(ejtsd: auen szaund) város Ontario kanadai tartományban, a Huron-tó egyik D-i öblének, a Georgian-bainak D-i végén, (1890) 7497 lak, nagy és biztos kikötővel, fa- és gabonakereskedéssel.
(ejtsd: Ószle), county Kentucky É.-amerikai államban, 725 km2 területtel, 5000 lak, Brooneville székhellyel.
l. Húgykő.
l. Oxálsav.
(növ., sósdifélék), a gólyaorrképüek rendjébe tartozó növénycsalád. Egynyári vagy többnyári, olykor gumós füvek vagy félcserjék. Mintegy 230 faja a trópusok közt, meg a mérsékelt vidéken terem, Európában kevés. Savanyuság, illetve a sóskasav meg a levél ingerlékenysége a jellemzője. Az Oxalis L, Averrhoa L. és Hypseocharis Wedd. tartozik ide.
L. (növ.,) nyúlkenyér, heresóska vagy lóheresóska, sósdi), a róla nevezett család füve vagy cserjéje, tőkéje gumós, levele 3-4 águ, savanyu nedvtartalmu, ingerlékeny; tövéről sárga vagy fehér ötöstagu virága nő ki; tokja hártyanemü, ötrekeszü, a magnak külön még húsos, végre rugalmasan felpattanó héja van. 220 (hazánkban 3) faja majd mind Afrika D-i részén és Amerikában terem. Az O. acetisella L. (apró sóska, fecskesóska, allelujafű, madársósdi), gyengéd, többnyári, levele a tőből ered, fordított szivforma, virágszála egyvirágu, virága fehér vagy lilásrózsaszin, tavaszi, de később apró, többnyire a mohában levő virága is van. Levelét az irlandi címereken látni; az angol költők mint shamrogot vagy skamrockot gyakran éneklik. Az erdők pusztításával ez a kiválóan erdei növény is sok helyen kipusztult s később az irek kultuszában a hozzá hasonló Trifolium repens nevü lóhere foglalta el a helyét. Európa erdeiben, forrás mellett elég gyakori. Sóskasav vagy oxálsav (l. o.) van benne. Az O. tuberosa Mol. és O. crnosa Mol. D.-amerikai, különösen chilei, retek-alaku gyökerében cukor képződik, azért a nép oka v. okapataha néven eszi és termeszti; burgonya helyett Európának is ajánlották. Az O. crassicaulis Zucc. mexikói és perui, gumója formájára és ízére nézve a burgonyához hasonlít. Termesztik, leveléből saláta, vastag szárából kristályos sóskasav lesz. Európa klimáját jól kiállja, termesztését ajánlották; Angolországba 1829. ültették. Az O. esculentát Lenck Mexikóban nagyon lisztes, húsos répájáért főzeléknek vagy spárgának termesztik. Több águ levelével virágszegélynek ültetik. Az O. crenata Jacq. chilei; savanyu levele salátának való, takarmánynak is ajánlják, évenként 3-4-szer lehet kaszálni. Az O. sensitiva L. K.-indiai, levele ingerlékeny, szárnyalt, levélkéje legcsekélyebb érintésre is összecsapódik és lekonyul. Az O. tetraphylla Cav. É.-amerikai, lila virágzata ernyős, kerti dísz. Az O. stricta L. (É.-amerikai) és O. corniculata L. (D.-európai) bevándorolt növény, mívelt zöldséges helyen hazánkban is elvadult, amazt néhol vetik.
v. humboltin, l. Oxálsav.
elavult kifejezése a káliumoxalátnak, l. Oxálsav.
l. Húgykő.
(sóskasav, H2C2O4). Két bázisu, széntartalmu (organikus sav, amelyet Savary fedezett fel 1773. Előfordul számos növényben (az oxalis- és a rumex-féle fajokban), azonkivül az állati szervezetben (a húgyban) részint szabad állapotban, részint különféle sók alakjában. Kalciumsója némely húgykőnek fő alkatrésze. a természetben található humboltin nevü ásvány nem egyéb, mint ferrooxalát, a whewellit pedig kalciumoxalát O. képződik igen sok széntartalmu vegyület oxidációjakor, igy a cukorféleségeknek, a szénhidrátoknak stb. salétromsavval való oxidálásakor. Összetevés (szintézis) által többfélekép előállítható. Régebben az illető növényekből, v. a cukornak salétromsavval való oxidációja révén készítették; manapság azonban fürészporból készítik. Nagyban való előállítása ugy történik, hogy fürészport kálium- és nátriumhidroxid elegyével összekeverve, vas üstökben 200-220°-ra hevítik, amikor nátrium -és káliumoxalát képződik. A megolvad barna tömeget vizzel kivonják és oltott mésszel főzik; ekkor kalciumoxalát válik ki, amelyet kénsavval bontanak el és a megszűrt oldatból kikristályosítanak. Kicsiben legcélszerűbben ugy készíthető, hogy 1 rész cukrot 5 r. salétromsavval (fs. 1,245) főzünk és a folyadékot kikristályosítjuk. A kerekedésben előforduló O. rendesen nem tiszta, de igen könnyen megtisztítható úgy, hogy vizben oldjuk és az oldatot besűrítés után lassan kihűlni hagyjuk. Az O. egyhajlásu prizmákban kristályosodik, amelyek két molekula kristályvizet tartalmaznak (H2C2O4.2H2O). Vizben és alkoholban könnyen oldódik (2 sr. kristályos O. a szoba hőmérsékletén 9 sr. vizben feloldódik), oldata erősen savanyu ízü és savi kémhatásu. Oxidáló anyagok (káliumhipermanganát) igen könnyen széndioxiddá és vizzé oxidálják, ezért az O. egyike az erélyesebb redukáló testeknek. Az iparban a karton-, selyem- és gyapotfestészetben, a kémiai laboratoriumokban pedig normál (szabályos) oldatok készítésére és a különféle O.-sók előállítására használják. Nagyobb adagban a szervezetre mérgező hatásu. Az O. legegyszerübben felisemerhető mészvizzel, amellyel fehér ecetsavban oldhatatlan csapadékot ad. Mennyiségi meghatározása leginkább normális káliumhipermanganát-oldattal történik titrálás útján.
Az O. kétbázisu sav lévén, igen számos sót alkot, amelyeket oxalátoknak neveznek. Ezek közül fontosabbak: 1. káliumoxalát (K2C2O4.H2O), amely O.-nak káliumkarbonáttal való telítése és az oldatnak kikristályosítása útján készül. Vizben könnyen oldódik. E sót a barnakő meghatározására és a fotográfozásnál használják. O.-val elegyítve savanyu sóvá, káliumhidrooxaláttá (KHC2O4.H2O) lesz, mely a természetben számos savanyu ízü növény (sóska) nedvében található és legegyszerübben ugy készül, hogy az O. felét káliumkarbonáttal telítik és a másik felét hozzáöntve, kikristályosítják. 2. Káliumquadrioxalát [KH3(C2O4)1.2H3O], amely fő alkatrészét képezi a kereskedésben található u. n. sóskasónak és amelyet a háztartásban tinta- és rozsdafoltok eltávolítására használnak. A káliumoxalátokhoz teljesen hasonlók a megfelelő nátrium- és ammoniumsók. 3. Kalciumoxalát (CaC2O4.H2O), fehér, poralaku csapadék alakjában válik le, ha a vizben oldható oxalátokhoz kalciumklorid-oldatot öntünk. Található a növényi és az állati szervezetben (vizeletben), a húgykövekben stb. Vizben és ecetsavban oldhatatlan, de sósavban v. salétromsavban igen könnyen feloldódik. Erősebb hevítéskor kalciumkarbonátra és szénoxidra bomlik. A súly szerinti elemzésben rendszerint e só alakjában választják le a kalciumot. A kalciumoxaláthoz teljesen hasonló a bárium- és stronciumoxalát. 4. Ferrooxalát (FeC2O4.2H3O), citromságra csapadék, mely ferroszulfát- és káliumoxalád-oldatok elegyítésekor képződik. A ferrooxalátnak a káliumoxaláttal való kettős sóját [K2Fe(C2O4)1.2H2O] kiváló redukáló hatásánál fogva a fotográfozásban mint igen jó «előhivót» használják. 5. Ferrioxalát [Fe1(C2O4)3], frissen készült ferrihidroxidnak oxálsavban való oldása útján kapható. A fény a ferrioxalátot ferrooxaláttá redukálja, ezért az előállításnak sötétben kell történni. Hasonló összetételüek a kromo- és kromioxalátok, amelyek igen szép szinüek. Az O.-bana hidrogénatomok különféle alkoholgyökökkel (metil, etil stb.) helyettesíthetők és ekkor az O.-nak különféle összetett éterei keletkeznek, amelyek azonban csak tudományos érdeküek. Hasonlókép nem birnak gyakorlati fontossággal az O.-nak különféle amidjai és más bonyolódottabb összetételü vegyületei.