ókori város Alsó-Itáliában, most Nápoly (l. o.).
egyike a sziréneknek, aki a mitosz szerint Neapolisz közelében (a mai Nápoly) volt eltemetve. Sírját a város mellett mutatták, tiszteletére fáklyaversenyeket rendeztek és Nápolyt is görögül róla nevezték el.
(ó-persa Parthuva, a görögöknél Parthyene), szűkebb értelemben a mai Khorasszan ÉNy-i része a persa Irak-Adsmi egy darabját is hozzászámítva, Justinus szerint a P. szó a szkitha nyelvben «elűzöttet» jelent, s P. lakói, mint elűzött szkíthák volnának tekintendők. A nép durva volt, de vitéz s különösen a nyilazásban járatos. Feljegyezték róluk azt a hadi cselt, hogy látszólag megfutamodtak az ellenség előtt, de futásközben megfordultak és lőttek. Eleinte a médek, majd a persák voltak urak a parthus nép felett, miglén az ó-persa birodalom romjain Nagy Sándornak hódolt meg P. Midőn a Nagy Sándor öröksége felett megindult a diadochok harca, különböző fejedelmeket uraltak (Eumenest, Antigonost és utoljára a «városalapító» Seleukost), de a birodalom feloszlásakor (Antiochos Theos idején) Arsakes vezetése alatt (Kr. e. 256.) maguk alapítottak egy dinasztiát, melynek tagjai, az Arszakidák, ó-pers fejedelmi vérüeknek vallották magukat. Arsakes céltudatos politikával, szövetségek kötésével, egyúttal azonban a szomszédok viszályainak ügyes kihasználásával nagyra növelte a kisdeden indult fiatal országot, s ebbeli törekvésében erős támaszra lelt a mágusok kasztjában, akik a görög kultuszok által fenyegetve látták saját tanaiknak tisztaságát. Igy a parthus birodalom antihellenisztikus jellegü volt és sokáig az is maradt. Arsakes utódai (I. Mithridates, 144-136.) nagyban kiszélesítették a birodalom határait és különösen Sziria ellen küzdve már a hellenizmus lelkes barátai és úttörői voltak, elfogadták a görög városok szabadságait, sőt a zsidó telepeknek is önkormányzatot adtak. Fia, II. Phraates 130 körül leverte Sziriát, amihez utódai alatt egyfeül szerencsés küzdelmek kapcsolódtak Arménia és Baktria, másfelől a belső Ázsiából benyomuló szkíthák ellenében. Végre aztán II. (Nagy) Mithridates az igazi parthus birodalmat alkotta meg, azt az országot, mely Karthago óta hadi téren egyedül nevezhető Róma után az óvilág második népének, s amely kivált Orodes idején olyan csorbát ütött Rómán, melyet csak az utókor tudott kiköszörülni. Az akkor (Crassustól) elvett római sasokat csakis Augustus kapta vissza, aki Musa királynő (l. o.) személyében valóságos Kelopatrát adott ajándékba IV. Phraatesnek. Phraates utódai folytonos belső forrongásoknak közepette uralkodtak, mert a természetellenes hiperkultura behatolt P.-ba is és az uralkodókat gyülöletessé tette alattvalóik szemében. Kifelé folytonos háboruk voltak napirenden a rómaiakkal, III. Artabanus (meghalt Kr. u. 44.) jó viszonyt ápolt Germanicusszal, de Tiberius ellen ismét ellenségesen lépett fel; utódai minden különös dicsőség nélkül uralkodtak, mert a római politika mindig tartott készletben néhány parthus trónkövetelőt, kiknek segítségével ellensúlyozta a P.-ban a hatalomra vergődött pártot. Elkeseredett, de egészben véve sikertelen háborukat viseltek: I. Vologeses (Neróval), I. Chosroës (Trajánnal Arménia birtokáért) és III. Vologeses (Marc Auréllal). Mindennek dacára a parthusok Rómára nézve félelmetes ellenségek maradtak, akik 208. Septimius Severus ellenében Pescennius Niger trónkövetelését támogatták, de saját rovásukra, mert a rómaiak Ktesiphont is elfoglalták. A hábour Caracalla alatt tovább folyt és P.-t annyira elgyöngítette, hogy 226. egészen meghódolt I. Artaxerxesnek, más szóval beolvadt az utóbbi által alapított új-persa birodalomba. V. ö. Schneiderwirth, Die Parther oder das neupersische Reich unter den Arsakiden (1874) és Rawlinson György, Parthia (London 1893).
Ammianus Marcellinusnál a Tisza neve.
(franc.) a. m. párt, felekezet, továbbá elhatározás. P.-t csinálni, jó házasságot kötni.
(lat.) a. m. részleges, részben való, nem egész, egyes része az egésznek.
az 1856 márc. 30-iki párisi szerződés (l. o.) XVII. szakasza által felállíttatni rendelt nemzetközi adminisztrativ organum, illetőleg bizottság, melynek monárkiánk, Bajorország, Törökország és Württemberg egy-egy delegáltjából kell állania, kikhez még a három aldunai fejedelemség által kinevezett s a porta által megerősített megbizottak járulnak s amelynek feladata a dunai hajózás rendezésére, felügyeletére és technikai elősegítésére irányul.
(lat.), részvétel, részvevés valami dologban; participans, részvevő, ki valamiben részt vesz; participál, résztvesz, részesül.
l. Igenév.
város Lanark skót grófságban, Glasgow (l. o.) külvárosa, 36 538 lak.