l. Lynch-törvény.
1. A népben keletkezett s annak öntudatában élő szokásjog, ellentétben az irott törvényjoga. Eredetileg minden népnek joga ily értelemben vett N. volt s az irott emlékek nem törvények, hanem a N.-nak feljegyzései; 2. N.-oknak különösen a germán N.-okat nevezik (l. o.); 3. N. a. m. nemzetközi jog (l. o.). L. még Egyéni szabadságjogok és Népszabadságjogok.
olyan magán jótékonysági intézetek, amelyek teljesen ingyen v. igen csekély díjért nyujtanak tagjainknak különféle művelődésre és szórakozásra való alkalmakat. Hírlapolvasó termeket, könyvtárakat, társalgó és szórakozó helyiségeket tart fenn számukra azért, hogy elvonja őket az egészséget és erkölcsöt rontó, költséges mulatozásoktól. Ezek mellett tudományos ismereteket terjesztő felolvasásokat és egész előadási ciklusokat rendez számukra, ahol kenyérkereső munkájuk körüli szakismereteiket is növelhetik. Hazánkban eddigelé többnyire a földmives nép körében keletkeztek, de majdnem kizárólag csak szépirodalmi szórakozást nyujtottak tagjaiknak; újabban azonban a fővárosban az ipari munkások részére is alkottak ilyen N.-at s ezek programmja felöleli az igazi N. teendőinek minden ágát.
a rendiségnek ellentéte. Az a rendszer, melynél a törvényhozó testületbe a nép választja képviselőit, kik nem egyes rendeknek, osztályoknak s nem is a választó kerületnek, hanem népösszességnek, az egész nemzetnek képviselői. A N. egyik sajátságos jellemvonása a rendi képviseletnél szokásos u. n. követutasításokkal összeférhetetlensége. Hazánkban a rendi képviseleten alapuló alsó tábla (Karok és Rendek - Status et Ordines) az 1848. V. t.-cikkel alakult át N. alapján választott képviselőházzá. L. Képviseleti rendszer.
olyan jótékony egyesületek konyhái, amelyekben a szegény néposztályok számára ingyen vagy nagyon mérsékelt áron egészséges és tápláló ételeket főznek. A jótékonysági elvnek egyik igen sikerült alkalmazása, amely egyfelől enyhíti a szegénység szenvedéseit, másfelől megelőzi annak okait, továbbá a közegészségügynek is fontos szolgálatot tesz és e mellett nem menti fel az istápot szegényeket az önfentartás gondjai alól. A N. szervezését majdnem mindenütt a magánjótékonyság kezdeményezte s többnyire társadalmi úton tartják fenn azokat, ámbár majdnem mindenütt részesülnek a fentartó egyesületek hatósági támogatásban. Legtöbbet tettek e téren különösen az utóbbi évtizedek alatt a jótékony nőegyesületek. Hazánkban kolera-járványok idején a járvány terjedésének csökkentésére több hatósági és egyesületi népkonyhát állítottak ugy a fővárosban, mint nagyobb vidéki városainkban, a járvány megszünte után azonban ezek egy része megszünt. Egyik fajtája a N.-nak a leveles-osztó intézet, amely hasonló céllal és szervezettel működik a szegénység enyhítésén. Ilyen intézetek a század első tizedeiben uralkodott éhségek idejében terjedte el.
l. Népdalok és Magyar népköltés.
általában mindazok az irodalmi művek, melyek valamely nép minden rétegében elterjedtek, köztük maga a biblia, énekes könyvek, zsoltárok stb. Szorosabb értelemben igy nevezi az irodalomtörténet a nép körében támadt vagy legalább a nép számára irt és ott elterjedt mulattató könyveket, első sorban a prózai szépirodalomnak a nép állandó kedves olvasmányaivá lett termékeit. Legtöbb népkönyvünk eredete a XVI. sz.-ig nyulik vissza, amikor N. külföldön, nevezetesen a szomszédos Németországban is nagy számmal keletkeztek s a könyvnyomtatás segítségével rendkivüli mértékben terjedtek. Egyébként is népies jellemü XVI. sz.-beli irodalmunk szivesen gondoskodott a nép számára ily mulattató olvasmányokról, melyek nagyrészt az európai (részben középkori) közös tőkéből vannak merítve, de leginkább olaszból. Ide tartozik XVI. sz.-beli széphistóriáink és prózai elbeszéléseink legnagyobb része: a versesek közt mindenekelőtt Argirus királyfi Gyergyai Alberttól, s a Gesta Romanorumból, Boccaccióból, Aeneas Sylviusból átdolgozott regék (a Fortunatus német eredetü); a prózaiak közt vaskos néphumora miatt legkedveltebb volt és korunkig népkönyv maradt a deákból fordított Salamon és Markolf (ide való a talán magyar eredetü Mánkóci István kalandjai, de ez csak kódexben maradt fenn); kedvelt volt a Hét bölcs mester (Ponciánus históriája, 1573) is, mely németből került hozzánk. A XVII. sz.-ban fordították németből a Szép Magelónát. Igen kedves könyve lett a népnek s máig a ponyván forog Haller János grófnak Hármas Istóriája, különösen középső része, a Példabeszédek miatt, mely a Gesta Romanorum átdolgozása. E könyv mind középkori forrásokból keletkezett s kelet és nyugat sok mondáját egyesítette. Már a XVIII. sz.-ban kevés népkönyv keletkezett, leginkább a régieket nyomtatták újra. A N.-et külföldön is, nálunk is jón ideig lenézték, költői értéküket és kulturtörténeti fontosságukat csak újabban kezdték méltányolni. Először a német Görres I. emelte ki becsöket (Die deutschen Volksbücher, Heidelberga 1807). Általánosabb érdeklődést Schwab G. (Deutsche Volksbücher, Stuttgart 1836. 13. Kiad. 1880) és Marbach (Deutsche Volksbücher, 1838-1847, 44 köt.) kiadványai támasztottak irántuk. Legérdemesebb munkát végzett Simrock 1845-1867-ig 13 kötetben megjelent kiadásával. Angol N.-ből Thoms adott ki gyüjteményt (London 1828, 2 köt.); a franciákról v. ö. Nodier, Nouvelle bibliothEque bleue (Páris 1842). A magyar N. gyüjteményben nincsenek kiadva; elméletileg Toldy Ferenc, Ipolyi Arnold (Vizsgálódás a régi magyar népkönyvek felett, Új Magyar Muzeum, 1855. I.) kezdtek velök foglalkozni. V. ö. Még a Könyvszemle és az Irodalomtörténeti Közlemények köteteit, Beöthy Képes Irodalomtörténetét, s különösen Beöthy Szépprózai elbeszélés történetét, mely szépirodalmi népkönyveinket műfaji, irodalomtörténeti és összehasonlító irodalomtörténeti szempontból behatóan méltatja.
igy nevezzük azokat a nyilvános jellegü könyvtárakat, amelyek a magasabb foku oktatásban nem részesült polgárok szellemi kivánalmainak igyekeznek eleget tenni. Nálunk a N. neve rendesen összeköttetésben emlegettetik az iskolai könyvtárakkal, mivel a N. rendesen iskolák mellett állanak fenn; azonban a különbség igen lényeges, mivel a tanulók számára alakított ifjusági könyvtárak részben az iskolai feladatokkal állanak összeköttetésben, részben pedig tárgy és különösen feldolgozás tekintetében egészen más jellegüek. Leginkább kifejlődött a N. intézménye az angolszász faj országaiban, hol, még Ausztráliát sem véve ki, csaknem minden községben vannak N., kapcsolatban olvasószobákkal, egyes helyeken pedig, mint Manchesterben, Bostonban, oly hatalmas társadalmi tényezők, hogy a nép milliókra menő köteteket olvas el évenkint. Más országokban, minők Svájc, Svédország, Chile, Finnország, szintén rohamosan terjednek a nyilvános könyvtárak. Magában Párisban már 1883-ban 26 nyilvános könyvtár volt célszerüen berendezve olvasószobákkal. A N. első kezdeményezője a mult század közepén Franklin Benjamin volt, újabban a közművelődési egyesületek és a szocialisták terjesztik nagyban azokat.
Hazánkban a 40-es években alakult Jósika Miklós báró és később Eötvös József báró elnöklete alatt egy népkönyvkiadó egyesület, 1852. Fogarassy Mihály alapította ugyanily célzattal a mai Szt. István társulatot, azonban a N. valódi felvirágzása csak a népoktatási ügy újjászervezésével kezdődött meg. 1869. Iskoláink mellett összesen csak 870 könyvtár volt s azokat is alig használta a nép. 1885. Már 5812 könyvtárt számítottak népoktatási tanintézeteink mellett, 1895. Volt 6413 iskolai és 1525 tulajdonképeni népkönyvtár az iskolák mellett. A közoktatásügyi kormány már 1877. Elrendelte, hogy a beiratási díj és a büntetés-pénzek egy része könyvtárak alapítására szolgáljon, de a rendeletet kevés helyen foganatosították s még kevésbbé használták a létesített N.-ét. Ugyanezen időben kezdték meg a kaszinók és polgári körök is a könyvtárak alapítását, különösen az 1875. Türr István tábornok elnöklete alatt alakult bizottság sürgetésére és a mellett Corvina, Falusi Könyvtár, Jó Könyvek, Hasznos Mulattató s más címek alatt egész sereg népies kiadvány jelent meg s végül több könyvjegyzék, melyek között a legutóbbiakat az erdélyi közművelődési egylet és az évezredes kiállítás népoktatásügyi csoportbizottsága adta ki. Mindamellett a N. ügye hazánkban még mindig kezdetleges állapotban van s vele rokon gyári olvasószobák, munkáskaszinók (mely utóbbiak közül az elsőt 1895. Nyitotta meg az országos magyar iskolaegyesület) még nem jutottak virágzásra. Legnagyobb sikerrel működnek egyes lelkes tanítók által vezetett iskolai N., így a budai vizivárosi, a dobsinai és rohonci s még legnagyobb sikert mutatnak fel a Mehner által kiadott népkönyvek. A N. irodalma nálunk is nagy s ezenkivül jelentékeny számmal vannak egyesületek is, melyek részben dalegyesületekkel állanak kapcsolatban. Újabban a Széll Kálmán vezetése alatt álló országos muzeum- és könyvtárbizottság karolta fel a N. ügyét.
A közönséges lélektan rendszerint csak az egyénnek lelki jelenségeivel foglalkozik és sokáig nem igen vetett ügyet rá, hogy a lelki jelenségek egyik legfontosabb mozzanata az embernek embertársaival való érintkezése. Ez az érintkezés fejleszti az egyéni lelket, melynek mivolta e nélkül meg sem érthető. Mint nagyobb közösség (család, törzs, nép) tagjai bizonyos tekintetben közös lélekkel is birnak, mely közös lélek sajátosságai a közösség nyelvében, ős vallási felfogásában, mitoszaiban, mondáiban, érzés- és cselekvésmódjában, szokásaiban, intézményeiben nyilvánulnak. Ez a N. a nép ősi idejében keletkezik és sajátosságai bizonyára az éghajlattól, talaj mivoltától, az ehhez alkalmazkodó foglalkozásoktól, őstörténeti érintkezésektől stb. függenek. Igen nevezetes tulajdonsága a N. sajátosságainak nagy állandósága, mely arra mutat, hogy ha egyszer kifejlődött átöröklés útján fizikai szervezetünkben tudatunktól, akaratunktól független anyagi alapot nyert s igy csak annak a lassu változásnak van alávetve, mely az organikus világban alig észrevehető módon alakítja át az organikus élet tipusait, továbbá azoknak a hatásoknak, melyek a külső körülmények gyökeres megváltoztával (lakóhely változása, p. magyarok honfoglalása), továbbá más népekkel való keveredéssel együtt járnak. A néplélek legfontosabb nyilatkozásai: nyelv, ősköltészet, ősi szokások és intézmények, ezekből ismerhető meg. A N.-től elkülönítendő a nemzeti szellem fogalma. A nemzeti szellem történeti produktum a N. és a történeti fejlődés erőinek összeműködéséből. A nemzeti szellem a N.-ben gyökerezik, de ennek kulturai tovább fejlesztése, melyhez a nemzetközi hatása hozzájárult. A nemzeti szellem történeti produktum, csak a nép felső rétegeiben jut kifejezésre, változékony, van virágzása és hervadása, emelkedése és sülyedése. Míg a N. a nyelvben, az ősi vallásban, az ősi szokásokban és intézményekben jut kifejezésre, a nemzeti szellem a nemzet kulturájában s e kultúra alkotásaiban nyilvánul. V. ö. Alexander Bernát, Nemzeti szellem a filozofiában.
az etnologia (l. o.) ama része, mely annak végső eredményeit foglalja rendszerbe, midőn a népélet jelenségeinek pszichologiai törvényeit igyekszik megállapítani. A N. első, még nemileg következetlen és kuszált programmját s az ennek alapján álló dolgozatok nagyobb részét a Lazarus és Steinthal-féle Zeitschrift für Völkerpsychologie évfolyamaiban találjuk. Már valamivel világosabban jelöli meg ugy a néplélek fogalmát, mint ebből levezetve a N. feladatait Wundt (Ueber Ziele und Wege der Völkerpsychologie, Philos. Studien IV, 17 s köv.), kinek az a nézete, hogy a N. tárgyát azon szelleméleti jelenségek teszik, amelyek csak a társas együttélés milieujében fejlődhettek. Ezek: a nyelv, mitosz és étosz (hagyományos népszokás), melynek N.-i szempontból való vizsgálata a szociologia (társadalomtudomány) alapvető része egyfelől, míg más oldalon az etnologia végső tanulságainak egybefoglalása. V. ö. Katona Lajos, Ethnographie, Ethnologia, Folklore (az Ethnographia I. évf. 69. S köv. old.).