olyan hordókra, melyek csapon vannak v. nincsenek tele, kitünő szolgálatokat tesz. Az akona fából készült s körülbelül hosszának 3/4 részeig meg van fúrva, legfelől a fúrásba egy kis sárgaréz kettős ventil csavartatik, mely a bort a levegőtől elzárja. Ha a borból szénsav fejlődik, akkor az egyik ventil felemeltetvén, a szénsav eltávozhat; ha pedig a csapon át bort eresztenek le a hordóból, akkor a másik ventil nyilik meg, melyen keresztül tisztított pamuton átszűrődő s igy spóramentes levegő jut a hordóba s igy a bornak spórák általi megromlása, virágosodás, ecetesedés stb. meggátoltatik.
l Kémlelőszer.
kentaur, l. Herakles.
község Szerém vmegye iloki j.-ban (1891) 1448 horvát-szerb, tót, magyar és német lakossal.
Csecsemők mesterséges táplálása céljából ajánlott gyári készítmények közül a N. a legrégibb s Magyarországon még ma is kiterjedten használtatik. Előállítása akként történik, hogy nagy nyomás mellett, 100 fokon tul hevített vizgőz segélyével a búzakeményítőt részben dextrinné és szőllőcukorrá változtatják át; az ekképen dextrinizált liszthez azután sókat s alpesi tejet kevernek. A N. mint sárgás, finom liszt, jól záró pléhdobozokban, melyeken a használati utasitás is rajta van, kerül forgalomba. Használható leves- és tejhez keverve, de pép alakjában is. A nitrogéntartalmu s nitrogénmentes tápanyagok oly arányban foglaltatnak benne, mint 1:9; ez a viszonyszám más, újabbi időkben előállított gyermektápszerekben már jobb, t. i. 1:5, vagy 1:6. L. még Gyermekliszt.
Neleus és Chloris fia, Homeros szerint Eurydike (Klymenos leánya), mások szerint Anaxibia (Kratieus leánya) férje, Gerenában nevelkedett s ezért maradt életben, midőn Herakles többi testvéreit megölte. Részt vett a lapithák hadjáratában a kentaurok (l. o.) ellen, továbbá a kalydoniai vadászatban s az argonauták kalandjaiban. Noha már két emberkort átélt, midőn a trójai háboru megkezdődött, mégis odament és vitézül harcolt. De legjobban kitünt szónoki tehetségével és tanácsaival; fontosabb ügyekben N. szava döntött s ő birta rá Agamemnont is, hogy Achilleusszal kibéküljön. Trója eleste után visszatért hazájába, hol Telemachos fölkereste. Az újabb Homeros-kritikusok szerint N. egyike azon alakoknak, melyek az eredeti eposzban nem voltak meg, hanem később kerültek bele a jón költők fantáziájából.
(állat), l. Papagályok.
konstantinápolyi patriárka (428-431). Egy Anastasius nevü pap védelmében azt állította, hogy Mária nem Isten szülőjének (zeotocoz), hanem Krisztus- vagy emberszülőnek mondandó s igy Krisztisban két személy, isteni és emberi van. I. Coelestin pápa 430. egy római zsinaton kárhoztatta ezt a tant. A béke helyreállítása végett II. Theodor császár a pápa belegyezésével 431. Efezusba általános zsinatot hivott össze, ahol N. ellenében a régi tan mellett nyilatkoztak, hogy Krisztusban egy, isteni személy van. Ezután a császár N.-t egy antiochiai kolostorba, később Felső-Egyiptomba küldötte, ahol 440. meghalt. A tanához ragaszkodókat nesztoriánusoknak nevezték. Ezek 489. Persiába, később Khaldeába és más szomszéd tartományokba mentek át s csak a XV. sz.-ban kezdtek az anyaszentegyházba visszatérni. Csak csekély rész maradt meg a szakadásban, ezek is Kurdisztán hegységeiben lakván, 1843. a mohammedán kurdok által majdnem teljesen kiitrattak. A Közép-Ázsiába és Indiába szakadt nesztoriánusok tamáskeresztények nevezet alatt ismeretesek.
folyó l. Meszta.
Nep. János, osztrák-német szinész és szinműiró, szül. Bécsben 1801 dec. 7., megh. 1862 máj. 32. Grazban, hol 1860 óta visszavonultan élt. Jogot tanult, de lelkesen űzte a zenét is, melyhez gyönyörü mély hangjánál fogva is nagy kedve volt és már 1822. szerződött a bécsi operához, hol először mint Sarastro (Varázsfuvola) lépett föl. Innen került 1823. Amsterdamba, 1824. Brünnbe és 1826. Grazba. Már Brünnben játszott komikus szerepeket is, Grazban pedig teljesen átment ez új szerepkörbe, melyben főleg szarkasztikus egyéniségével és a közbeszőtt dalok csipős előadásával élete végéig kiváló sikereket aratott. 1831 óta volt a bécsi Carl-szinház tagja, utóbb 1854-60. igazgatója. Ez időben ismételve vendégszerepelt nagy sikerrel Pozsonyban s Pesten. Szinművei, melyek évtizedeken keresztül a legnagyobb tetszésben részesültek és még ma sem tüntek le a szinről, legnagyobbrészt a való életet, sőt a napi eseményeket realisztikus vonásokban és hatásos képekben visszatükröztető bohózatok, melyeket száraz humor, merészen parodizáló irány és éles megfigyelésen alapuló csípős élc jellemeznek. Művészi célokat sohasem tartott szem előtt, mégis halála után nem minden alap nélkül nevezték e valóban szabadnyelvü és a hatalommal is bátran kikezdő termékeny szatirikust osztrák Aristophanesnek. N. legismertebb és leghatásosabb darabjai: Lumpaci-Vagabundus (1833), Eulenspegel, Zu ebener Erde und erster Stock, Einen Jux will er sich machen, Das Mädel aus der Vorstadt, Der Zerrissene stb. Összegyüjtött munkáit kiadták V. Chiavacci és L. Ganghofer (Stuttgart 1890, 12 köt.) és újra L. Gottsleben (Bécs 1893, 18 köt.). Életét megirta Mor. Necker (1891). Darabjai többé-kevésbbé szabad átdolgozásokban és fordításokban sűrün kerültek szinre magyar szinpadokon is, de csak kevés jelent meg nyomtatásban.