v. agrárszocializmus, a szocializmusnak az a neme, mely a vagyon és jövedelem igazságosabb elosztását főképen a földbirtok egyenletesebb elosztásából várja. Hivei sorába főképen a zsellérek és mezei munkások tartoznak, akik ezen az úton földbirtokhoz vélnek juthatni. A P. körébe vágó agrárszociális mozgalmak újabban hazánkban is nagyobb mérveket öltöttek, ugy hogy azok elnyomása végett törvényes eszközökhez kellett folyamodni, de gyökeres megoldást ez a társadalmi kérdés még nem nyert. V. ö. Gaál Jenő, Az alföldi munkásmozgalmak okai (Budapest 1894); Rubinek Gyula, Parasztszocializmus (u. o. 1895).
régi magyar rendőrségi intézmény, melynek kezdetét a XVII. sz. második évtizedére tehetjük s amely az alföldi vármegyékben talált legerősebb kifejlésre. Célja volt a fejetlen törökvilágban a rablókkal szemben a személy- és vagyonbiztonság fentartása és megvédése, némely ügyekben (bitang marha, istenkáromlás) önálló biráskodás is. E célból a községek kerületekre voltak felosztva (egy-egy ilyen kerület alkotta a P.-t), melynek feje a parasztkapitány vagy fő gondviselő, alatta állott több hadnagy és minden faluban egy-egy tizedes. Mindezen állásokat évről-évre az alispán töltötte be a parasztok által kijelölt 4-4 vagyonos és bátor ember valamelyikével, kiket fel is eskettek s akik felsőbb vármegyei utasítás szerint működtek. Az intézmény tulélte a Rákóczi-korszakot, sőt még 1743. is akadunk nyomára Pest vármegyében, sőt 1777. is, amikor külön pecsétet is használt (mezőn sebesen nyargaló lovas, fején süveg, jobb kezében alabárd). A későbbi időben a P.-t országszerte a pusztázó csendbiztos intézmény váltotta fel. V. ö. Gyárfás István, a P. (Akad. Értek., Budapest 1882).
(növ.) a. m. kendervászon, l. Kender és Vászon.
l. Tejsav.
(állat), l. Páratlan ujjuak.
azok az egész számok, melyek nem oszthatók 2-vel maradék nélkül, tehát 1, 3, 5, 7, 9, 11 stb.
(állat, Perissodactyla), a patásemlősök egyik csoportja s illetőleg az emlősállatok egyik rendje, melynek fajai a földet páratlan számu (5-3-1) ujjai érintik s harmadik ujjuk mindig erőteljesebb, mint a többi; a földet nem érintő ujjak részben vagy egészen csenevészek. Valamennyi kizárólag növényi anyagokkal táplálkozik. Mintegy 20 élő faját ismerjük és két annyi kihaltat. A fajokat három családba osztják: 1. lófélék (l. o.); 2. szarvorrufélék (l. o.); 3. tapirfélék (l. o.).
parás vagy paratermő tölgy (növ., Quercus Suber L.), 10-12 méter magas, 4-6 dm. vastag télizöld fa. Levele nem öblös, mint tölgyeinké, csak fürészfogu v. egészen ép, az öblök elmosódnak, alakra nézve hosszas, csaknem szivalaku. A mediterrán vidéken termesztik, a legterjedelmesebb paraerdők Algeriában, Konstantine tartományban vannak. A P. törzsén meg a vénebb gallyain a kéregpara buja fejlődéséből vastag, rugalmas, puha, szivacsos, könnyü réteg (parafa, l. o.) képződik, mely a vizet magán át nem bocsátja. A pararéteg táblái a fáról magától leválnak, azután pedig újra képződik. 15 éves korától kezdve nagy és 3 cm. vastag lemezeit minden 8-10 esztendőben lefejtik. Egy-egy fát 100-150 évig lehet igy meghántani. A para legkülső rétege (him para) nem jó, tüzelőnek vagy házfedésül használják. Az alatta levő a jó para (nőstény para). Ez egész 5 cm. vastag, 1,3 méter hosszu darabokra vagdalják, forró vizben áztatják, azután teherrel simára lapítják. Ez a fehér parafa. A parafa ily módon terjedelemben növekszik, rugalmasabb lesz, s e tulajdonságát később megszáradva sem veszti el. Spanyolországban, hol Algeria után legtöbb parát termelnek, a paradeszkát vastag füstü tűz fölött meg is pörkölik. Ez a fekete parafa. Használják üvegdugóknak, talpnak, kalapbélésnek, uszóövnek, mentőcsónakul, bogárszekrény fenekére, a hulladékot derekalj kitömésére. Általában a parafa iparát felloplasztikának nevezik. A paraszén (nigrum Hispanicum) fekete festéknek és fogpornak, fiatal kérge cserzőnek jó. Finom és jó parát a fának csak egy bizonyos idejéig nyerhetni, s a vén fáé rossz. A P. lehántásakor kézi baltával a fa törzsét vizszintesen körülvágják s azután egy hosszvágást tesznek rajta s ugy hántják, de a vágás és hántás a para cambiumot meg ne sértse. Minél melegebb és délibb a tartomány, annál jobb a parafája.
(növ.), l. Kanélfa.
(lat.) a. m. kész, készen levő.