(gör.), az elmebetegségek egyik neme, midőn az illető a kivánt szó helyett egy másikat ir le.
(gör.), tulajdonképen az irás mellé irott minden jegy, pont, vonal stb.; a régieknél az a jel, melyet a grammatikusok és kritikusok használtak a hangjelzésre, valamely drámában beszélő személyek megkülönböztetésére, továbbá klasszikusokban a nem valódi szavak és helyek megjelölésére. Később p. mint jelenleg is, a törvénykönyvekben és tudományos művekben a kényelmesebb áttekintés végett a kisebb szakaszok élére tett jegy (§), melyet folyó számmal látnak el.
(gör.), hozzáirás, toldalék, beiktatott pótlás; továbbá valamely irásnak a meghamisítása betüváltoztatás által; továbbá élces szójáték, mely valamely szónál vagy névnél az első betünek kihagyása vagy változtatása által áll elő, p. Biberius (inni szerető) Tiberius helyett.
1. a La Plata folyamvidékéhez tartozó és a Paranának legnagyobb mellékfolyója. Mato-Grosso braziliai államban, Diamantina közelében, 305 m. magasban több kisebb folyóból keletkezik; sík, sűrü erdős vidéken folyik, a D. sz. 161/2 ° alatt fölveszi jobbról a mély Jaurut (Xauru), azután belép a Pantanal Jarayes (Xarayos) nevü mocsáros vidékre, amely a száraz évszakban 200 km. szélességben a lagunák, szigetek és csatornák valóságos útvesztője, az esős évszakban pedig ugyanoly területü szakadatlan vizfelület. Ezt elhagyván, balról fölveszi a Săo Lourençót és kanyargós mederben D-nek folyik Corumbáig; innen K. felé egy ívet ir le, balról fölveszi a Taquaryt, azután Albuquerquével szemben a Mondegót vagyis Mirandát; a boliviai határt elhagyván, átfolyik P.-on, a Pilcomayo torkolatán tul ismét határul szolgál; alsó részében végül beléje ömlik a Rio Bermejo. A D. sz. 27°17' alatt mintegy 25 km.-nyire Corrientes fölött 3 ágban a Paranában torkollik. A középső ág, a Boca de Humaita 260 m. széles. Hossza 2600 km., vizterülete 1 480 000 km2. Keletkezése után csakhamar hajózhatóvá lesz; az esős évszakban a Săo Lourenço torkolatáig mehetnek föl rajta a hajók; gőzösök a Kujabáig mennek föl. Az alacsony és magas vizállás közt a különbség 2,5-4 m.
2. P., délamerikai egészen szárazföldi köztársaság Bolivia, Brazilia és Argentina közt, 253 100 km2 területtel. A P. és Parana köz ékelt országnak csaknem a közepén Braziliából átnyuló domblánc vonul el, amely a két fent említett folyó közt vizválasztóul szolgál, legfölebb 700 m.-nyire emelkedik és inkább a K-i részt ágazza be, mig a Ny-i rész egészen sík és itt több is a mocsár. E dombok vagy elszigetelten vagy egyes csoportokban emelkednek ki a síkságból és csaknem mind kristályos palákból állanak. A P.-tól Ny-ra fekvő síkság a Gran-Chaco, amelyet az Aguaray-Guazu, a Fogenes stb. öntöznek. Barna vaskövet csaknem mindenfelé találni; mágnesvaskő és réz is fordul elő, de aranyat és gyémántot, bár az ország az ezen kincsekben gazdag Matto Grossóval szomszédos, még nem találtak. Éghajlat és termékek. Az éghajlat még félig tropusi, olyan mint a délbraziliai és egészséges; a nyári hónapok igen melegek és a tél csak a magasan fekvő helyeken jár hóval és faggyal. Esőzésekben nincs hiány és azért a növényzet elég buja. A. flóra és fauna olyan mint a tropikus Amerikáé, csakhogy szegényebb. A P.-i teán (Ilex paraguayensis St. Hil.) kivül a főbb termelt növények: a kukorica (1890) 8 229 823 acre-nyi területen, a mainok 7 015 862-n, hüvelyesek 2 574 962-n, a dohány 1 980 611-en, cukornád 887 796-on, rizs 371 492-n, pamut 126 313-on, kávé 69 970-en, burbonya és zöldség 540 894-en. Az erdők nagy területeket foglalnak el, de értékes fákban csak a D-i részeken gazdagok. Az állami földek azelőtt az ország 3/4-ét foglalták magukban, de eladás folytán erősen megfogytak. Újabban is 500 000 acret adtak el egy ausztráliai társaságnak és 1893 végén 200 ausztráliai vándorolt be a földek megmivelésére. Az állattenyésztés még mindig jelentékeny foglalkozási ág. Az ipar kezdetleges; készítenek szivarokat, durva pamut- és gyapjukelméket, fa- és bőreszközöket, gummipreparatumokat, keményítőt és köteleket. (1887) 1198 műhely 2600 munkást foglalkoztatott.
Lakosság, kereskedelem, alkotmány és közigazgatás. Az 1887 utolján megejtett nem egészen megbizható népszámlálás szerint a lakosság száma volt 329 645 (155 425 férfi és 174 220 nő), 60 000 félig civilizált és 70 000 vad indus. Ezek közt volt idegen 5000 argentinai, 2000 olasz, 600 braziliai, 740 német, 500 francia, 400 svájci. 1893. a lakosok számát 480 000-re becsülték. 1887. 1809 házasságot kötöttek: a születések száma volt 9365 (65% törvénytelen), a halálozásoké 4463. A bevándorlók száma 1891-ben 448, 1892-ben 539 és 1893-ban 656, köztük 225 ausztráliai. A külföldi forgalom 1889-93-ig dollárokban a következő volt:
|
1889 |
1890 |
1891 |
1892 |
1893 |
|
|
Bevitel |
3 198 164 |
2 725 611 |
1 802 000 |
2 196 986 |
1 533 000 |
|
Kivitel |
2 376 907 |
2 901 589 |
3 166 000 |
9 270 138 |
9 135 000 |
A kivitel fő cikkei: a P.-i tea (1891-ben 1 352 000 peso), dohány (626 000), állati bőrök (379 000); a bevitelé: szövetek, bor és rizs. Az 1870 nov. 25. proklamált alkotmány szerint a törvényhozói hatalom a szenátusból és képviselők házából álló testületre van bizva a végrehajtó hatalom pedig a 4 évre választott elnökre, akit szükség esetén az alelnök helyettesíthet. A törvényhozó testüleg tagjait közvetetlen választás útján választják, még pedig minden 12 000 lakos után 1 szenátort és minden 6000 lakos után 1 képviselőt. Közigazgatás szempontjából az ország 23 járásra (partido) van beosztva. A főváros Asuncion (l. o.). Az állam bevétele 1892-93. volt 5 775 899 dollár, a kiadása pedig 5 852 722. A külső államadósság 1894 jan. 1. kitett 27 850 623 pesót, a belső pedig (1892) 1 367 689-et. Az állam vallása a róm. kat., de minden más vallás szabadon gyakorolható. A népoktatás ingyenes és kötelező; ennek dacára 1887. a felnőtt benszülött lakosságnak csak 20%-a, az idegeneknek pedig 60%-a tudott irni és olvasni. 1891. volt 292 nyilvános népiskola 448 tanítóval, 18 994 tanulóval. Asuncionban van egy nemzeti főiskola 15 tanárral és 150 tanulóval. A közoktatásra 1890-91-ben 314 615 dollárt fordítottak. Az állam állandó katonasága 82 tisztből és 1345 legényből áll; azonkivül minden polgár 20-35 éves koráig katonaköteles. 1892-ben 370 hajó jött idegen kikötőből Asuncionba és 348 hagyta azt el; a folyami hajók száma volt 989. Az egyetlen vasúti vonal Asuncionból Caarapába vezet.
Története. A spanyolok már 1515., mikor Solis a La Plata folyamot fölfedezte, megkisérelték P.-t hatalmuk alá hajtani, de sikertelenül, mig végre az 1608. bevándorolt jezsuiták a hatalmat lassankint egészen magukhoz ragadták, s P.-ban jól rendezett teokratikus államot alapítottak. A spanyol kormány csak akkor lépett föl erélyesebben a jezsuiták ellen, midőn ezek az 1750-iki szerződésnek, mely P. egy részéről Brazilia javára lemondott, ellene szegültek, s midőn Pompal portugál miniszter a jezsuiták üldözését megkezdte; 1768. a jezsuiták minden spanyol-amerikai birtokaikból kiűzettek, 1776. pedig P. a La Plata alkirálysághoz csatoltatott. Az 1810. Buenos-Airesben kitört forradalom magával ragadta P.-t is, ahol Francia a mozgalom élére állt s 1817-ben örökös diktátorrá kineveztetett; a diktátor vasszigorral kormányzott s a bel- és külbékét kicsiny, de jól fegyelmezett hadseregével sikerült is biztosítania haláláig (1840 szept. 20), amikor a közbiztonság egy időre megingott. Az 1842-iki nemzetgyülés Francia unokaöccseit, Don Carlos és Don Alonso Lopezt konzullá választotta, az 1844 márc. 13-iki alaptörvény pedig Don Carlost tiz évre elnökké nevezte ki. Azonban Rosas, Argentina kormányzója csakhamar provokálta P.-t a háborura (1845 dec. 4.), melyet P. meg is indított Corrientes, később (1847 és 1851) Brazilia, Uruguay és Entre-Rios államok szövetségében; végre 1852. Rosas megbukott s ekkor Argentina is elismerte (a többi államok már 1845.) P. függetlenségét. Lopez elnököt újra megbizták 7 évre a kormányelnökséggel; bár zsarnoki módra uralkodott, mégis nagy virágzásra emelte P. iparát, kereskedelmét, rendezte pénzügyeit, politikai súlyt szerzett neki, porosz mintára szervezett erős hadseregével. Halála után (1862 szept. 10.) fia, Francisco Solono Lopez vette át a kormányelnökséget; 1864. midőn az Uruguayban kitört polgárháboruban Brazilia a letett elnök Flores tábornok mellett foglalt állást, Lopez tiltakozott, s a braziliai seregek betörésének hirére nov. 11. egy braziliai gőzöst elsülyesztett. Erre kitört a háboru, melyet Brazilia és szövetségesei (Uruguay és Argentina) kezdetben változó szerencsével folytattak P. ellen; de később a szövetségesek szárazon és vizen többször megverték és egyre jobban szorongatták Lopez seregeit, s midőn 1869 máj. elején d'Eu gróf, a braziliai császár fia vette át a szövetséges hadak fővezényletét, Lopez egyik csatát a másik után vesztette el, mig végre az Aquidalan melletti ütközetben (1870 márc. 1.) maga is elesett. A háboru ugyan be volt fejezve, de a békét Braziliával csak 1872. márc. 27. kötötték meg; ebben P. lemondott É-i tatományainak egy részéről Brazilia javára, s egyúttal kötelezte magát a háboru költségeinek megfizetésére is; ugyanazon év okt. Argentinával is rendezte a chaco-területi határvillongásokat. A béke helyreálltával a szabadon választott Constituante liberális alkotmányt adott az országnak; de az 1874 nov. a köztársaság elnökévé megválasztott Don J. Bautista Gillt, öccsével, az előbbi pénzügyminiszterrel együtt 1877 ápr. az utcán legyilkolták. Az orrgyilkosságot annak a politikai összeesküvésnek tulajdonítják, mely az előbbi külügyminisztert, Machaint akarta az elnökségre emelni; az összeesküvők fejeit elfogták, s egy szökési kisérlet alkalmával Machainnal együtt mindnyájukat megölték. A köztársaság alelnöke, Don Oligino Uriarte vezette a kormányt 1878-ig, mikor elnökké választották Bareirót, aki azonban már 1880. meghalt. Utódja Caballero, 1886. pedig Escobar lett; az 1890. elnökké választott Juan Gonzalez 1891. könnyü szerrel nyomott el egy forradalmi kisérletet, 1894. aztán az addigi alelnök, Marcos A. Morinigo vette át a kormányt. P. újabb története egyáltalán nem mozgalmas, a hosszu háborukat kimerülés követte, az ipar és kereskedés lehanyatlott, a népesség megcsökkent, s a kormány ingyen földek osztogatásával csábítja a települőket.
kis félsziget Venezuela É-i partján; egy hegycsoport takarja, amelyben a Corre de Sta Anna 700 m.-nyi magas. Keskeny, alacsony földszoros köti a szárazhoz.
l. Paraguaj.
(növ.), l. Magyal.
(Parahyba), két folyó Braziliában: 1. P. do Sul (a. m. D-i P.) a Serro do Marón Săo Paulóban ered, eleinte DNy-nak folyik, azután hirtelen irányt változtat, áttör a Serra Geralon és ÉK-nek keresztül folyi Rio de Janeiro államon, mig végre 950 km. hosszu folyás után Campos alatt az Atlanti-oceánba torkollik. - 2. P. do Norte (a. m. É-i P.), 370 km. hosszu parti folyó a róla elnevezett braziliai államban. Teixeira közelében ered, számos sellőt alkot és széles, mocsárokkal környékezett öböl alakjában torkollik.
3. P. a braziliai Egyesült-Államok egyike Pernambuco, Rio Grande do Norte és az Atlanti-oceán közt, 74 731 km2 területtel, (1888) 496 618 lak. A partvidék sík, az állam belsejét dombok takarják. K-en a Rio Guaju, Camaratuba és P. parti folyók, Ny-i részét az É.-nak tartó Rio das Piramhas öntözi. A dombos vidéken a talaj homokos és nagyobbára kopár, csakis sűrü, a száraz évszakban lombtalan bozótok takarják. A magas őserdők és a termékeny talaj csak a folyók mentén és a Ny-i emelkedettebb vidéken találhatók. A talaj ezen kedvezőtlen alkotása és az időnkint el-elmaradó esők a földmívelés fölvirágzását megakadályozták. Mindamellett kukoricán, maniokon és hüvelyeseken kivül termesztenek cukornádat, pamutot, kakaót, rizst, dohányt, némely magaslaton kávét, továbbá kitünő gyümölcsöt; az erdőkben azonkivül vannak értékes festék- és épület-, meg gummifák. Az állattenyésztés csekély; bányászat nincs; az ipar primitiv. - 4. P., az ugyanily nevü állam fővárosa, 100 km.-nyire Pernambucótól, a P. jobb partján, 20 km.-nyire a tengertől, vasút mellett, (1892) 40 000 lak., akiknek egy része az állam termékeinek exportjával foglalkozik; székesegyházzal és egy egykori jezsuita kollegiummal.
l. Juiz de Fora.
(gör.) a. m. intés, bátorítás, buzdítás, valamely beszédnek vagy prédikációnak a bezáró része; továbbá a szónoki beszédeknek egy faja: az u. n. intő vagy buzdító beszéd. Ilyen P.-t irt magyar nyelven Kölcsey Ferenc unokaöccséhez Kölcsey Kálmánhoz.