falu Morava szerb kerületben, a Moravától jobbra, vasút mellett, (1890) 5486 lak., posztókészítéssel, élénk kereskedéssel.
kisközség Heves vármegye pétervásári j.-ban, (1891) 2040 magyar lakossal. P. a Mátra É-i tövében fekszik s egyike hazánk jelentékenyebb fürdőinek. Ásványvizei háromfélék: a vastimsós viz, mely természetes kilugozási termény, csak fürdésre szolgál; a Clarisse-forrás, mely Ó-Hután ered, vasas savanyuviz, mely üvegekben szállíttatik. Legismertebb a Csevice nevü kénes savanyuviz, mely a fürdőtől félórányira fakad s az ország minden részében el van terjedve. A vastimsós fürdőket csúzos, köszvényes és női bajok ellen, a Csevicét a légutak és bélcsatorna hurutjai ellen használják sikerrel. P. a látogatottabb fürdők közé tartozik. Van itt gr. Károlyi-féle kastély (Sasvár) nagy parkkal, továbbá nevezetes üveggyár, vasúit állomás, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár.
(franc., ejtsd: parád), a hadcsapatoknak mindenféle díszkivonulása ünnepélyes alkalomkor. A vívók az ellenfél vágásának, szúrásának elhárítását; a lovasok a lónak menetközben való megállítását, sebesebb járómódból rövidebbre való szabályszerü kényszerítését nevezik igy. A díszkivonulást a magyar katona parádénak mondja.
Kálmán, magyar zoologus és filozofiai iró, szül. Budapesten 1841 ápr. 25. Középiskolai tanulmányait Budapesten, Szegeden és Temesvárt végezte, ahol érettségi vizsgálatot tett. Vácon és Nyitrán teologiai, majd Budapesten filozofiai és pedagogiai tanulmányokkal foglalkozott, amelyeknek bevégzése s néhány docensi év eltelte után tanárvizsgálatot tett a budapesti egyetemen 1870. a filozofiából és az összes természetrajzokból. Majd Kolozsvárt foglalt el középiskolai rendes tanári állást s e közben 1870-72. a kolozsvári orvos-sebészeti tanintézetben tanult anatomiát és fiziologiát. A kolozsvári egyetem megnyiltával ezen hallgatott három éven keresztül (1872-75) természettudományi és orvosszaki előadásokat és gyakorlatilag foglalkozott természetrajzzal, szövettannal és összehasonlító anatomiával meg fiziologiával. Irodalmi munkásságának tanujelei számos értekezésen, birálaton és jelentésen kivül, amelyek főleg erdélyi folyóiratokban és napilapokban jelentek meg, a következő, önállóan is megjelent szakdolgozatai: Szövet- és fejlődéstani adatok a tömlőbelü örvényférgek köréből (1876); A burgonya leghatalmasabb két ellensége korunkban (1877); Kolozsvár környékén talált tömlőbelü örvényférgek (1881); Intracellularis emésztés (1882); A synbiosis növény- és állattani tekintetben (1884); Physiologiai lélektan (1887); Az átöröklés megalkalmazkodás lélektana (1896); a Fauna regni Hungariae részére megirta a hazai Turbellariákat. Irta és szerkesztette Az erdélyi ev. ref. egyházkerület fő-, közép- és elemi oskoláinak állapotrajzát. További tanügyi dolgozatai: A felügyelés, igazgatás és oktatás viszonyai az erdélyrészi ev. ref. egyházkerület tanintézeteiben 1896. Mint az erdélyrészi ev. ref. egyházkerületi igazgatótanácsnak tanügyi előadója, 1878-96-ig minden évben irt tanügyi jelentést az erdélyrészi ev. ref. egyházkerület összes kollegiumainak és népiskoláinak tanulmányi és statisztikai állapotairól. Ezek a jelentések az egyházkerületi közgyülés jegyzőkönyveiben és az erdélyi protestáns tanügyi folyóiratokban jelentek meg.
a. m. éden (l. o.). A P. helyére nézve kiváló munkák: Ammer, Die Streitfrage über die Lage des Paradieses (Straubing 1855); Kaulen, Die geogr. Lage des Paradieses (Katholik, 1864, II. 1.); Delitzsch, Wo lag das Paradies? (Lipcse 1881).
(növ.), nálunk közönségesen a Solanaceae-család Lycopersicuma. Ritkábban az ádám-alma (l. o.) is P., sőt a szelid almának cserjés alacsony fajtáját (Malus praecox Pall.) is igy nevezik. Ez gyakran tövistelen, mint törpe fát termesztik, azután nemesebb fajtákat ojtanak rá (törpe- v. szentjánosalma). A Lycopersicum Tourn. (paradicska, tomata) egy- vagy többnyári növény, esetleg cserje, levele szaggatottan szárnyalt, virága sárga, bogyója nagy, almaforma, többmagu. 3-4 faja D.-Amerikában honos. A L. esculentum L. Mill. (Solanum Lycopersicum L.) 1-11/4 m. magas, erős szagu; virága fürtös, bogyója gömbölyded v. lapos gömbölyded, sokféleképen el is formálódik, piros, sárga, ritkábban fehér, sima v. barázdált. Egynyári, Európa közép és D-i részén, Indiában termesztik. Gyümölcséből v. vele jóízü ételt főznek, s gyengéd érzelmeket költenek (Liebesapfel).
Betegségei. 1. Leggyakrabban és legkárosabban támadja meg a P.-t a Phytophthora infestans De Bary nevü gomba, ugyanaz, mely a burgonyán a burgonyavészt (l. Burgonya) okozza; ellene 3%-os bordeauxi lé (l. o.) permetezésével védekezhetni. 2. A korai ragya, mit a Macrosporium Solani Ell. et Mart. nevü gomba okoz, mely a leveleket foltosan szárítja el, mi a termés tökéletlen kifejlődését vonja maga után; ellene szintén a bordeauxi lével lehet védekezni. 3. A Cladosporium fulvum Cooke nevü gomba sárgás foltokat okoz a leveleken s ha támadása erős, a termést csökkenti; ellene a kénporhintés használ, mit épp ugy kell alkalmazni, mint a lisztharmat (l. o.) ellen. 4. A Colletotrichum Lycopersici Chester a fejletlen zöld termésen barna foltokat okoz. 5. A P.-t két bakteriozus betegség is megtámadja. Az egyik a növény szárának vagy oldalágainak tövén rothadást okoz, minek következtében vagy az egész növény, mielőtt a termések megértek volna, eldül, v. annak egyes hajtásai lekonyulva tönkre mennek; ezt a betegséget, melynél a szövetekben mézgaképződés is észlelhető, Thümen a Bacterium gummis Com.-nak tulajdonítja. A másik bakteriozus betegség a zöld termést támadja meg, mely tetején elkezd rothadni s végül egész tövéig elrothat.
(állat, Grus paradisea Gray), a gázlók rendjébe, a darufélék családjába tartozó D.-amerikai madárfaj. Szürke szinü, világosabb szinü feje és nyaka vastag, szárnytollai megnyulva majdnem a földet érik. Állatkertekben gyakori.
(növ.), lásd Aloéfa, Ezüstfa és Mellbogyó.
(növ.), a Musa paradisiaca gyümölcse, l. Pizang.
(növ.), apróbb fajta körtealaku fajtája a Lcopersicumnak (l. Paradicsomalma); leginkább télre szokták savanyítani.