vagy Oudh, l. Audh.
(ejtsd: audenard), város K.-Flandria belga tartományban, a Schelde és vasút mellett, (1891) 6141 lak., vászon- és pamutszövéssel; érdekes régi (1525-29) gót ízlésű városházzal, két szép templommal, 1867. felállított hadi emlékkel. 1708 jul. 11. a Vendôme vezérlete alatt álló francia hadsereget Szavójai Jenő és Marlborough teljesen tönkre tették.
(ejtsd: audenbos), falu É.-Brabant németalföldi tartományban, 16 km.-nyire Bredától, vasút mellett, 4439 lak., répacukor- és sörgyártással, nagy jezsuita internátussal.
(Audh, Odue, Awadh, Ajodhja), 1856-ig hindusztáni királyság, 1877 óta egyike az ÉNy-i tartományoknak Nepal, Rohilkhand divizió, a Gangesz, Benaresz divizó és Basti disztriktus közt, 62,796 km2 területtel, (1891) 12.650,831 lak. É-i része a Himálaja tövében fekvő, lakatlan Taraiba esik belé; többi része a Gangesz-lapályba esik. Az éghajlat szélsőségeket tüntet föl, de nem oly egészségtelen, mint a Gangesz-lapály többi része. A talaj a Gangesz közelében a legtermékenyebb. Az ipar jelentéktelen: készítenek puskaport, puskákat, kardokat, dárdákat, bambusz- és acélíjakat, pamuttakarókat, papírt, palackokat stb. Az egyedüli ásványországi termékek a szóda, salétrom és a só. A lakosság, bár 87% hindu, meglehetősen harcias természetü. Négy divizióra van felosztva; ezek: Lakno, Szitapur, Faizabad és Rai Bareli. Főváros Lakno (l. o.); jelentékenyebb helyei: a hajózható Ghagra mellett a meglehetősen aláhanyatlott Awadh, állítólag K.-India legrégibb városa, (1881) 11,643 lak.; tőszomszédságában van az egészen romokba dőlt Ajodhja vagy Ramgarh a. m. Rama vára, ahol állítólag Rama fölszállott az égbe; végül Bahraics, a Faizabadba veeztő vasútnál (1891) 24,026 lak. Oudh, az őskorban Elő-India legfontosabb része, Kosszala birodalmának volt magva már a Ramajanában is magasztalt Ajodhja (azelőtt Szaketának is nevezték, amiért a görögök Szagida néven tesznek róla említést) nevü fővárosa. Vikramaditya, egyike a hindu mondákban e néven említett több királynak, 300 templommal ékesítette. Még a VII. sz.-banis mint fényes városról emlékeznek meg róla. 1194. az országot meghódították a mohammedánusok és Delhi részévé tették. E birodalom megdőlésekor a Naisapurból származó Saadat Ali khán dinasztiájának uralma lá került. Ennek unokája, Sudsa-ud-Daula (1756-tól) számos háborut viselt az angolokkal; későbben azonban szövetkezett velük és támogatása fejében Rohilkhand nagyobb részét kapta. Utódai azobnan kénytlenk voltak 1781. Benareszt, azután Allahabadot, 1803. a D-i Doabot és ms területeket (22,000 km2 területtel, 1 millió lakossal) az angol K.-indiai társaságnak átengedni. Ghazi-ud-din Haidar (1814-27) megszerezte az angoloknak nyujtott pénzbeli segély fejében a Nepaltól a Himálajában elvett területeket. Utolsó királya, Vadsid Ali sah 1847. lépett a trónra, akit az angolok azon ürügy alatt, hogy zsarnok módjára kormányoz, 1856. trónjától megfosztottak. Ezen erőszakosság a szipahi fölkelést erősen élesztette; ennek leveretése után 1848 dec. havában az angolok Oudhot ismét birtokukba vették. V. ö. Butter, Description of the kingdom Oude (London 1853); Sleemann, A journey through the kingdom of O. in 1849-50 (2 köt., u. o. 1858).
(ejtsd: udinó), 1. Miklós Károly, Reggio hercege, francia marsal, szül. Bar le Ducban (Maas) 1767 ápr. 25., megh. 1847 szept. 13. A forradalom kitörése után 1791. a 3. önkéntes zászlóalj parancsnoka lett, 1799. hadosztályparancsnokká nevezték ki. Mint ilyen nagyban hozzájárult a zürichi győzelem kivívásához, mely alkalommal mellbe lőtték. Alig épült föl sebéből, Masséna törzskarának főnöke lett s 1800. Genovát védelmezte. Ezután mint törzskari főnök Brune tábornokhoz került s gyors és bátor elhatározásával eldöntötte a Mincio mellett vívott csatát. 1807 febr. 16. Osztrolenkánál győzött s ezután Lefebvre marsall segítségére sietett, ki Danzigot ostromolta; jun. 14. Friedland mellett az orosz hadsereget mindaddig foglalkoztatta, mig Napoleon a fő hadi erővel megérkezett és teljes diadalt aratott. A császár ezen hadjárat alatt grófi rangra emelte O.-t, és egy millió frankot jövedelmező birtokot adományozott neki. 1808. Erfurt kormányzója volt az ott tartott kongresszus tartama alatt s 1809 ápr. 19. gránátos hadteste élén Pfaffenhofen, május 1. Ried, május 3. Ebersberg mellett az osztrákok fölött diadalmaskodott, mire máj. 13. Bécsbe vonult. Az asperni csatában a megsebesült Lannes helyett átvette a 2. hadtest vezetését s a wagrami csatában annyira kitüntette magát, hogy Napoleon marsallá és Reggio hercegévé nevezte ki. 1810. Hollandiát szállotta meg, ahol mint főparancsnok két évig működött. Az 1812-iki orosz hadjáratban a 2. hadtest élén aug.17. Polovck mellett egy ágyugolyótól súlyosan megsebesült s csak nov. tért vissza újból hadtestéhez; Boriszovnál és Berezinánál is harcolt, ahol a hadsereg romjait megmentette. I. Napoleon lemondása után meghódolt XVIII. Lajosnak, ki őt a 23. katonai hadosztály főparancsnokává és pairré nevezte ki, s államminiszteri méltósággal tüntette ki. O. a császár visszatérése után hiába iparkodott csapatait a király iránti hűségben megtartani és midőn belátta, hogy hiába fárad, birtokára Monmorencybe vonult vissza. Lajos ezért a második restauráció után a királyi gárda főparancsnokává nevezte ki. 1823. a spanyol hadjáratban O. vette át az egyik hadtest vezényletét, 1830. a juliusi dinasztiához csatlakozott, mire Fülöp Lajos 1839. a becsületrend nagymesterévé nevezte ki. 1842. pedig a rokkantak házának kormányzójává tette. Szülővárosa szobrot emelt neki. V. ö. Nollet, Histoire de Nic. Charles O. (Páris 1850).
2. O. Miklós Károly Viktor, Reggio hercege, előbbinek fia, szül. Bar le Duban 1791 nov. 3., megh. 1863 jul. 7. 1805-1809-ig I. Napoleon apródja volt, majd a hadseregbe lépett s 1809 óta rész vett a császár háboruiban, aki lemondása előtt ezredessé kinevezte. Mivel a száznapos uralom alatt nem állott a visszatért császár pártjára, XVIII. Lajos altábornokká nevezte ki. 1848. beválasztották az alkotmányszervező gyülekezetbe, ahol a hadügyi bizottság tajga lett. 1849 ápr. a Rómába küldött hadtestet vezényelte, melynek élén jul. 1-én az örök városba nyomult. A törvényhozó testületben az orientalista párthoz csatlakozott. Az 1851 dec. 2-iki államcsiny után az ellenzéki képviselők megválasztották a Napoleon ellen tervezett katonai ellentállás szervezésével, de Napoleon elfogatta, dec. 8. azonban szabad lábra helyezte.
(ejtsd: udri) Ker. János, francia festő, szül. Párisban 1686 márc. 17., megh. Beauvaisban 17555 ápr. 3. Largilliére képmásfestő tanítványa volt és mestere tanácsára egészen csönéletek és állatképek festésére adta magát. 1719. a páris művészeti akadémia tagja, 1734-ben a beauvaisi poercellángyár igazgatója lett. Festményei nagyok, dekorativ hatásuak; szinezésük előkelő. Legnagyobb részük - 43 darab - a schwerini muzeumban van; jól van képviselve a párisi Louvreban, a compiégnei és stockholmi muzeumban, kevésbbé jól a toulousei, dijoni, nantesi és caeni gyüjteményekben.
(ejtsd: autszhorn), kerület, vagyis county a Fokföldön, a Gauritz, Mossel-bay, Geoge, Uniondale és Prince Albert közt, 4281 km2 területtel, (1891) 23,870 lak.,akik közt 11,570 fehér bőrü. A Roodberg (1490 m.) és Langeberge vonulnak át rajta. Az Olifant völgye igen termékeny; itt terem a Fokföld legjobb dohánya. Főhelye O., az Olifant jobb partján, 4386 lak.
(ejtsd: uesszań), Finistére francia départementhoz tartozó sziget az Atlanti-oceánban; a 20 km. széles Fouri-csatorna válsztja el Bretagnetól. Területe 14 km2; legmagasabb pontja 46 m., lakóinak száma (1891) 2490, akik nagyobbára hajókalauzok és halászok. Partjai meredekek. DNy-i részén van a Baie de Porspaul nevü kikötője. Közelében győzte le d'Orvilliers francia admirális Keppel angol tengernagyot és 1794 jun. 2-én itt aratott győzelmet Howe angol hajóvezér a francia flottán.
(franc., ejtsd: u e la fan) a. m. hol van az asszony? francia kriminalisták szólása, akik valamely ravaszul elkövetett bűnös cselekménynél mindig az asszonyt keresik, akinek kell, hogy része legyen benne. Mondják még igy is: cherchez la femme! (l. o.)
belga gyártelep, l. Seraing.