Albert Kázmér szász-tescheni, lengyel és litvániai királyi herceg, ki Mária Terézia király veje és a mult században Magyarország helytartója volt, 1818. Bécsben kelt alapító levelével Wittmann Antal jószágigazgatójának előterjesztésére Magyar-Óvárt gazdasági tanintézetet alapított. A tanintézet összes költségeit a herceg viselvén, az ugyan magánintézet volt, de határozottan kijelentette, hogy mindenkinek nyitva álljon és örököseit a tanintézet fentartására örök időkre kötelezte. A tantermek, a gyüjtemények s a tanárok lakásai a várkastélyban helyeztettek el. A tanfolyam két éves volt. Az oktatás részben latin, utóbb német nyelven folyt. A tanintézet a szabadságharc következtében 1848-ik évben megszünt. 1850. a cs. kir. kormány Albrecht főherceggel, a tanintézet akkori birtokosával szerződésre lépett, azt állami kezelésbe vette át, s élére a hohenheimi gazdasági akadémia igazgatóját, Pabst H. V. dr.-t állította és cs. kir. gazdasági felsőbb tanintézet címet adott neki. A tannyelv kizárólag német lett. 1867. az alkotmány visszaállítása után a tanintézet még két évig az osztrák kormány alatt hagyatott s azt a magyar kormány csak 1869. vette át, mire m. kir. gazdasági felsőbb tanintézet címet nyert és gondoskodás történt arról, hogy az 52 éven keresztül német nyelvü tanítás mellett az oktatás magyar nyelven is történjék. 1874. a hazai gazdasági tanintézetek új szervezésnek vettetvén alá, az intézet m. kir. gazdasági akadémia címet kapott. Az 1884-85-i évtől fogva a tannyelv kizárólagosan a magyar lett.
Az akadémia jelen szervezete. Célja: középiskolai tanulmányaikat befejezett, gyakorlati előképzettséggel bíró ifjak tudományos alapon való kiképzése és gyakorlati ismereteik tökéletesítése, hogy a mezőgazdaság terén magasabb szakképzettséget szerezzenek. További feladata az akadémiának, hogy a mezőgazdaság körében alkalmazást találó tudományágakat a gyakorlat igényeire való tekintettel fejlessze. A tanfolyam két éves. A tanév okt. 1. kezdődik és jul. végéig tart. Beiratkozás csak személyes megjelenés útján történhetik. Rendes hallgatótól a gimnáziumi, a reáliskolai vagy a kereskedelmi iskolai tanfolyam befejezése alapján nyert érettségi bizonyítvány és egy évi gazdasági gyakorlat kimutatása kivántatik. Vendéghallgatók nagykoru, önálló férfiak s olyanok lehetnek, kik valamely felsőbb tanintézet tanulmányainak befejezése után csak egyes tantárgyakat óhajtanak hallgatni. Magántanulás alapján vizsgálat tétele nem engedtetik meg. A tanév két félévre oszlik és minden félév végén a rendes hallgatókra köteles vizsgálatok tartatnak. Az oklevél-értékü végbizonyítványt csak oly hallgató kapja meg, ki minden előadott tantárgyat szorgalmasan hallgatott és minden vizsgálatot sikeresen letett. A hallgatók száma az 1894-95. tanévben 128., a tanintézet keletkezésétől fogva 77 év alatt 4587 volt. Az akadémia gazdaságánál összes területe 384 kataszt. hold és 527 négyszögöl, melyből 262 kataszt. hold a m. kir. kincstár tulajdona, a többi bérbe van véve; a gazdasághoz két major tartozik. A kisérleti telek terjedelme 14 kataszt. hold, melyen kulturkert és növénytermelési botanikus kertrészlet van. Az akadémia kertje 14 kataszt. hold, mely faiskolákból, konyhakertből áll. A kertben méhház is van. Az akadémia kapcsolatában 1869 óta gazdasági eszköz és gépkisérleti állomás, 1873 óta mezőgazdasági vegykisérleti állomás, 1878 óta vetőmagvizsgáló állomás, 1982 óta állatgyógyászati állomás és 1865 óta meteorologiai állomás működik. 1981. növénytermelési kisérleti állomás keletkezett, mely 1894. új szervezetet kapott, önállósíttatott s azóta «országos m. kir. növénytermelési kisérleti állomás» címet visel. Az akadémia hallgatósága körében 15,000 frtot meghaladó vagyonu segélyező egyesület, «Kazinczy-kör» olvasóegyesület, ifjusági gazdasági egyesület és dal- és zenekör áll fenn.
(lat.) a. m. petefészek (l. o. és Nemi szervek). - O. a botanikában a. m. magrejtő (l. o.). Ovariotomia a. m. petefészekkiirtás (l. o.).
Lipót lovag, történeti forrásgyüjtő, szül. Veszprémben 1833 dec. 31. Mint honvéd részt vett az 1848-iki magyar s az 1860-iki olasz szabadságharcban. 1876 óta a magyar országos levéltárnál allevéltárnok. Az olasz koronarend lovagja. A magyar történelmi társulat 1877 jan. 4. választmányi tagjává, 1892 máj. 5. a m. tud. akadémia levelező tagjává választotta. Az olaszországi magyarellenes román izgatók ellen az olasz lapokban megjelent cikkeivel s önállóan kiadott röpirataival s felolvasásaival sikeresen lépett föl. Művei: Emlény (Arad 1859); Nápolyi történelmi kutatások (Budapest 1874, Értek. IV.); III. Pál pápa s Farnese Sándor bibornok Magyarországra vonatkozó diplomáciai levelezései 1535-49 (Akad. Monum. XVI., u. o. 1879); Oklevéltár Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetéseinek történetéhez (u. o. 1886); Bethlen Gábor diplomáciai összeköttetéseiről (u. o. 1888, Ért. XIII, 12); Zsigmond király és az olasz diplomácia (u. o. 1889); A magyar Anjouk eredete (u. o. 1893, ért. XVI. 1.); A m. tud. akadémia történeti bizottságának oklevélmásolatai (1-2. füz., u. o. 1890-94); La Questione Dadoromana e lo Stato Ungherese (Róma 1894, u. a. németül Budapest 1894. franciául Páris 1894). Értekezései a Századokban, Archaeologiai Értesítőben, Budapesti Szemlében jelentek meg. Cím szerint felsorolva az Akad. Almanach 1893. évf. 165. old.
Bizonyos esetekben a törvény a jogok érvényesítése v. fentartásához határidőhöz kötött bizonyos jogcselekményeknek véghez vitelét s azt is követeli, hogy a jogcselekményeknek a kellő határidőben történt véghez vitele közhitelességü okirattal bizonyíttassék. Ezt a közhitelességü okiratot, amely azt bizonyítja, hogy a jog fentartására a törvény által előirt cselekmény kellő módon s kellő időben megtörtént, Ó.-nak v. Ó.-levélnek, az okirat kiállítására szükséges jogcselekményeket szinte Ö.-nak, v. Ó.-tételnek, v. ovatolásnak nevezik. Az Ó. felvételére a közjegyző, bizonyos esetekben a járásbiró, albiró, járásbirósági jegyző v. aljegyző illetékesek. Az Ó.-nak kiváló jelentősége van a váltójogban, mint a kibocsátó és a forgatók (előzők) ellen a váltóbirtokost illető visszkereset fentartásának eszköze és feltétele. A váltó ovatolásának fő esetei: 1. ha az elfogadás egyáltalán nem v. megszorítással, v. nem az egész összegre történt; 2. ha az elfogadó csőd alá jutott, v. ellene a váltó elfogadása illetőleg kiállítása után valamely pénzbeli tartozás miatt a végrehajtás siker nélkül megkisértetett, annak igazolására, hogy a váltóbirtokos az elfogadótól biztosítást nem nyert, s hogy a váltót az azon kijelölt szükségbeli utalványozottak sem fogadták el; 3. hogy a fizetés végett kellő időben történt bemutatás dacára fizetés nem történt. Az Ó.-nak tartalmaznia kell: a váltónak hű másolatát; azoknak megjelölését, kiknek részére és akik ellen az Ó. felvétele történt; az ovatolt személyhez intézett felszólítást és a kapott választ; névbecsülési elfogadás vagy fizetés esetében annak megemlítését, hogy a névbecsülést ki ajánlotta és teljesítette és kiért és mily módon; az Ó.-felvétel helyét és idejét (év, hó, nap), az ovatoló személy aláirását s hivatalos pecsétjét. Az Ó. az ovatolt személy üzleti helyiségében, ilyennek hiányában a lakásán eszközlendő délelőtt 9-12, délután 2-5 óra között; más helyen csak az érdekelteknek beleegyezésével.
A váltón használni szokott kifejezés; azt jelenti, hogy az illető az óvást elengedte, minek folytán ő ellene a visszkereset fentartása végett a váltó ovatolása nem szükséges: de az óvás elengedése az előzőt az óvási költségek megtérítése alól fel nem oldja. Az óvás elengedésének további következménye az, hogy ha a váltókötelezett, aki az óvást elengedte, a bemutatásnak kellő időben történt bemutatását tagadja. a bizonyítás terhe őt illeti. Ó. helyett «költségek nélkül» kifejezés is szokásos.
(lat.) Rómában a triumfusnál valamivel kisebb kitüntetés a győzedelmes hadvezér számára. Ez alkalommal a hadvezér a toga praetextába öltözve mirtuskoszoruval a fején gyalog vonult a városba és juhot áldozott, utána jött a szenátus és néha a hadsereg is. Kr. e. 503. volt az első O. Manapság O.-nak mondják a hódolást, megtisztelő felvonulást, általában az ünnepélyes megtisztelést.
l. Óvás.
l. Ofen.
1. Ferenc Kamilló, német protestáns teologus, született Szt.-Pétervárt 1837 november 4-én (16). Tanulmányait Lipcsében és Göttingában végezvén, 1864. Jenában magántanár, 1870. Baselben rendkivüli, 1871. rendes teologiai tanár lett. Negyedik kiadásban kiadta De Wettenek az Apostoli cselekedetekről szóló művét (Lipcse 1870). Saját művei: Quaestionum Hippolyteanum Specimen (Jena 1864); Ueber Entstehung und Recht einer rein historischen Betrachtung der Neutestam. Schriften in der Theologia (Basel 1871; második kiadás 1874); Ueber dei Christlichkeit unserer heutigen Theologie, Eine Streit- unt Friedensschrift (Lipcse 1873); Studien zur Geschichte der alten Kirche (1. rész, Schloss-Chemnitz 1875); Zur Geschichte des Kanons (1880).
2. O. János Adolf, német archeologus és műtörténetiró, szül. Antwerpenben 1826 márc. 27. Bonnban tanult filologiát és régészetet, 1850. u. o. magántanár lett. 1853. Lipcsébe hivták meg a műrégészet tanszékére és az archeologiai muzeum igazgatói állására. 1858. ugyancsak Lipcsében az archeologiának nyilvános rendes tanára lett. Széles körül munkásságából kiemelendők a következő művek: Galerie heroischer Bildwerke der alten Kunst (Braunschweig 1853); kinstarchaeologische Vorlesungen (u. o. 1853); Geschichte der griechischen Plastik (4. kiad. Lipcse 1894)-; Pompeji (4. kiad. u. o. 1884); Die antiken Schriftquellen zur Geschichte der bildenden Künste bei den Griechen (u. o. 1868); Grieshische Kunstmytologie (3 köt. 1871-79) és a hozzá való atlasz (u. o. 1872 óta). Kisebb tanulmányai közül kiválólag fontosak még: Beiträge zur Kritik u. Erkenntniss der Zeusreligion (Lipcse 1861) és Über die Lade des Kypselos (u. o. 1865).
3. O. János Frigyes, német festő, szül. Lübeckben 1789 jul. 3., megh. Rómában 1869 nov. 12. 1806. a bécsi akadémiának lett tanítványa, de néhány társával együtt ellentétbe került az akadémia klasszicista irányzatával, mely a divatos romantikus hajlamoknak oly kevéssé felelt meg, hogy O. 1810. kénytelen volt Bécsből távozni és végleg Rómában telepedett le, hol a katolikus vallásra tért át és a római S. Luca akadémia tanára lett. Schadowval, Corneliusszal, Veittel és Schnorral együtt társaságot alkottak, mely a «Sant'isodorói testvérek», később «nazarénusok» néven olyan nagy hatást gyakorolt a modern német festészetre. A vallásos érzésnek lehetőleg tiszta, szigoru, nem annyira érzékien szép, mint hatásos, mély és egyszerü kifejezésére törekedtek. O. Bartholdy porosz főkonzul házának egy termében József történetéből vett freskóképek közül a József eladását és a 7 sovány esztendő ábrázoló képeket festette (1819. fejeződtek be, most Berlinben); a Massimi villa freskóképei közül O. 5 jelenetet festet Tasso Megszabadított Jeruzsáleméből, azután készült legkitünőbb freskóképe: Assisii szt. Ferenc rózsái a Sta Maria degli Angeli templomban Assisi mellett. Olajfestményei közül a legjelentékenyebbek: Krisztus bevonulása Jeruzsálembe és Krisztus siratása (Lübeck, Mária-templom); Itália és Germánia (müncheni új képtár); Krisztus az Olajfák hegyén (hamburgi kórház); Mária eljegyzése (berlini nemzeti képtár); Mária megkoronázása (kölnidom); A vallás diadala a művészetekben (Frankfurt, Städel-féle intézet), stb. Mind e műveiben tagadhatatlan komolysága, mély vallásos érzése, de ez érzés igazán művészi kifejezésére képtelen. Jobban, eredetibben fejezte ki gondolatait rajzaival, melyekben a technikai járatlansága nem akadályozta. Legnagyobb részük fa-, vagy rézmetszetben megjelent és a német népnek mai napig is kedvencei közé tartozik. Ilyenek: Jézus megáldja a kisdedeket; János a pusztában prédikál; Lázár föltámasztása; Mannanedis; 40 ajz Krisztus életéből; A hét szentség stb. V. ö. Beavington-Atkinson, O. (London 1882); Howitt Friedrich O., sein Leben und Schaffen (2 köt., Freiburg 1886); Veit a Dohme-féle Kunst u. Künstler-ben.
4. O. Keresztély Adolf, német költő, szül. Lübeckben 1755 aug. 21., megh. u. o. 1821 márc, 9. Göttingában tanult, hol a göttingai kör költőivel érintkezett; 1779. lübecki törvényszéki ügyész, 1792. a székesegyházi káptalan szindikusa, 1800. szenátor, 1814. polgármester volt. Több kötet lirai költeményt adott ki, melyek közül néhányat Schulz megzenésített s ezeket a nép ma is énekli.
angol város, l. Darwen.