az álló vizek partjainak homoru része, mely rendesen a környező partmagaslatok által a szelektől és nagy hullámveréstől többé-kevésbbé védve van s vize is rendesen sekélyebb, mint a tengeré v. tóé, melynek nyulványát teszi s igy a hajók kikötésére, lehorgonyozására s egyúttal kikötők építésére alkalmas helyül szolgál. - Ö. A sima hajítólövegek furatának az a része, amely a kamara torkolatától a csőtorkolat felületéig terjed. - Ö. az öreghálónak az a része, melyben a hal megfogózik; kosaraknál, edényeknél stb. az a kidomborodó rész, amit hasnak neveznek.
v. szőllő öbölye (növ.), a Phyllerium nevü gomba, mely a levél életműködését nem akasztja meg, de Ö.-nek nevezik inkább a veszedelmesebb Sphaerella Fr. nevü morzsagombát. A Sph. vitis Fuckel rövid idő alatt elöli a szőllő levelét, s azután a tőke kopasz marad. A Sph. mori Fuck. az eperfa levelén él, a selyemhernyónak az ilyen levél nem árt, de a fának káros. V. ö. Hazslinszky, A szőllő Ö.-e (Értekezések a természet-tudományok köréből, VII. köt., 1876).
a kisebbik fitestvér.
(Eöcsény), nagyközség Tolna vármegye központi j.-an, (1891) 3734 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Usubu), a Névtelen jegyző szerint (19-20. fejezet) Velekkel együtt mint «igen serény vitéz» Árpád megbizásából követségbe ment Mén Maróthoz, hogy a Szamos vizétől a nyiri határszélig és a Meszesi-kapuig terjedő részek átengedését követelje. Marót szivesen látta s ajándékokkal elhalmozva őket, harmadnap tagadó válasszal bocsátotta el a két követet, kik «sebes futtatva» siettek «urukhoz». Erre Árpád azzal válaszolt volna, hogy Tas, Szabolcs és Töhötöm vezetése alatt Marót ellen sereget küldött. Ö.-nek a hagyomány különösen a dunántuli hadjáratban tulajdonít nagyobb szerepet (48-49. fejezet). Ősével együtt ő lett volna megbizva a Veszprémtől Vasvárig terjedő ész elfoglalásával. Ö. Pákozdnál, majd Pejt mezején szállt táborba s negyednap magát Veszprémet fogván ostrom alá, azt két hét mulva be is vette s menekülő őrségét a «német» határszélig üldözte. Onnan visszafordulva, Vasvárt vette be s Veszprémbe térve, útközben Tihanyt is elfoglalta. Mindezt ajándékok kiséretében tudatták a torbágyi erdőben időző Árpáddal, ki követeit gazdagon megajándékozta s a jó hir örömére nagy áldomást csapott. Utóbb (50. fejezet) őt és Veleket tette a Mén Marót ellen küldött újabb sereg vezérévé. Jöttének hirére azonnal csatlakoztak (!) hozzá a székelyéek s együtt harcoltak vele Bihar vára alatt. Ö. és Velek ez ostromban maguk 125 katonát nyilaztak volna agyon s az ostrom 13-ik napján be is vették a várat. Erre Marót egyességet ajánlott olykép, hogy leányát Zsolt elvevén, halála után egész országát örökölje. Ö. és Velek követei Csepel szigetén fölkeresvén Árpádot, másnap előadták Marót kivánságát, melyet Árpád s a tanács elfogadván, utasította Ö.-éket, hogy «lakodalmat tartva, Mén Marót leányát fiának vegyék nőül», hozzanak magukkal kezeseket, Bihart pedig adják vissza Marótnak; mi megtörténvén, «Ö. és Velek nagy tisztességgel és örömmel tértek vissza. Árpád vezérhez». Árpád eléjök ment s aztán fényesen megülte az ifjak lakodalmát (52. fejezet). Ö. fia volt Szalók, kitől a Szalók-nemzetség származott.
nagyközség Békés vármegye szarvasi j.-ban, (1891) 7875 magyar és tulnyomóan (7094) református lak.; van két gőzmalma, többféle egyesülete, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztátra. Lakói marhatenyésztést és földmivelést űznek. Termékeny határa 11 039 ha. Igen régi község; 1217. a nagyváradi kimutatás a tűz- és forróviz-itéletekről már említést tesz róla. 1241. a tatárjárás pusztává tette. A XV. sz.-ban, 1421., Zsigmond király Necpáli Györgynek s László Demeternek, Jánosnak, Istvánnak s osztályos rokonainak, iktári Bethlen János fiainak, Miklósnak és Péternek adományozta azon hű szolgálataikért, melyeket a husziták elleni háboruban tanusítottak a király iránt.
Ödön, l. Eudu.
város, l. Akureyri.
l. Égir.
Ádám Gottlob, a dánoknak legnagyobb költője, szül. Kopenhágában 1779 nov. 14., megh. u. o. 1850 jan. 20. Szinésznek készült, jogot tanult, 1805. beutazta Európa legnagyobb részét. 1810 óta az esztetika tanára volt a kopenhágai egyetemen, 1817-18. másodszor, 1844-45. harmadszor beutazta Németországot, melynek irodalmi körére jelentékeny befolyást gyakorolt. Ezen utain megismerkedett Goethevel, hosszabb időt töltött Coppetban Staël asszonynál. Ö. korszakot alkotott hazájának irodalmában (jellemzését l. Dán nyelv és irodalom alatt, V. köt. 24. old.). Munkássága sokoldaluság tekintetében erősen emlékeztet Goethére. Főbb művei: a) Liraiak: Digte (Kopenhága 1803); Frederiksberg (1817); Norgesreisen (1834); Fyensreisen (1835). b) Epikai művek: Tors reise til Jotunheim; Langelandsreisen; Jesu Kristi gientagne Liv i den aarlige Natur; Vaulundurs saga (2 köt., 1805); Helge (románcok), 1814); Hrolf Krake (1829); és Örvarodds saga (1841); egy didaktikus költemény (Digdekonsten) és a Regnar Lodbrog c. románc-ciklus (1849). c) Drámai művek; Hakon Jare, Baldur hin gode, Palmatoke, Axel og Valborg (1805-10), Stärkodder (1812), Hagbarth og signe (hasontárgyu Mihalovich Ödön [l. o.] magyar zeneköltő egyik operájával), Fostbroedrene (1817), Erik og Abel (1820), Väringerne i Miklagaard (szinműgyüjtemény 1827), Tordenskjolds s Dronning Margreta (1834), Sokrates (1836); Dina, Armleth, Kjartan og Gudrun (1842-48) az ezeregyéj alapján irt Aladdin és egy dramatizált idill: Den lille hyrdedreng (1818). Ö. sokat irt németül is, e téren azonban inkább mint műfordító működött. Németre fordította Holberg és Beskow (l. o.) műveit, azonkivül esztetikai előadásokat irt Ewaldról (l. o., 1810-11) és Schillerről (1811-12). Összes műveinek kritikai kiadása Liebenbergtől (32 köt., Kopenhága 1857-1862).