jelenleg Ozea, szélesen terjeszkedő, 1413 m. magasságig emelkedő, Beocia és Attika közt fekvő határhegység.
kisközség Árva vármegye alsó-kubini j.-ban, (1891) 1087 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(állat), az ötlábtőízes bogarak egyik családja, ahová Parnus, Elmis, Georhyssus, Heterocerus stb. nevezetesebb bogárnemek tartoznak.
kisközség Zemplén vármegye gálszécsi j.-ban, (1891) 1397 tót lak., posta- és táviórhivatallal és postatakarékpénztárral.
l. Par.
Malevo hegység, a Peloponnezusban, a lakonai Eurotasz völgye és a kinuriai tájék közt; 1937 m. magasságig emelkedik és fenyőerdők borítják.
Evariste Désiré Desforges, francia költő, szül. Bourbon szigetén 1753 febr. 6., megh. Párisban 1814 dec. 5. Katona volt Franciaországban, de 1773-75. felkereste szülőföldjét, ahol egy kreol nőbe szerelmes lett és azt gyöngéd, de mégis érzéki alaphangu költeményekben énekelte meg. 1788 óta Feuillancourtban (Páris mellett) mint a szenzualizmusnak egyik szeretetreméltó képviselője és a rokoko-világ legkedveltebb poétája, kit 1803. az Institut is beválasztott. Művei (köztük Le paradis perdu és Portefeullie volé) 5 kötetben jelentek meg (Páris 1808), legújabban válogatva 1887.
kisközség Fogaras vármegye sárkányi j.-ban, (1891) 1143 oláh lakossal.
(paroicia), eredetileg egyházmegyét, de később már kerületet, törvényszéki járást v. városhatárt is jelentett; a magyar királyság első két századában Balássy szerint (Megye és várispánság, 15. old.) valamely helynek hovatartozását vagy valamely hivatalnak illetékességét jelezte. Ekkor még mindenesetre megkülönböztették a várispánságtól (comitatus) s polgári megyét értettek alatta, utóbb azonban, már a XIII. sz. elején, amint a várispánok a polgári megyékre is mind jobban kiterjesztették hatalmukat, a várispán comes parochianusnak v. comes parochialisnak nevezgette magát és csak udvarbirája (a comes curialis) viselte a várispán nevet. A két intézménynek IV. Béla uralkodása második felében történt egybeolvadása után a P.-nak ezen sajátos magyar jelentése megszünt.
Napjainkban P. az önálló egyházközség, a római egyházban plébánia is - melynek tagjait parochianusnak (populus parochiae assignatus), lelkészét parochusnak nevezik. A parochus név azonban a forrásokban nem fordul elő, de a gyakorlat általában elfogadta. A források az egyházközség lelekészét «presbyter ecclesiae curatus»-nak nevezik, némely helyütt «persona»-nak is. Az egyes országokban ma is találjuk a különböző elnevezések nyomait. Igy az egyházközség lelkésze hazánkban plébános; Olaszországban rettore, Franciaországban curé, Németország némely helyein Pastor, Angliában parson.
a VI. sz. óta, a középkoron át, sőt még később is a parochiák mellett berendezett iskolák. Eleinte kizárólag papokat neveltek bennök, később azonban jórészt népiskolákká váltak.