vagy paraj (növ.) Amarantus L., a. m. hervadatlan, helytelenül Amaranthus; Albersia Kunth, Euxolus Raf.), Diószegiék a Spinaciát nevezik igy, de rendes neve a spinót vagy spenót, az amarantust a magyar nép nemcsak egyszerüen, de összetételben, sőt melléknévvel is P.-nak nevezi (disznó-P., vörös P.). Az amarantus a róla nevezett család egynyáréltü füve, mintegy 50 faja (hazánkban 6) mind a két földségnek meleg vagy forró vidékén terem. Levele váltakozó, álfüzérje szártetőző v. a levél tövéből nő, gyakran ágas-bogas, leple meg hegye-levele hártyanemü, a szine hervadás után is megmarad. Legismeretesebb a disznó-P. (A. retroflexus L.), mezőn, gazos vagy mívelt helyen gyakori, a disznó szereti. A mult század közepe táján hurcolták be Amerikából. Az A. caudatus L. (vörös P., bársonyka, bársonyvirág, ezerszép, börzsönyvirág, bársony-P., szerelemfű, flosamoris), Peruban, Persiában és Cejlonon honos, álfűzérje hosszu, fark módjára csüng, sötétpiros, néha más része is többé-kevésbbé piroslik, máskor meg az egész zöld marad (A. caudatus viridis). A következő fajokkal gyakran kertben díszlik. Az A. speciosus Sims. hasonló, de az ága vastag, tornyos álfüzérje fölálló, levele karminszinü. Egész 2 m.-nyire megnő. Az A. sanguineus L. 9-12,5 dm. magas, levele hosszas tojásdad, kihegyezett, a visszája barnássárga-piros. Az A. salicifolius Veitsch 1 m. magas, tornyos növésü, levele hosszu, bodros, eleinte bronzszinü zöld, később fénylő sárgapiros. Az A. tricolor L. (papagájtoll) Kelet-Indiában és Khinában 3-6 dm. magas, levele szép, tojásdad-lándsás, zöldsárga és sötétpiros, virágcsomója a levél tövéből nő. Az A. Blitum L., A. silvestris Derf., A. litoralis Host, ester- vagy östör-P. Benkőnél, A. prostratus Balb. és A. viridis L. hazánkban is gazos v. mívelt helyen terem, spinótféle ételnek főzik. Jó trágya lesz belőle, magvát a baromfi eszi. Az A. frumentaceus Buchan, (l. Gabonaparéj). Az A. oleraceus L. kelet-indiai, jávai és egyiptomi, szára 6 dm., levele tojásdad, tompa vagy csorbult, bodros, virága halaványzöld. Hazájában kedvelt főzelék. Az A. melancholicus L. braziliai főzelék, Ny.-Indiában orvosság. Piros fajtájával a virágszőnyeget díszítik. V. ö. Willdenow, Historia Amarantorum (Berlin 1790).
(növ., Amarantaceae), kétszikü növénycsalád a központmagvuak rendjében. Füvek vagy cserjék, levelök hasítatlan, virágjok csoportos. Mintegy 600 faja leginkább a forró meg a szomszéd vidéken terem. Amerikában, azután Afrikában meg Új-Hollandiában van a legtöbb, Európában kevés, ez is bevándorolt. Hazájában némelyik orvosság, másik főzelék, némelyiket lisztes magváért termesztik. Több faja (Celoria, Gomphrena, Alternanthera, Achyranthes) kerti virág. V. ö. Moquin-Tandon, Monographie De Candolle Prodromus, 13 köt.
(növ.), l. Basella.
(növ.), a Rumex Patientia L.; l. Angol spenót.
(gör.). Valaha nem ismerték a vérerek kapillárisait s azt hitték, hogy a szervek belső üregeibe beömlik, beöntődik a vér; azért is elnevezték a belső életművek üreges belső állományát P.-nak. A botanikában a P. a növénynek puhább, hajlékony részét (kérgét, belét, a gyökér és gyümölcs puha, nem szálas rostos részét, a levél belét, stb.) alkotja. A P.-t alapszövet (l. o.) alkotja.
l. Gyuladás.
l. Parainézis.
hegység, l. Páring.
l. Feralia és Gyász; parentálás, gyászbeszéd tartása a sírnál. L. Gyászbeszéd.
l. Linealis rendszer.