(lat.) a. m. nevében a végzete, Platus egyik vigjátékából (Persa, 4, 4, 74) vett idézet; eredetileg: Nomen atque omen.
Joh. Crescentius (l. o.) mellékneve.
(lat.), a lat. nomen többes száma; a számvitelben a. m. tartozási és követelési tételek; N. activa, követelések, N. passiva, tartozások.
(a lat. nomen-tól) a. m. névleg, névszerint; ellentéte a reális. N. meghatárorzás, l. láb a. m. névleges kamatláb (l. o.).
(középkori lat.), a középkorban évszázadokra terjedő filozofiai vita fűződik e évhez, l. Filozófia (VII köt. 206. old.).
(lat.) a. m. a nevek gyülöletet okoznak, t. i. valamely feddő nyilatkozat alkalmával nem akarják azokat megnevezni, akiket a feddés illet.
l. Auctoris nominatio.
l. Alanyeset.
(gör.), tulajdonkép szószerint a. m. a törvény őrei; ókori hatóság, melynek feladata volt a fölött őrködni, hogy a törvények ugy a népgyülésekben, mint azokon kivül az egyes polgárok által megtartassanak.
(gör.) a. m. polgár-egyházi törvény. Igy nevezik jelesül Joannes Scolasticus antiochiai presbiter, utóbb konstantinápolyi patriárka 560 körül készített zsinati végzések gyüjteményének és ugyanettől származó s Justinianus novelláinak az egyházi ügyekre vonatkozó részeit tartalmaző kivonatának ismeretlen szerző által történt összeállítását. a N. Photius konstantinápolyi patriárkának 883. Syntagma név alatt készült gyüjteményébe is átment s annak 2-ik része.