(ném. Toppsgast; olasz. gabbiere di teta; ang. masthead-seaman), az a matróz, akinek vitorlagyakorlatok alkalmával az árboc vagy más az árbocozathoz tartozó szálfa ormán van dolga.
-család (csicseri), Ung vármegyéből, hol a rokon Csicseri orosz család maig is megmaradt, Temes és Arad vármegyékbe származott át. Antal, ki Ung vármegyében főpénztárnok volt, 1774 költözött át Arad vármegyébe s Almásy Krisztinát vette nőül és a hitbuzgó nő kedvéért a ref. vallásról, melyhez ősei tartoztak, a róm. kat. hitre tért át s a Fekete grófi család birtokait haszonbérben tartotta. Fia József temesvármegyei szolgabiró lett s Török Annától nemzé
O. Zsigmondot, műtörténeti irót, szül. Pécskán (Arad) 1813 febr. 20., megh. Budapesten 1894 dec. 17. Tanulmányait Temesvárt, Szegeden és Nagyváradon végezte; 1834. a vármegye követei mellé országgyülési irnokul küldte a pozsonyi országgyülésre, hol tagja volt a Lovassy László elnöksége alatt megalakult s a kormány által üldözőbe vett társalkodó egyletnek, mely miatt többek között is (Pulszky Ferenccel együtt) egy időre eltiltották az ügyvédi cenzurától. 1838.temes vármegye aljegyzője, 1844. főszolgabirája a 1848. egyik országgyülési képviselője lett. A szabadságharc alatt erélyes hazafiui működést fejtett ki s ennek folytán és legjobb bizonyságául az elsők egyike volt, kit a temesvári sáncüregekbe elzártak, honnét csak 9 hó múlva szabadult ki. Szabadságát visszanyervén, az abszolutizmus korszakában visszavonulva élt tanulmányainak és az irodalomnak. 1861. Temes vármegye főjegyzőjévé választotta, de az összehivott és siker nélkül feloszlatott országgyülésre következett provizoriumban szolgálni nem akarván, elhagyta hivatalát s ismét visszavonult a magánéletbe, tanulmányaihoz. Az alkotmány teljes helyreállítás után megyéjének alispánja lett s maradt 1871-ig, midőn Temes vármegye főispánjává neveztetett. 1876. Temesvár szabad királyi városának is főispánja és a Szent István-rend kiskeresztes vitéze lett, 1888. pedig ötvenéves szolgálati jubileuma alkalmával a Lipót-rend középkeresztjét nyerte. Az átalakított főrendiháznak is élethossziglani tagjává neveztetett. 1889. vált meg hosszasan viselt terhes főispánságától. Alapítója és elnöke volt a délmagyarországi muzeum-egyletnek, elnöke az orvosok és természettudósok XXIII. vándorgyülésének, mely Temesvárt tartatott. A m. tud. akadémia már 1861-ben tiszteletbeli tagjává választotta. Legnagyobb és legjelesebb műve: Az Árpádkori művelődésünk története (Budapest 1881); ezenkivül nagyobb terjedelmü önálló munkái: Utazási emlékek, Németország művészeti leirása, 6 kötetben (Pest 1860-1862, Visszaemlékezések (1885-86, 3 kötet). Az első kötet (Temesvár) Velence leirását foglalja magában és ugyanez megjelent ugyanott német nyelven is; a második kötet Kupeczky János hires magyar festő életét és művészetét rajzolja; a harmadik kötet: Gyüjteményeim címet visel. Kisebb monográfiái: A Széchenyi-szobor és a szobrászat realizmusa (a Koszoruban megjelent cikksorozat utóbeszéddel megtoldott lenyomata, 1863); A herceg Esterházy-képtár műtörténelmi leirása (Pest 1864); Urbinói Santi Rafael (Temesvár); Murányi Ignác temesvári főispán emlékezete (u. o. 1869); Giorgione Barbarelli di Castelfranco (1874), történeti korrajz, stb. Megjelent igen számos nagy becsü műtörténelmi cikke a lapokban, nevezetesen a Pesti Napló, az Arad, az Alföld politikai lapok tárcáiban, az Akadémiai Értesítőben, Arany Koszorujában, az Ország Tükrében, a Hazánk és Külföldben. Az elnöksége alatt alakult és működő délmagyarországi muzeumegylet közgyülésén olvasta fel értekezését: Művelődési adatok Corvin Mátyás életéből, amely 1886. ismételve megjelent az egylet Értesítőjében s a Délmagyarországi Lapokban magyarul és a Südungarischer Lloydban német nyelven. Szintén két nyelven jelentek meg elnöki megnyitó és zárbeszédei ugy az említett gyülésről, mint az orvosok és természetvizsgálók 1886. Temesvárt tartott XXIII. vándorgyüléséről. V. ö. Vasárnapi újság 1872, 34. sz., arcképpel.
l. Farbúb.
Kristóf (Armbruster), I. Ferdinánc király idejében élt kir. kamarai számvevő, szül. Szebenben s valószinüleg hogy a hazánkban több vidéken előfurduló Armbruster vagy Armpruster családnevektől megkülönbözte a magáét, a szebeni előnevet használta. Magas hivatala mellett zeneszerzéssel is foglalkozott, műveiből azonban egynél több nem maradt reánk, melyet a nemzeti muzeum könyvtárában őriznek. Címe ez: «Gonosz asszonyi embereknek erkölcsükről való ének, kit szerze szebeni O. Kristóf egy kopott eb-aggnőnek bosszuságára, kit aztán egy barátja kérésére magyar nyelvre fordíta. Viennae Austriae exendebat Egidius Aquila». E gőnydal eyg augsburgi fukar asszonyról szól, ki az 1550-iki augsburgi birodalmi gyülésen megjelent több magyarnak szállást adott. A dalnak 3/2 ütenye mellett bizonyos magyaros jellege van, s a XVI. sz.-beli magyar dalirodalom egyik értékes ritkasága.
(ejtsd: ormszkörk), város Lancaster angol grófságban, 18 km.-nyire Liverpooltól, (1891) 6298 lak., selyemszövéssel, kötél- és sörgyártással, kosárkészítéssel; a környéken szénbányászattal.
(Hormusz, Harmozia, Dserum), 90-210 m. magas, kopár, vulkáni sziklás sziget a róla elnevezett, 44-80 km. széles, a Persa-tengerből az Arab-tengerbe vezető szorosban, 33 km2 területtel. Egyedüli lakható része a sós agyaggal borított és esőmosásoktól szaggatott síkság. Kősó és kén a föld legértékesebb kincsei. A portugálok uralma alatt 1515-1622-ig a sziget mint kereskedelmi emporium virágzott, de most csak szegényes falu van rajta 300 lak. A régi, népes (mintegy 40,000 lak.) városnak romjai az ÉK-i part egyik öblében maig is láthatók. 1622. a portugáoktól Sah Abbasz persa király vette el az angolok segítségével. A XVII. század közepén a maszkati imam hatalmába jutott, de 1867. ismét visszaszerezte Persia.
új-persa alakja a parszik, azaz régi persák jó szelleme nevének, kit a zend könyvek Ahura Mazda, némelyek szerint a. m. bölcs úr, az ó-persa nyelvü ékiratok pedig Auramazdának neveznek. Az iráni és árja népek szétszakadását megelőző korban még nem volt ismeretes. A görög irók már mint az irániak legfőbb istenségét említik. Szokásos melléknevei Szpento-mainjusz a. m. gyarapító szellem, Szeviszta a. m. a leghasznosabb, Viszpo-hisasz a. m. a mindent látó, Viszpo-vidhváo a. m. mindent tudó. O. barátja, oltalmazója mindennek, ami csak jó, üdvös van a világon. Ellensége hazugság és egyéb bűnöknek. Elkeseredett háborut folytat a gonoszság szellemével, Ahrimánnal és követőivel, a divekkel (daeva). L. még Parszizmus.
(ejtsd: ornen) 150 km. hosszu jobboldali mellékfolyója a Marnenak. Vosges département legnyugatibb részében ered, átfolyik Meuseön, fölveszi balról a Saulx-t és Vitry-le-Françoisnál torkollik. A Marne- és Rajna-csatorna kiséri.
(lat.) a könyvnyomtatásban. A könyvnyomdák folytonos szaporodásának következménye volt, hogy önálló, nagy betüöntő vállalatok keletkeztek, amelyek aztán egymással versenyre kelve, mind újabb és újabb ékítőanyagokkal, keretekkel stb. látták el a könyvnyomtatókat. A rohamosabb haladást a 70-es évek óta számíthatjuk. Azelőtt csak a rózsakoszorus ékítmények, kacskaringós cirádák járták; a legnagyobb nyomdáknak is csak egynéhány, többnyire görög mértani s az u. n. bécsi renaissance motivumokat felölelő keretfajtájuk volt. Stilszerüségről alig lehetett szó. Az új era beálltával azonban a könyvnyomtatók - legelőbb is Németországban - nagyobb gondot kezdtek fordítani nyomtatványaikra s fő törekvésük volt azóta, hogy stilszerüen dolgozzanak, a kerettel, ékítményekkel harmonizáló betükből állítsák össze a szöveget, s a szines nyomással még csinosabbá tegyék nyomtatványaikat. Hazánk könyvnyomtatásában a legújabb időkig a német hatás nyilvánult. A németek elül jártak e téren; egyszerre kapták föl a renaissance ékítményeket, a gótikus formákat, meg az arabeszkeket. Divatossá váltak a rokoko-keretek, a görög akantea-ékítmények; mindenféle stilusból merített vignetták, szimbolisztikus ékítmények merültek föl, s az ezeknek megfelelő betűfajták is szaporodni kezdének. Mindez hozzánk is átszármazott. A franciák, olaszok a könyvnyomtatás O.-jában meglehetősen hátra maradtak; nem ugy azonban az angolok és az amerikaiak. Kezdetben ugyan ők is a német betüöntödék formái után indultak, de később egy egészen új, mindeddig páratlan ékítő stilust teremtettek: az u. n. szabad irányt. Nagyobbrészt lineaékítményekből, a sorok merész, de azért szimmetrikus elhelyezéséből áll ez, s nálunk is tért hódított. Hazánk könyvnyomtatói különben mostanában egy új, nemzeties irány elé törekednek: a magyaros motivumokat akarják iparművészetükben érvényesíteni, s bár ennek teljesülése még a jövő dolga, már is észrevehető eredményeket értek el. L. még Könyv és Könyvkötészet.
(lat.) a. m. díszítmény. Az építészetben sima tagok vagy felületek díszítésére, élénkítésére használt faragott vagy festett, többnyire az állat- és növényvilág stilizált formáiból vagy geomertrikus rajzokból alkotott díszítmény. L. még Díszítés.