(lat.) nyilt lóverseny, mely nyitva áll mindenféle versenyparipának, tekintet nélkül a lovak korára, nemére, származására és arra; jutottak-e és nyertek-e már valahol.
(állat) a. m. mindenevők, mindazok az állatok, melyek állati és növényi anyagokkal egyaránt táplálkoznak.Ilyen p. az ember, a disznó stb.
(Umo), folyó Kaffa D.-abissziniai vidéken; a Rudolf-tóba torkollik. Régebben az Indiai oceánba torkolló Jub felső folyásának tartották.
a. m. Amadé (l.o.)
(növ., Pinus vagy Picea Omorika Panc), csak 1876 óta Szerbiából, Boszniából Montenegróból, meg a Rhodope hegységből ismeretes különös fenyő; Európában egész árván szakadt, közelebb való rokona nincs. A Pinus orientalis L. rokona, tűje lapos és nem a visszája fehérlő, mint a fésüs fenyőnek, hanem a felszine. Karcsu termetü, magas fa, gallya csaknem örves 1/2- 1 1/2 m hosszu, tehát a koronája karcsu, meglehetős laza az alsóbb gallyak lecsüngenek, de a csúcsa ivalakuan fölfelé görbül, hajtása mirigyszőrös. Levele egyenként van az ágon, de szárazon a herbariumban épp ugy lehull, mint a jegenyefenyőé. Toboza a rozmaringfenyőéhez hasonlítható, de nagyobb, 4-6 cm hosszu. Fája kemény, használni kezdik. V. ö. Borbás, Abies vagy Picea Omorika (Erdészeti Lapok 1887. 661-62); és Wettstein Die Omorikafichte (Bécs 1891).
Bolgárország khánja 820-836. (?). Trónralépte után Leo bizanci császárral 30 évi fegyverszünetet kötött, mely által képes volt figyelmét a nyugatra irányítani. 827. elfoglalta a frankoktól a mai Szerémséget és Dél-Magyarország egy részét, mely föld a bolgárok kezén maradt a magyarok bejöveteléig. O. a kereszténység első terjesztőit országában keményen üldözte és Manuel drinápolyi érseket, három más püspököt és 374 keresztény foglyot egy napon megöletett.
lirai istenség az ókorban, akit a hitrege Heraklesszel hozott kapcsolatba, még pedig oly módon, hogy Semiramis mintájára regés királyasszonyt alakitván belőle, reá bizta a hősnek büntetését (e büntetés leirását és O. alakjának magyarázatát l. Herakles). O. Heraklest a rokkához ültette, mig maga hatalmába vette a hős buzogányát: oly motivum, mely hálás anyagul szolgált az ókor művészeinek hol humoros, hol éppenséggel trágár feldolgozásokra.
község l. Ottovölgy.
(Ampoly), Maros jobboldali mellékfolyója, ered Alsó-Fehér vármegye ÉNY-i határán, Abrudbányától délre az Érchegységben; szük völgyben DK-re folyik, Zalatnán alul Petrosán mellett K-re fordul s lassanként táguló völgyben az Erdélyi Hegyalját éri, melynél Sárd mellett DK-re fordul. Itt két ágra szakad, az egyik Gyulafehérváron keresztülfolyva, Maros-Portus mellett a Marosba ömlik, a másik a várostól K-re siet a Marosba. Rohamos hegyi viz, melynek hossza 65 km. Több jelentékeny hegyi patakot vesz magába. Habjaiban aranyat hömpölyget, melyet homokjából Zalatna táján és más helyeken mosás által állítanak elő.
v. zalatnai hegység, a Bihar-hegység Fehér-Kőrös és Maros közötti szakaszának egyik tagja, mely a Maros és Ompoly folyók völgyei közt, Hunyad és Alsó-Fehér vármegyékben (leginkább az utóbbiban) emelkedik s a Nagyági v. Csetrás hegycsoport folytatásul tekinthető. Fő gerince a két vármegye határán a Grobács (1103 m.) hegytől DK-i irányba csap, a Bradia hegyben (Zalatna felett) 1123 m. magasságot ér el s azután kissé aláereszkedő gerincben húzódik a Vurvu le máre (1012 m.) felé, amelytől kezdve a mindinkább alacsonyodó vonulat K-i, majd ÉK-i irányt vesz fel, hogy Gyulafehérvárnál az Ompolytól félkörben körülfolyva megszünjék. Az O. igen vadregényes és festői, de utak hiányában nehezen járható hegység, melyben a homokkő uralkodik, de helyenként trachit is lép fel.