezésnek alapja. A politikai és társadalmi jogok teljében csak azok részesültek, kik valamely N.-hez tartoztak. Ilyen N. (generatio v. genus) a honfoglalás idejében 108 volt, mely szám természetesen csakhamar szaporodott, és pedig a hazának ama régibb lakosaival is, kik a honfoglaló magyarokhoz barátilag csatlakozván, jutalmul a nemzet kapcsolatába felvétettek, s N.-ek alapítására jogot nyertek. A N.-ek minden tagja nemes volt, a N.-i jogon kivül állók lehettek ugyan szabadok, de nemességgel nem birtak. Most N. egy törzsatyától származó rokon családok összessége. A leszármazás feltüntetésére az u. n. leszármazó-táblák és családfák szolgálnak.