nagyközség Békés vmegye orosházi j.-ban (1891) 3310 házzal és 19,956 lak. (közte 19,395 magyar, 118 német s 369 tót; hitfelekezet szerint: 2705 róm. kat., 14,868 ág. evang., 1280 helv. és 874 izr.). O. a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság és adóhivatal székhelye; van kir. közjegyzősége, 3 takarékpénztára s 1 népbankja, ipartestülete és alsófoku ipariskolája, 5 gőzmalma, többféle egyesülete és társulata, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Az osztrák-magyar bank itt mellékhelyet tart fenn. Itt jelennek meg az Orosházi Közlöny (XVIII. évf.) és az Orosházi újság (XV. évf.) c. hetilapok. O. igen vagyonos és gyarapodó község, fasorokkal beültetett szabályos utcákkal. Nagy piacát a templom s több emeletes ház díszítik, máskülönben inkább falusias jellegü. O. igen fejlődő község (azelőtt rendezett tanácsu város) melynek 1870. még csak 14,554 lak. volt. Lakói igen munkás és szorgalmas földmivesek, kik sertéstenyésztést is üznek. Határa (11,705 ha.) igen gazdag és termékeny. V. ö. Veress József, O. tört.
Paulus, római történetiró, Hispaniában született, a Kr. u. V. sz.-ban élt és mint keresztény presbiter elébb Braccarában (Lusitania), azután 413 óta) szt. Ágostonnál Afrikában, utoljára szt. Jeromosnál Palesztinában tartózkodott. Teologiai művein kivül irt egy történeti művet: Historiarum libri VII adversus paganos, mely a világtörténet főbb eseményeit tárgyalja a teremtéstől egészen Kr. u. 410-ig. Ez a munka a középkorban akkora tekintélynek örvendett, hogy Nagy Alfréd király angolszász nyelvre is lefordította (kiadta Bosworth, London 1855). Régebbi kiadásai Schüsslertől (Augsburg 1471) és Haverkamptól (Lejda 1738); a legújabb és legjobb Zangemeistertől (Bécs 1882); monográfiát Mörner irt róla (Berlin 1844). V. ö. Ring Mihály, A nemzeti muzeum O.-codexéről (Nyelvtud. Közlemények, XII. köt.).
politikai község Zágráb vármegye stubicai j.-ban (1891) 1134 horvát lak.
összetételü magyar helyneveket lásd a főszó alatt.
(Kis-), nagyközség Torontál vármegye zsombolyai j.-ban (1891) 3419 magyar, német és oláh lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. Ádám, iró, egyházi szónok, szül. Miskolcon 1802 nov. 23., megh. Egerszalókon 1872 ápr. 13. 1822. belépett az egri papnevelőbe. Felszenteltetvén, négy évig káplán, azután főegyházi hitszónok. 1837. plébános Egerszalókon. Irodalmi munkássága: Egyházi beszédek (2 kötet, Eger 1841-45; 2. kiadás 1854; u. e. beszédeknek 3. kötete 1855, 4. és 5. kötete 1855, 6. köt. 1858); Ida vagy a pusztai sír (beszély ige nélkül, Eger 1853); Jézus hét szava a kereszten (Eger, 1860, 2. kiad. 1887) és számos kisebb mű. V. ö. Koncz Á., Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren.
2. O. Ferenc, XVIII. sz.-beli iró, a pálosok szerzetének egyik jeles tagja. Megirta szerzete történetét s azt Synopsis annalium eremicoenobiticorum ff. eremitarum Ord. S. Pauli címen Sopronban 1747. közre bocsátotta. Egyéb művei: Egyedülvalóságnak ékessége (Nagyszombat 1754); Kummer László után fordította Puteus aquarum viventium: Élő vizek kuttya (u. o. 1758); Orationes procerum rgni Hungarici (Kőszeg 1754); Első remete Szt.-Pál lelki elmélkedésekre gerjedeztető barlangja (Nagyszombat 1755); Keresztényi tökéletes halálra készülő élet (Pozsony 1758); magyarra fordította s betürendbe szedve kiadta Hanapi Flores biblici c. munkáját Lelki kincsekkel rakott tárház (Kassa 1769); Magyarország jeles tündökléssel feltetszett uj csillaga (Nagyszombat 1751); végre 1760. jelent meg tőle Jánosnak, a küküllői esperesnek krónikája magyarra fordítva ily cím alatt: Első Lajos, Magyarország királyának dicsőséges országlásáról való rövid krónika.
3. O. József, iró és publicista, szül. 1809., megh. Versaillesban 1851 jan. 18. 1834. és 1835. kiadta a Fillértár c. folyóiratot s 1837. alapította a Hirnök c. politikai lapot, melyet 1842-ig, a lap betiltásáig szerkesztett, azután pedig a Századunk szerkesztője volt. Azonkivül önállólag kiadta: Ungarns gesetzgebender Körper auf dem Reiscstage zu Pressburg im Jahre 1830. sammt Aktenstücken und Anmerkungen (Lipcse 1831), mely abban az időben nagy feltünést keltett mű volt. Ezt követte: Terra incognita, Notizen über Ungarn. In zwanglosen Heften, herausgegeben von... 1 Heft (Lipcse 1835, másodszor 1860). Pozsonyban adott ki egy ily címü munkát: Gróf Széchenyi István mint iró, mely németül is megjelent Nagyszombatban: továbbá ugyancsak Pozsonyban adta ki: Gesetzartikel des ungarischen Reiscstages 1839-40 nebst d. Wechselrechte und den übrigen Kreditgesetzen für das Königreich Ungar; Akademischer Vortrag von Graf Stephan Széchenyi (1843). A szabadságharc leverése után menekülni volt kénytelen s Párisba ment, hol a protestáns hitre tért át. Azonban Franciaországban oly nagy szükségbe jutott, hogy végre agyonlőtte magát.
4. O. László, régi magyar misszionárius, szül. 1697., megh. 1773. A jezsuita-renbe 1726. felvétetvén, azonnal Amerikába ment mint hittérítő. Négy évtizeden át működött itt különösen Paraguayban, Buenos-Ayresben, mint a jezsuita-rend főnöke. 1768. visszatért Európába s Nagyszombatban a rend lelkésze lett. Stöcklein nagy művében több tudósítását közli, továbbá ő irt a Decades virorum illustrium Paraquariae J. S. ex historia provinciae et aliunde deromptae (Nagyszombat 1759) 2. kötetét. Kéziratban maradt egy khinai szótára, melyet spanyol nyelvből fordított latinra.
igy hivták régebben Alaszkát (l. o.), melyet az oroszok 1867. adtak el az észak-amerikai Egyesült-Államoknak.
a görög betükből fejlődött irásjegyek. L. az Irás cikk mellékletét.
az 1860. V. 31. törvény által Szt.-Pétervárott szervezett kereskedelmi és iparbank, amely az állami pénzügyek támogatására is hivatva van. Alaptőkéje 25 millió, tartalékja 3 millió rubel, amely összegek azonban nem használhatók fel az állami kiadások fedezésére. Van az országban a banknak 9 főintézete, 96 állandó és 9 ideiglenes fiók-intézete. A bank által kibocsátott 1, 3, 5, 10 és 100 rubeles bankjegyeknek kényszerforgalmuk van és ez idő szerint beválthatatlanok. Az 1894 jan. 1-éről szóló kimutatás szerint a banknak 780 millió rubelre menő bankjegye volt kibocsátva, mely összeg fedezésére 210,4 millió arany és 11/4millió ezüst állott.
(növ.), l. Havasfenyő.