(ásv.), l. Apatit.
(gör.) a. m. a csontok ismerete, l. Csonttan.
(gör.) a. m. csontkinövés, l. Exosztózis.
(görög) a. m. csontlágyulás, a csontrendszerben kronikusan kifejlődő, a csontok ellágyulásához vezető betegség, melynek folyamán a csontok szilárd alkotó részei - a mészsók - felszívódnak s a csontok törékenyekké lesznek. A betegség a medence csontjaiban veszi kezdetét s innen terjed a gerincoszlopra, majd később, de mindinkább ritkábban, a mellkasra s a végtagok csöves csontjaira. A csontok az ellágyulás következtében rendes alakjukat is elvesztik: elferdülnek. Ha az elferdülések a medence csontjaiban nagyobb fokot érnek el (a medencebemenet kártyasziv-alakja), ez nagy akadálya a szülésnek s nem ritkán a legnagyobb szülészeti műtéteket teszi szükségessé. Van azonban a betegségnek egy oly alakja is, mikor éppen a csontok az ellágyulás következtében annyira engedékenyek lesznek, hogy a szülés feltünő könnyen folyhat le (O. cerea). Ugyancsak a csontok ellágyulásának s elferdülésének következménye az is, hogy a betegek termete a betegség nagyobb fokainál annyira összeesik, hogy az illető egyének jóval kisebbek lesznek, mint voltak azelőtt. A mellkas csontjainak nagyobb foku elferdülései okozzák továbbá, hogy a betegséghez súlyos tüdőbajok s vérkeringési zavarok csatlakoznak. A csontlágyulás az esetek tulnyomó számában nőknél észlelhető, még pedig főleg olyanoknál, kik már többször szültek (ezért O. puerperalis); sokkal ritkábban lép fel olyanoknál, kik még nem szültek s legritkábban fordul elő férfiaknál; azonkivül gyermekeknél is mint nagy ritkaságot irják le. A betegség okai felől még szétágazók a nézetek; annyi azonban kétségtelen, hogy rossz éghajlati, táplálkozási s közegészségi viszonyok között élőknél sokkal gyakrabban lép fel, mint jobb sorsuaknál; e mellett gyakoribb a betegség oly nőknél, kik gyors egymásutánban több terhességen s szülésen mentek keresztül s gyermekeiket maguk hosszu időn át szoptatták. Hogy ez utóbbi okok mennyire járulnak hozzá a betegség kifejlődéséhez, ez azzal is bizonyítható, hogy újabb s újabb terhességek következtében a már esetleg javuló vagy teljesen megállapodott folyamat mindannyiszor nagyobb mértékben kiújul. A gyógykezelést illetőleg első sorban említendő a petefészkek kiirtása (castratio), mely a legtöbb esetben gyógyuláshoz vezet, bár igen súlyos, elhanyagolt esetekben, főleg olyanoknál, hol nagy foku csontelferdülések következtében másodlagos megbetegedések is léptek már fel, ez is cserben hágy. Terhes nőknél, ha a terhesség végén vannak, császármetszést, illetőleg a méhnek teljes kiirtását kell végezni. Említendő még a foszforral való gyógyítás, mely magában véve különös értékkel nem bir, azonban a fenti műtéti eljárásokkal egyetemben igen szép eredményeket mutat fel.
(gör.) a. m. csontvelőgyuladás (l. o.)
(gör.) a. m. csontfenésedés (l. o.).
(gör.) a csontok betegségeiről szóló tan.
(gör.) a. m. csontképlés, l. Csontátültetés.
(gör.) a. m. csontlikacsosság, az az állapot, mikor a csontok kompakt állománya s a szivacsos csontokban az azokat felépítő finom csontgerendácskák egyszerüen sorvadnak, a nélkül, hogy e sorvadást a mészsók különálló felszivódása előzné meg, mint a csontgyulladásnál (osteomalacia) történik. Az O. főleg aggoknál (O. senilis), vagy bénult vagy más okból, p. tuberkulozis miatt nem használt végtagok csontjain vagy lobok kiséretében képződik ki. A csont könnyebb, puhább, törékenyebbé lesz (de nem hajlíthatóvá, mint csontlágyulásnál); a csontvelőüreg kitágul, a csont kompakt kéregállománya megkeskenyedik és főleg a rövid szivacsos csontok, p. a lábfejen ezáltal késsel vághatókká válnak.
(gör.), rossz indulatu csontdaganat (l. o.).