l. Hiperosztozisz.
(gör.), az a sebészeti műszer, melyet oszteotomia (l. o.) végzésére használnak. Vésőalaku, erős markolattal ellátott műszer, mely a vésőtől abban különbözi, hogy hosszmetszete egyenszáru háromszöget alkot, azaz a metsző végétől kezdve egyenesen vastagodva megy át a markolatba. Ennélfogva könnyen halad előre a kemény csontanyagban, a nélkül, hogy beékelődnék, miáltal a csontnak átvésése gyorsabban és egyenletesebben végezhető.
(gör.) a. m. csontmetszés, az a sebészeti operáció, mellyel a csontokat folytonosságukban szétválasztják azon célból, hogy célszerübb állásban összeillesztve ismét összenöveszthessék. Ferdén gyógyult csonttörések után visszamradó ferdeségeknél és veleszületett vagy utóbb szerzett csontelgörbüléseknél van helye az O.-nak a hosszu végtagcsontokon. Legtöbbször angolkóros csontgörbületek miatt végezik az alszár csontjain, ritkábban az alkar csontjain és a dongatérdállásnál (genu valgum) a combcsonton. Az O.-nak kétféle módja ismeretes a műtevő sebészetben, ugy mint 1. az ékkimetszés (O. cineuformis), midőn a csont tengelyére irányított csúccsal ékalaku darabot metszenek ki, ennek eltávolítása után egyenes állásba összeillesztik a két csontdarabot s igy forrasztják újból össze. Ezt legelőször Rhea Barthon végezte s újabban Ogston fejlesztette ki főleg dongatérdállás gyógyítására. 2. a vonalos O. (O. linearis), melynél a csontot átvésik tengelyére függélyesen és jobb állásban illesztik ismét össze. Ezen módját az O.-nak Mac Ewen alkalmazta legelőször szintén a dongatérdállás javítására s jelenleg majdnem kizárólag ezt űzik a sebészek. Az O. kezdetben fűrésszel végeztetett, újabban azonban vésőt használnak s Mac Wewn ajánlatára külön műszer is készült ezen operációhoz, melyt oszteotomnak (l. o.) neveznek. Az O. után a végtag ugy kezelendő, mint bármely nyilt csonttörés.
község, l. Komlós (1).
(jogtudomány), 1. Dolog (V. köt. 425. old. b.).
a testeknek egyik általános tulajdonsága, mely abban áll, hogy különböző mekanikai úton kisebb részekre oszthatók. E fizikai O. határát kisérleti uton nem lehet meghatározni. Elméletileg határt szab a testek O.-ának a mai nap általánosan elfogadott molekuláris elmélet. L. Atom és Molekula.
(gör.) a. m. csontgyuladás (l. o.).
a finn népcsalád ugor törzsébe tartozó nép, mely Szibériában, az É-i Obtól kezdve Obdorszk körül a folyó mentében D. felé, az Irtisznek beszakadásán felül Szurgutig és még tovább a Nazim beszakadásáig lakik; É-i és ÉK-i határosai a szamojédek, azon tul és D-en a tatárok és oroszok. Az O.-ok sok nemzetségre oszlanak, s ezek mindegyike egy-egy háznép, vagy kis állam; a kereszténnyé lett O.-oknál ez a szerkezet már megszünt, mert orosz hatóságok és törvények alatt élnek, de az obdorszki O.-oknál még tart a régi, pogány rend. A nemzetség néha száz, sőt ezer lelket is számlál, akik egymást rokonoknak tekintik; miután rokonok közt tiltva volt a házasság, az egyik nemzetség férfiai a másik nemzetség leányait vették vagy rabolták el. (Egy O. nő képét l. az Ázsiai népfajok szines mellékletén.) A nemzetség feje a öreg; több nemzetség megint egy fejedelem alatt áll, akinek méltóságát II. Katalin cárnő elismerte. Ezek tartják fenn a rendet a nemzetségek közt s itélnek azokban az ügyekben, melyeket az öregek eléjök terjesztenek: de a halálbüntetést csak az orosz hatóság mondhatja ki. Mind az öregek, mind a fejedelmek méltósága örökös, s a nemzetségeket, ha költöznek, az öreg vagy a fejedelem vezérli; ezek a nomád nemzetségek mind Obdorszkban találkoznak a téli (nov.-dec.) vásárban, ahol a fejedelmek és öregek hivatalból kötelesek megjelenni, hogy törzsük, vagy nemzetségük adóját beszedjék és átszolgáltassák az oroszoknak. Számuk (1880) 25,650, de erősen fogynak; nyelvük egyike a magyar nyelv legközelebbi rokonainak, l. Ugor nyelvcsalád és Jenisszeji osztjákok.
l. Osztás.
(generatio fissipara), az ivartalan szaporodásnak az a módja, amikor a teljesen kifejlett állat testének belsejében meginduló s aztán az egész testet két részre felező O.-on megy át, minek eredményeképpen rendesen két, az eredeti anyához ugyan mindenben hasonló, de valamivel kisebb egyén keletkezik. Az O. útján való szaporodás a legalsóbb rendü állatoknál gyakori csupán, főleg a véglényeknél, de megtaláljuk bizonyos férgeknél is. - O. a növénytanban, l. Sejtoszlás.