község Zágráb vármegye szentivánzelinai j.-ban (1891) 1017 horvát lak.
Attila hunn királynak titkára, később a nyugatrómai birodalom régense; meghalt 476 aug. 28. Eredetére nézve római volt, Pannoniában született Pettauban (Petavium), közel a Drávához. Atyjának neve Tatulus volt. A hunnok Pannoniát elfoglalván, apa is, fiu is a barbárok szolgálatába léptek. Attila felismerte az ifju O. tehetségét, különösen különféle nyelvekben való jártasságát és 446 táján titkárául választotta. Ettől fogva nagy része volt mindazon diplomáciai érintkezésekben, melyek a hunn király, továbbá a két római birodalom között előfordultak. Attila halálával egészen elhagyta a hunn udvart és Itáliába vonult vissza, megrakodva nagy kincseivel, melyeket mint Attila titkára a király bőkezüségéből szerzett volt. 475. Julius Nepos császártól parancsot kapott, hogy gyüjtsön össze egy hadsereget és védje meg Galliát a vizigótok ellen, akik azt fenyegették. El is indult seregével az Alpokig, el is jutott odáig, de az Alpok alján eszébe jutott az a terv, mely már régóta érett lelke mélyén, hogy kezeibe keríti a fő hatalmat. Nem volt túlságos nehéz a katonákat tervei részére megnyerni. Megfordult és egyenesen Ravennának tartott, ahová Julius Nepos O. közeledtére menekült volt. 475 aug. 29. adta által a császári méltóságot koskoru fiának, Romulus Augustulusnak, a maga számára nem kötvén ki egyebet a kormányzói tisztnél. Rövid uralkodása alatt méltónak mutatkozott mesteréhez, Attilához: méltányos volt és igazságos, eszélyes és ügyes. Alig hogy Geiserichhel békét kötött, fő figyelmét arra fordította, miként lehetne a szövetségeseket kevésbbé félelmesekké tenni. A katonák ezt észrevették, avagy csak sejtették; tény, hogy megelőzték O. reformjait és Odoaker vezérlete alatt követelték Itália földjének harmadrészét. O. szembeszállott velük, de hasztalan, Odoaker ellenében elbukott, Paviában lefejezték, ugyanazon napnak évfordulóján, melyen Julius Napost a trónról letaszította volt. V. ö. Thierry, Histoire d'Attila; Gibbon, History of the decline and fall of the Roman Empire; Nagy Géza, Magyarország története a népvándorlás korában (III. fejezet, a hunn uralom); Millennáris tört. (I. köt., Budapest 1895).
az ókori hitregében Agamemnonnak és Klyteimnestrának fia; testvére Chrysothemisnek, Elektrának (Laodike) és Iphigeniának (Iphianassa). Atyjának halála után O. élete is veszélyben forgott, miért is nővére Elektra elküldötte Fokiszba Strophios királyhoz, aki Anaxitiának, Agamemnon hugának férje volt. Fokiszban együtt nevelkedett fel Pyladessel, Strophios király fiával, kihez közmondássá vált barátság kötötte s kivel együtt tért haza, ahol atyját megbosszulandó, anyját is, Aigisthost is megölte. Az anyagyilkosság miatt üldözőbe vették az erinniszek, akiket csak hosszu bolyongás és súlyos megpróbáltatások árán tudott kibékíteni. Midőn Pyladesszel együt Tauriszba érkeztek, ottani szokás szerint elfogták őket és az isteneknek fel akarták áldozni. De Iphigenia, Artemis papnője, akinek az emberáldozatot be kellett volna mutatnia, megszökött a két jó baráttal és magával vitte Artemis képét is. Hazatérve O. általvette Mikene uralmát, megölte Aletet, Aigisthos fiát, azonbkivül pedig Argoszt és Spártát is hatalmába kerítette. Első nejétől, Hermionétól, Menelaos leányától Tisamenos nevü fia született; második nejétől Erigonetól Penthilos, Leszbosz első mesés telepítője. Az ősmonda a legrégibb telepítéseket O. nevéhez fűzi, egyebek közt azt, hogy a dór Hyllos az ő uralkodása idején vándorolt be a Peloponnezusba. Halála állítólag Arkadiában történt kigyómarás folytán, hamvait Spártában helyezték el. A költészetben Görögország három legnagyobb drámairója versenyzett a monda felhasználásában: Aeschylos egy egész trilogiában (együttesen Oresteia, külön-külön: Agamemnon, Choephorák, Eumenidák); Sophikles egy darabban (Elektra), Euripides pedig az Iphigeniás darabokon kivül két tragédiával (O. és Elektra). A képzőművészet számos ábrázolása közül első helyen említendő egy hires dombormű (Villa Albani Rómában), mely azt a jelenetet ábráozlja, midőn Iphigenia O.-t és Pyladest feláldozni készül.
(Cordillera Oretana), alacsony, a Tajo és Guadiana közt vizválasztóul szolgáló hegysor, amely Estremadurán és Portugálián keresztül a Cabo de Sinesig húzódik. A nagyobbára gránitból és palás kőzetekből álló, mindenfelé szétágazó, kopár sziklás dombsorok közül a jelentékenyebbek a Montes de Toledo (1400 m.), a Sierra de Altamira, de Guadelupe (1558 m.), de Montanchez, de San Pedro és Portugáliában a Serra de Mamede (1025 m.), de Ossa, az evorai gránitfensík és a grandolai palás hegy (325 m.).
hatalmas néptörzs Hispaniában, mely Hispania Tarraconensisnek délnyugati részében egészen a Baetis folyóig lakott.
város, l. Urfa.
l. Husziták.
dal- vagy zeneegyesületek, továbbá az ilyen egyesületek helyiségei, hol előadásokat tartanak. Ujabban olyan kétes hirü mulatóhelyek, hol ledér és sikamlós dalokat, énekes szinműveket adnak elő, gyakran bohócok és erőművészek, meg kitanított állatok mutatványaival vegyesen.
l. Orpheus és Miszteriumok.
angol grófi cím, a Walpole-családot illette meg, melynek egyik kiváló tagja, Edvard nagyban szerepelt abban a parlamentben, mely II. Károlyt visszahivta (l. Nagy-Britannia története, XII. köt., 944. old.). Igazi fényre azonban csak Edvard unokája, Róbert derítette a családot. L. Walpole.