(állat, Proboscidea), az emlősök egyik rendje, melyet korábban a vastagbőrüek rendjébe foglaltak. Az ide tartozó fajok kivétel nélkül óriás testüek s a jelenben élő szárazföldi állatok között a legnagyobbak. Otromba testüek. Orruk hosszu orrmánnyá nyult meg s ennek végén ujjforma kis nyujtvány emelkedik, melynek segélyével ügyesen fognak. Lábaik igen erősek, de rövidek és öt ujjuk a patákig a bőrbe mélyedt. Fejük is rövid, de magas és aláfelé tekint. Szemeik igen kcsinyek, ellenben füleik hosszan alálógnak. Szemfogaik nincsenek, a közti állkapocs metszőfogai agyarrá nyultak meg s néha 100 kg. súlyosak. Ezek adják az elefántcsontokat. A zápfogak eredeti száma hét, de rendesen csupán kettő fejlett ki s közülök az első mindig kihull, mikor is a hátulsó mögött új nő. Gyomruk egyszerü, nem kérődző, a belen hosszu vakbél van. Epehólyagjuk nincs. Nagyagyuk nem födi a kisagyat, de sok tekervényü. Emlőik a mellen vannak; herék a testüregben fekszenek. Az élő fajok bőre csaknem egészen csupasz, de a kihaltaké bundát viselt. Rövid farkuk csúcsán sörtepamat lóg le. Társaságban, nagyobb csapatokban élnek, könnyen szelídíthetők. Egyetlen élő nem az elefánt (l. o.), melynek hazája Afrika és Ázsia, de a harmadkorban valamennyi világrészt népesítették Ausztrália kivételével. Az elefántfajok közül 14-et ismerünk, a mastodonok közül még többet. Valószinüleg ide tartozik a dinotherium is.
(Curculionidae), a rejtve ötlábtőízes bogarak egyik családja. Fejük kicsiny, előrésze rövidebb vagy hosszabb, vékonyabb vagy vastagabb orrmányban végződik, amely alatt találhatók az egyes szájrészek. A többnyire térdelt csápok szintén az orrmányon vannak elhelyezve. Szárnyfedőik szélesebbek, mint az előtor. Lárváik kukacformájuak. Mintegy 11,000 ismert faj közül hazánkban 900 faj él. Többnyire igen kártékonyak, mert ugy lábatlan lárváik, mint kifejlődött ivarérett alakjuk a növényeket rongálják. Közönségesebbek: a különböző zsizsik (Bruchus, Rhyncites, Apion, Apoderes, kendermagbogár, Otyorhynchus, Peritelus, magtári zsizsik, Anthonomus, Balaninus, Ceuthorhynchus stb., melyeket ké talcsaládba, u. m. térdelt csápuakra (goniocera) és egyenes csápuakra (orthocera) különítenek szét.
l. Coati.
a. m. homloksudárszár (l. o.).
(ném. Wühling; ol. trincha del bompresso; ang. gammoning of the bowsprit), az orrmánytörzsnek a hajófőhöz egy megfelelő lánc- v. kötéldarabbal való megkötée, hogy az orrmánytörzs az ágyában ne mozoghasson s különösen az előárboc tarcskötelei húzásának ellentállhasson.
(ném. Klüver; ol. flocchi; ang. jibs), az élvitorlák osztályához tartozó azon háromszögletü vitorlák, melyek az orrmányárbócon táratnak ki. Rendeltetésük az élben vitorlázó hajó orrát a széltől fordítani, vagyis a szél irányától eltolni. Egy teljes árbocozatu hajónak négy orrmányvitorlája van. L. Vitorlázat.
l. Habarc.
l. Orr.
(állat), l. Szarvorru.
az orr nyálkahártyájának hurutját, különösebben pedig az orr takonykóros megbetegedését jelző elavult elnevezés.