város és püspöki székhely Lecce olasz tartományban, 33 km.-nyire Brindisitől és 8 km.-nyire a tengertől, vasút mellett, (1881) 18,230 lak., a XV. sz.-ból való román ízlésü székesegyházzal, városi könyvtárral, régiséggyüjteménnyel és ipariskolával. A város fölitti domb tetején állott a bizánci Hostunum.
Vilmos, német kémikus, szül. Rigában 1853 szept. 2. Tanulmányait Dorpatban elvégezvén, 1882. a rigai műegyetemen a kémia tanára lett; 1887 óta egyetemi tanár Lipcsében. O. különösen a fizikai kémiának kiváló művelője. Nevezetesebb művei: Lehrbuch der allggemeinen Chemie (1884-87); Grundriss der allgemeinen Chemie (1889). Legújabb munkája: Elektrochemia, ihre Geschichte und Lehre (1896).
(hostia a. m. engesztelő áldozat), neve annak a búzalisztből készített kovásztalan lapos kerek kenyérnek, amely a misénél Krisztus testévé való átváltoztatására használtatik. Régente nagyobb, ujjnyi vastagságu s bevágásokkal ellátva használtatott, hogy könnyebben törhető legyen. Jelenlegi alakját a XII. sz.-ban alapították meg. A megszentelt O.-t a pap a misében veszi magához, a hivek pedig az áldozásnál. Megőrzésére, a misén kivül való használatra szolgál a szentségtartó, cilborium (l. o.), a szentségmutató, monstrancia (l. o.) s a szentségház, tabernaculum (l. o.). L. Oltári szentség.
(tót), juhtejből készült ˝-1 kg. nehéz sajt, melyet nálunk a felvidéken készítenek és füstölt állapotban árusítanak.
(Ossuna), az ugyanily nevü járás székhelye Sevilla (ettől 84 km.-nyire) spanyol tartományban, termékeny síkon, 6 km.-nyire a Saladó-tól, vasőt mellett, (1887) 19,376 lak. A Collegiata gót székesegyházban Riberától, Moralestől, Giordano Lucától és Dürer Alberttől láthatók képek. A templom alatti kápllnában vannak az O.-család márvány síremlékei. O., az antik Urso, későbben Julia Genetiva, 1239. jutott a keresztények birtokába, 1445. pedig Don Pedro Gironéba, az O.-calád alapítójáéba, amelynek 1562. II. Fülöp a hercegi címet adományozta.
Pedro Tellez y Giron herceg, spanyol államférfiu, szül. Valladolidban 1579., megh. Almande várban 1624. Ifju korában II. Fülöp udvarába került, ki őt gúnyos, szarkasztikus kifejezései miatt száműzte. Száműzetéséből II. Fülöp halála után visszatért, de III. Fülöp ismét száműzte. Ekkor előbb Flandriában, majd Franciaországban és Angliában tartózkodott. Lerma herceg fáradozásainak sikerült számára kegyelmet kieszközölni; 1607. a madridi udvarhoz visszajött, ahol magas hivatalokat s titkos tanácsosi rangot nyert, sőt 1611. Szicilia alkirálya lett. Itt áldásosan működött 1615-ig, midőn Spanyolországba visszahivatott, de 1616. a király alkirályi ranggal Nápolyba küldte. Itt is nagy népszerüségre tett szert, a nagyok önkénykedéseinek gátat vetett s a nép terhein könnyített. Népszerüségének tudatában arra a gondolatra jött, hogy Nápolyban független királyságot alkot s e célra idegen zsoldosokat fogadott zsoldjába. Időközben azonban (1620) visszahivták. Sikerült neki III. Fülöp előtt magát tisztáznia, de 1621., III. Fülöp halála után új vizsgálatot indítottak ellene és bebörtönözték. A börtönben halt meg. Halála után teljesen felmentették. Fia, Juan Tellez y Giron, don, 1656. hal meg, mint Szicilia alkirálya. V. ö. Fernandez-Duro, El gran duque de O. y sua marina (Madrid 1885).
Rikárd, kat. áldozópap, egyházi iró, szül. Hodrusbányán 1845 okt. 3. Középiskoláit Selmecbányán és Nagyszombaton, a teologiát Esztergomban végezte. Pappá szentelték 1869 jul. 25. Több helyütt való káplánkodás után 1880. plébános lett Lengén, ahol most is működik. Irodalmi munkássága kizárólag tót nyelvü. 1878-79. szerkesztette a Katolické Noviny c. lapot, 1881 óta szerkeszti a Kazatelna c. egyházi szónoklati folyóiratot, 1890 óta a Kninica katechetická (Hitoktatási Évtár) c. vállalatot. Önálló művei: Kto pán vo kole (Ki az úr az iskolában? Szakolca 1869); Reholnici (Szerzetesek, Pest 1870); Zrkadlo Ucenia kat. vo svätiý-chobradoch (Szertartástan, 1., 2., 3. rész, 1873, 1875, 1878); Ruenec (Rózsafüzér, Nagyszombat 1877); Len jedno je potrebné (A házi nevelésről, T.-Szt.-Márton 1881); Obradoslovie (Liturgika, 1882; Boh moja nádej (Isten az én reményem, 1891) stb. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.
Imre, jogtudós és közgada, született Darvason (Bihar). Gimnáziumi tanulmányait Debrecenben, a jogot Nagyváradon végezte; a gyakorlati jogi éveket Kassán töltötte, Abaúj-Torna vármegye közönsége 1880. árvaszéki ülnöknek választotta. 1882. ügyvédi vizsgát tett, ezt követőleg néhány évig mint gyakorló ügyvéd működött. 1888. a pestvidéki királyi törvényszékhez albirói kinevezést nyert, 1889. királyi törvényszéki biró lett. Irodalmilag a közgazdasági, pénzügyi, de főleg a jogi téren foglalkozik. Munkái: Italmérési regale-jog (1884) Állami italmérési jövedék (1889); A szeszes folyadékokkal való kereskedés Magyarországon (1891); A fogyasztási ital- és italmérési adók rendszeres ismertetése (1893); A telekkönyvi betétek szerkesztéséről (1893); Peres és peren kivüli jogorvoslatok telekkönyvi ügyekben (1895). 1891-től kezdve 1982 végéig a telekkönyvvezetők országos egyesületének lapját, a Telekkönyvi Szaklapot szerkesztette; 1893-tól kezdve az általa alapított Telekkönyvi Szakközlönyt szerkeszti. E munkáin kivül számos kiválóbb jogi fejtegetéseket tartalmazó cikke jelent meg a Jog és az Ügyvédek Lapja hasábjain.
szent, angol király, a kereszténységnek fő terjesztője Angliában, szül. 604. v. 605., elesett Maserfelden 642 aug. 5., fia volt Ethelfrith (Aedilberet) Northumbria pogány királyának. Atyjának halála után 616. Skóciába kellett menekülnie, mert a trnt Edwin pretendens foglalta el. Itt 12 társával a kereszténységre tért át. 634., miután Edwin meghalt és O. unokaöccse és bátyja csatában elestek, legyőzte Ceadwalla brit herceget és egész Northumbria hatalmába került. Hatalmát a kereszténység terjesztésére fordította, szerzeteseket hivott be országába és mindenféle templomokat emelt. A kereszténység megerősítéséhez nagyban hozzájárult a király példája, nevezetesen kimeríthetetlen szelidsége és szeretet a szegények iránt. A középkori német költészet sokat foglalkozott vele, életrajzát költői és legendaszerü vonásokkal gazdagítván.
von Wolkenstein, német költő, szül. Grödenben 1367.,megh. hallensteini várában 1445 aug. 2. Korán kalandos életre adta magát. Német kereskedőkkel elment Krimbe, velenceiekkel Trapezuntba, bejárta Arméniát és Persiát, majd visszatérve Zsigmond magyar királlyal részt vett a nikápolyi csatában. Járt Palesztinában, Portulágiában a mórok ellen küzdött, majd ismét Magyarországra tért Zsigmondhoz, aki több ízben küldte követségbe a tiroli viszonyok rendezésére. Utolsó kalandjai az 1419-iki huszita háboru alkalmával estek meg. Költeményei lirai-epikus természetüek, erős hatással van rájuk a népdal, vallásos dalai panaszosak, néhol rendkivüli erőt lehellnek (A pokol hét kamarája) egész költészetében a lovagi lira befejezését találjuk. Műveit Weber adta ki (Unnsbruck 1847), éeltét Zingerle irta meg (Bécs 1870). Magyarul részletes életrajzot és jellemzést irt róla Heinrich G., A német irodalom tört. (II. köt. 122. old.).