Bl. Schn. (állat), a forrtállcsontos halak rendjének egyik neme, oldalt összenyomott testtel, rövid, magas, fel nem fuható törzzsel, rövid, elmetszett farkkal; hát-, fark- és alfeluszója egymással összenőtt; hasúszója nincs; bőre érdes vagy terecskés; a meleg és mérsékelt tengerekben két faja él.
(ejtsd: ortez), az ugyanily nevü járás székhelye Basses-Pyrénées francia départementban, a Gave de Pau jobb partján, vasút mellett, (1891) 6210 lak., őrlőmalmokkal, papiros-, olaj-, kémiai cikkek készítésével, bőrcserzéssel; kereskedelmének fő cikkei az itt füstölt, bayonnei néven ismeretes sonkák, lúdtollak, bőrök, gyapju stb. 1814 febr. 27. itt diadalt vívott ki Wellington a Soutl vezérlete alatt álló franciákon.
v. Orthosia, Artemis mellékneve (l. o.).
(ásv.), szilikátásvány, az epidottal hasonló összetételü, csakhogy ceriumot és vasat is tartalmaz, azonkivül még lanthánt, yttriumot, didimet is. Kristályai egyhajlásu rendszerbeliek, izomorfok az epidotéival. Friss törése szurokfekete, átlátszatlan, tökéletlenül fémes fényü. K. 5,5,-6. Fs. 3,3-3,8. Szienitben, gránitban bennőve terem Norvégiában (Fahlun, Hitteroe), az Uralban (melynek Ural-O. a neve), Drezda mellett (Plauen), a Vesuv közetében stb., de nálunk a ditroitban is találni. Sokan az allanit-ot, a cerit-ot, a bucklandit-ot is O.-nak nézik.
l. Ortvay.
(a görög orJoV szónak, a. m. egyenes, helyes, igaz, latinos leirása). Összetételekben gyakori. Az itt nem talált szók Orto... összetételekben keresendők.
Breyn. (kövült állat). Az Orthoceratidaek családján belül a Nautiloidea alrendbe tartozó kihalt lábasfejü (Cephalopoda). A háza egyenes hengerded v. megnyult gömbalaku. A cambriumidőszaktól a triasz-időszakig éltek a tengerekben. Barrande szerint 1146 faja ismeretes s ebből 850 a szilur időszakban élt.
(gör.-lat.), l. Kiejtés.
l. Dicyemidae.
l. Egyenesszárnyuak.