(lat) a. m. csontképződés, csontosodás, a kötőszövet különböző alakjainak (lazább, rostos kötőszövet v. porcnak) valódi csonttá való átalakulása (kötőszöveti és pocos csontosodás). Ugy a kötőszövetből, mint a porcból való csontosodás kétféle: 1. közvetetlen (direkt, átalakító, metaplasztikus) O., 2. közvetett (indirekt, helyettesítő, neoplasztikus) O. Ezek szerint összesen négyféle O. létezik, u. m. a) porcból való (közvetetlen, direkt, metaplasztikus) O., melynél a porcsejtek direkte csontsejtekké, a sejt közötti állomány mészsók felvétele által kemény csontanyaggá alakul. Embernél alárendelt jelentőségü, p. a lapocka tövisnyulványában fordul elő; szarvasok és őzek szarvaiban is. Nevezetes, hogy az O. ezen alakja angolkórnál (rhachitis) is előfordul; b) porcból való közvetett (indirekt, nepolasztikus) O., igen fontos, mert ez úton képződnek az embrióban porcból a szövet csontok középrészei (diaphysis) s ez úton történik az epifizis porcok azon csontosodása, mely a csöves csontok hossznövekedését okozza. Lényege, hogy: 1. a porcba véredények burjánoznak, melyek a porcot feloldják; 2. a véredények közül u. n. elemi velőüregek képződnek, melyek a porcsejtekből képződő ébrényi jellegü sejtekből álló u. m. porcvelő tölt ki; 3. a velősejtek egy része átalakul csontképző sejtekké (oszteoblaszt, Gegenbauer), melyek a porcból visszamaradt porcoszlopok felszinére az u. n. osteoid, csontszerü anyagot rakják le, amely mészsók felvétele által lesz kész csonttá, mig az oszteoblaszták csontsejtekké lesznek. Ezen csontosodásnál tehát maga a porc elpusztul, mielőtt csonttá lesz; innen az elnevezés; c) a kötőszövet direkt (közvetetlen, metaplasztikus) O.-jánál a kövőszövetsejtek burjánzása nélkül csontsejtekké alakulnak, a sejt közötti anyag tömöttebbé lesz, sajátságos fénytölt, vagyis szintén osteoid szövet létesül, mely utóbb elmeszesedés által alakul át tömör csonttá. Itt tehát oszteoblaszták nem szerepelnek. Előfordul a koponyaboltozat fedő csontjain és a csontvelőben; d) a kötőszövet indirekt (közvetett, neoplasztikus) O.-jánál a fix kötőszövetsejtek burjánzása, szaporodása által oszteoblaszták létesülnek s ezek választják el az oszteoidot s aztán csontsejtekké alakulnak.
l. Kirschner.
marquise, amerikai irónő, l. Fuller (2).
1. György, a szendomiri vijvoda fia, szül. 1595., megh. 1650. A svédekkel 26 évig tartó fegyverszünetet kötött (1635) Stuhmsdorfban, s II. Ferdinántól hercegi rangot kapott; 1643. kinevezték Lengyelország főkancellárjának s mint ilyen elnökölt a thorni vallási dispután 1645. Egyes beszédei Danzigban jelentek meg 1647. s gyakrabban később is. V. ö. Kubala, Jerzy O. (Lemberg 1883).
2. O. József Miksa, Tenczyn grófja, szül. Vola-Mieleckán 1748., megh. 1826 márc. 17. A varsói jezsuita kollégiumban tanult s aztán tagja lett annak az irodalmi körnek, melyet Ágost Szaniszló Varsóban maga körül gyüjtött. Midőn Lengyelország első fölosztása után birtokai osztrák fenhatóság alá jutottak, O. 1789. Bécsbe került, mint a galiciai rendek követségének tagja; I. Ferenc valóságos titkos tanácsossá és a csász. könyvtár igazgatójává nevezte ki. Ezen minőségében igen sok szláv régiséget, főleg ó-lengyel irodalmi emlékeket gyüjtött össze, melynek külön intézetet (O.-intézet) emelt Lembergben s a galiciai rendekre hagyott. Ez az intézet (alapíttatott 1817.) r1826.nyilt meg; igen nagy (körülbelül 100,000 kötetes), leginkább lengyel művekből álló, vagy Lengyelországra vonatkozó könyvtára, továbbá gazdag képtára, érem- és fegyvergyüjteménye van; saját könyvmyomdája 1828-32. és 1862-69. egy tudományos folyóirtot (Czatopismo maukowe, később Biblioteka) adott ki. O. legnevezetesebb műve: Wiadomosci historyczno-krytyczne do dziejów litartury polskiéj (3 köt., Krakó 1819. a 4. köt. kiadta Bielowski, Lemberg 1852). O. öregségére megvakult s ekkor mondta tollba Rozmyslania slepego c. kötetét; hagyatékából jelent meg: Wieczory badenskie (Krakó 1852), kisértetes történetek. V. ö. Szádeczky L., O.-levéltár (Századok 1881).
l. Osuna.
ókori hegység Tesszáliának Magnesia nevü tartományában, melyet az Olimpustól a Tempe völgye választ el, s amely DK-en a Pelionnal összefüggvén, az utóbbival a tesszáliai medence keleti oldalát alkotja és legmagasabb csúcsában 1950 méternyire emelkedik. A hitrege szerint itt volt a kentaurok lakóhelye. Mai nevét (Kisszevo) repkényben való gazdagságáról vette.
a. m. csontenyv, l. Enyv.
kaukázusi hegyi nép, mely a Dariel-szorosban és annak mindkét kijáratánál lakik és körülbelül 111,000 lélekből áll. Nyelvök, mely nyilván hosszas bolyongásaik közben szomszédjaikról ragadt rájok, a pehlevi (lásd Iráni nyelvek) és örmény nyelvekkel áll benső rokonságban, de annyi szójárásra oszlik, ahány törzsre szakadnak maguk az O. Főbb ágak mégis a déli és az északi, mely viszont a tagaurira és digorira szakad. V. ö. Hübschmann, Etymologie u. Lautlehre der ossetischen Sprache (Strassburg 1887); Miler, Osszéta tanulmányok (oroszul, Pétervár 1881-87); Klaproth, Reise in den Kaukazus (2 köt., Halle és Berlin 1814).
l. Gonionds.
az ÉNy-i Kárpátok, még pedig az u. n. Nyugati-Beszkéd egy tagja, mely Trencsén és Árva vármegyék, valamint Galiciai határán emelkedik; Ny-felől a Kisuca völgye és a Jablunka-hágó, D-felől a Bisztrica és Fehér Árva völgye, K-felől a Mutynánka völgye, É-felől a galiciai lapály jelöli határát. Egészben véve Ny-ról K-felé csap s legmagasabb csúcsai a Rácsa (1236 m.), Javorina (1173 m.), Rycerzon (1207 m.) és Osszus (1152 m.). A hegységnek több mélyebb hágója van, de ezeken át csak hegyi utak vezetnek; kocsival is járható közlekedési út csak egy vezet rajta keresztül, u. m.: Locka felől Novoty községen s az ország határán emelkedő 845 m. magas nyergen át Morvaországba.