Horsf. (állat), a verébfélék rendjébe tartozó madárnem a Maluridae családból, meglehetős hosszu csőrrel; rövid, kerekített szárnyának első evezőtolla megrövidült, a 4-8-ik egyforma hosszu és egyúttal leghosszabb; farka lépcsőzetes, megnyult; csüdje gyengén tollas. Eddig ismert 13 faja az orientális régiót lakja.
(gör., a. m. hajnali szürkület), a görög mitologiában annak a kutyának a neve, amely Geryonnak (l. o.) teheneit őrizte. A gör. kat. és gör. kel. istentiszteletben a reggeli fohásznak neve.
(ejtsd: ortigeira) vagy Santa Marta de O., járási székhely Coruńa spanyol tartományban, az Ortegal-fok mellett, a Fia de Sta Marta-öbölbe kinyúló lapos földnyelven (1887) 17,563 lak.
az osztrák császárság legmagasabb (3902 m.) hegycsúcsa a Sulden és Trafoii-völgyek közt, az Olasz határ közelében. Három oldalu, domboru hófensíkkal koszoruzott piramishoz hasonlít. 1804 szept. 27. Josele nevü passeyi vadász jutott föl rá először a Trafoii-völgyből. Most a Sulden-völgyből szoktak rá felmenni; ezen hegymászás könnyítésére szolgál a Tabaretta-gerincen épült Payer-kunyhó.
(O. von Lamparten), egy nibelungi versben irt költemény hőse. Az éposz, történelmi vonatkozásaiból itélve, nem sokkal 1230 után keletkezhetett, de csak későbbi átdolgozásokban maradt fönn; kiadta Amelung a Deutsche Heldenbuch (Berlin 1871) 3. kötetében. V. ö. Müllenhoff, Das Alter des O. (Zeitschr. für deutsch, Altertum XIII. köt., Berlin 2866); Meyer E. H., (u. o. 38. köt., 65. s köv. old).
(gör.), a helyes, rendes életmódról szólón tan.
a kristálytanban a. m. ép átlója az egy hajlásu kristályrendszernek.
az egy hajlásu kristályrendszerben az ép átlós dóma, vagyis olyan 4 lapu fekvő oszlop, melynek lapja az ép átlóval egyközös. Más neve ortoprizma. L. még Dóma.
l. Igazhitüség és Neolog.
l. Foszforsavak.