néhai Esterházy Pál herceg 1861. a magyar tudományos akadémia akkori elnökének, Dessewffy Emil grófnak kezdeményezésére megengedte, hogy addig Bécsben őrzött világhirü képtára, a kézirajz- és rézmetszet-gyüjteménnyel együtt, Pesten a magyar tudományos akadémia palotájában e célra berendezett helyiségekben állíttassék föl s ez a képtár 1865. meg is nyilt. De midőn Miklós herceg, néhai Esterházy Pál örököse a képtárt el akarta adni, hogy a becses gyüjtemény külföldre ne vándoroljon, az 1865-69-iki országgyülés utasította a kormányt, hogy bocsátkozzék alkudozásokba a képtár megvétele iránt. Ezek az alkudozások eredményre is vezettek s az 1871. XI. t.-c. értelmében az Esterházy-képtár 1.100,000 frt (a kézi rajzokért és metszetekért még 200,000 frt) áron a nemzet tulajdonába ment át. Az átvételt még ugyanazon évben egy bizottság, élén Pulszky Ferenccel, végezte, s a képtár igazgatója 1880 jan. 1-ig Kratzmann Gusztáv volt; ezóta 1881 máj. 18-ig a képtár Ligeti Antal nemzeti muzeumi képtárőr és Pulszky Károly az iparművészeti muzeum őrének vezetése alatt volt. Ekkor Pulszky Károly lett az O. őrévé s később a király (1884 máj. 29.) igazgatóvá nevezte ki, ahonban 1896 jan. állásától fölmentették.
l. Képzőművészeti országos tanács.
l. Egészségügy és Igazságügyi orvosi tanács.
a vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumnak véleményező közege, melyet Pauler Tivadar vallás- és közoktatási miniszter szervezett; első szervezeti szabályzata szerint, melyet a király 1871. hagyott jóvá, az iskolák fokozata szerint négy szakosztálya volt, u. m.: 1. tudomány-egyetemi, 2. műegyetemi, reáliskolai, ipar-, kereskedelmi s gazdászati iskolai, 3. gimnáziumi és 4. népoktatási szakosztály. E szakosztályoknak voltak 3-3 évre kinevezett bel- és kültagjai, egyes testületek által választott beltagjai s ezen kivül tanácskozási és szavazati jogokat gyakoroltak kebelében azok a vallás- és közoktatási minisztériumbeli hivatalnokok, akiket a miniszter a tanács tagjaivá kinevez. 1875. Horváth Mihály tanács-elnök iniciativájára újra szervezte Trefort Ágoston akkori miniszter, aki elejtvén az iskolai szakosztályokat, tudományszakok szerint következőképen csoportosította a tanács munkásságát: 1. klasszika filologia, 2. modern filologia, 3. történet-, jog- és államtudomány, 4. földrajz és természetrajz, 5. matematika és fizika, 6. bölcsészet és pedagogia, 7. művészeti (ének, rajz, mintázás, torna). A tanács tagjait részint a király, részint a vallás- és közoktatási miniszter nevezte ki s voltak közöttük állandó és váltakozó tagok. Ez a tanács vette kezébe az akkor használatban volt összes középiskolai kézi könyvek revizióját, amivel nagy háborut keltett maga ellen s ugy a könyvkiadók, mint az iskolai könyvek irói részéről nem mindig alaptalan szemrehányásokban részesült. A miniszter ennek következtében 1880 jul. 31-iki rendeletével változtatott a könyvbirálatok ügyrendjén, de annak nem sok eredménye lőn, mert a tanács későbbi munkásságából is hiányzott a nyilvánosság, amely tulajdonképen minden elégedetlenség alapja volt. 1890 végén ismét új szervezetet kapott az O., mely szerint az élethossziglan kinevezett tisztviselő titkáron kivül az elnököket, az előadókat és a 6-6 évenként váltakozó 30 tagot kinevezéssel iktatják állába. E szervezet két tudományi és két iskolai szakosztályt állított fel az O. kebelében; nevezeteen a nyelvészettörténelmi és a mennyiségtan-természettudományi szakosztályokat, továbbá a középiskolai és a népiskolai szakosztályokat; kimondta azonban a szabályzat, hogy a mutatkozó szükséghez képest külön szakiskolai szakosztály is állítható fel. E szervezetben folytatva működését, magának az O.-nak kebelében történtek súlyos személyi konfliktusok s aztán 1894 végén az akkori miniszter, Eötvös Loránd báró a tanács működését megszüntette. 1895 jan. Wlassics Gyula miniszter ideiglenesen visszaállította a tanács legutóbbi szervezetét s aztán még ugyanazon év 3828/1895. elnöki számu rendeletével és királyi jóváhagyással új szabályzatot adott ki az O. számára, amelynek életbeléptetése csak ezután következik be. Az új szervezet szintén a kinevezési alapelven nyugszik; a tanács elnöke a vallás- és közoktatásügyi miniszter, a másodelnököt és alelnököt öt-öt éves ciklusokra a király, a 10-12 előadó tanácsost és még legfeljebb 50 tagot ugyancsak öt-öt évre a miniszter nevezi ki, ezeken kivül részt vesznek még az ülésekben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak kirendelt tisztviselői is, akiknek azonban szavazati joguk nincs. A tanács hatásköre kiterjed mindazon elvi kérdésekre, amelyek a vallás- és közoktatásügyi miniszter ügykörébe eső iskolákra vonatkoznak, de az adminisztráció ügyei nem tartoznak hozzá. A tanács összes üléseit évenként egyszer tartja rendes ülésszakban, melynek napirendjét a miniszter állapítja meg. Az összes ülés nyilvános. Az elnökök, a titkár és az előadó tanácsosok együtt teszik az állandó bizottságot, ezen kivül vannak még a tanácsnak esetről-esetre alkotott szakbizottságai. V. ö. Ferenczy József, Országos közoktatási tanács (Budapest 1896).
illetve az annak létalapját alkotó honvéd-egyesületek 1867-68. jöttek létre. A központi választmányt az egyletek 1867 okt. 28. és 29. tartott országos gyülésben szervezték. Az egyletek alakulásának két célja volt. Első célja volt az 1848-49-iki honvédeknek a törvényhozás útján való megóvása; második célja a nagy számban volt rokkant honvédeknek, ezek árvái s özvegyeinek állami ellátása s a munkaképeseknek foglalkozáshoz való juttatása. E célok elérése végett a fővárosban élt számos honvéd küldöttsége 1867 márc. 24. két rendbeli emlékiratot tett le az országgyülés elnöke kezeihez s ez a tény gyorsan maga után vonta az egyesületek alakulását, úgy hogy 1868 őszén már 90 szervezett honvédegyesület állott fenn s azok néhánynak kivételével a mai napig is - fogyott állapotban ugyan - működnek. Már 1867. megkezdték a vidéki honvéd-egyesületek az O.-nak irányítása mellett a honvédséghez tartozott egyeseknek összeirását, honvédigazolvánnyal való ellátását és pontos nyilvántartását. Amint pedig a királyi pár 1867. a százezer arany országos ajándékot az 1848-49-iki honvédek javára adományozta, a szűkölködők segélyezése évről évre nagyobb mérvet öltött. Ma már a törvényhozó testület fordít az állami kincstárból e célra 400 ezer forintot. Van közel 8000 nyugdíjazott és segélyezett honvéd. Az O.-nak feladata a segélyezésnek helyes eszközölhetéséhez szükséges igazolások, felvilágosítások s útbaigazítások nyujtása. Az O. 1894. bizottság nevet vett föl s e néven Péchy Tamás elnöklete alatt Degré Alajos és Busbach Péter alelnökökkel, Balogh Sándor pénzügyi bizottsági elnökkel, Mikár Zsigmond főjegyzővel fennáll. A honvédügy anyagi feladatának fejleménye gyanánt jött létre közadakozásból a 100 egyén elhelyezésére a főváros területén épült honvédmenház. 1873. őszén az O. újabb felhivást intézvén a nemzethez, befolyt annyi pénzerő, hogy az ugyanazon év nov. 30. tartott országos honvédgyülés a háznak kezelését a központi választmány felügyelete alatt e célra alkotott bizottságra bizta. A pénzerő azonban ez úton sem gyarapodván s a háznak föntartása ismételten sanyaruságokkal kényteleníttetvén küzdeni, a budapesti honvédegyesület közbejöttére a kormány 1880 nyara végén tanácskozást hivott egybe, hogy véleményt mondjon a honvédmenház sorsa felett. Ezen tanácskozás egyhangulag kimondotta, hogy a honvéd-menház csak ugy állhat fenn, ha a kormány veszi gondozás alá s fentartásáról gondoskodik, ami 1882. meg is történt. Az öreg honvédek ügye az utóbbi pár évben odáig fejlődött, hogy ma már a honvédek nyugdíjazását és segélyezését a mniszterelnökségben működő külön vegyes bizottság kezeli.
v. bizottság (Regnicolaris deputatios), l. Országgyülés.
l. Országos fegyintézetek.
l. Levéltár.
l. Lóállítás.
l. Daláregyesület.