l. Passager.
(ejtsd: paszkagula), hajózható folyó Misszisszippi É.-amerikai államban; a Chickasawha és Leaf egyesüléséből keletkezik és D-nek a Mexikói-öbölbe ömlik.
(ejtsd: paszkál) Blaise, francia matematikus és filozofus, szül. Clermontban 1623 jun. 19., megh. Párisban 1662 aug. 19. Matematikai tehetsége oly korán nyilvánult, hogy már 16 éves korában a kúpszeletekről irt önálló matematikai művet. Matematikai és fizikai fölfedezései és föltalálásai innét kezdve sűrün követték egymást. Föltalált egy elmés számoló gépet, a barometert ő alkalmazta először magasságok mérésére és meteorologiai célokra, megállapította a folyadékok egyensulyának a valószinüségi számítás elméletét. A matematika számos tételének fölfedezése vagy legalább tiszta fogalmazása fűződik nevéhez; többek között ő a róla P.-féle háromszögnek (l. Binom) elnevezett számsor fölállítója, mely a binomok hatványozásánál oly fontos szerepet játszik stb. 1654. egyszerre megváltoztatta eddigi életmódját, a vallási miszticizmusba merült, sanyargatta magát, visszavonult a világi élettől és a janzenistákkal érintkezett. Ekkor irta 1656. és 1657. hires leveleit a jezsuiták ellen, és azzal a tervvel foglalkozott, hogy egy nagy szabásu műben az isteni kinyilatkoztatást megvédelmezi a szabadgondolkozók téves tanítása ellen. Halála megszakította e vállalkozását. Clermont-Ferrandban 1880 szobrot állítottak neki. Művei: Les provinciales, ou lettres écrites par Louis de Montalte á un provincial de ses amis, ez a jezsuiták ellen irt mű címe, melyből több mint 60 kiadás jelent meg. Pensées sur la religion (1669). Összes műveit Bossut adta ki 6 kötetben (1819); újabban Fangeres (1883. 3. köt.). P. vezérlő gondolata az hogy közvetetlen érzésünk megcáfolja a kételkedőket és dogmatikusokat. A dogmatizmus nem tudja a vallási igazságokat bizonyítani, a kételkedés nem győzheti le azokat az igazságokat, melyeket közvetlenül tudunk. Le coeur a ses raisons, que la raison ne connaît pas: A szivnek megvannak a maga bizonyítékai, melyeket az ész nem ismer. Maga az ész nem győzheti le teljesen a kételkedést, a teljes igazság a kinyilatkoztatásban van.
egy negyedrendü síkgörbe, melynek pontjait következőleg szerkesztjük: egy szilárd kör kerületének egyik pontján keresztül egyeneseket húzunk s mindegyikre a körrel való második metszéspontjából (befelé v. kifelé) egy állandó hosszuságot rakunk fel.
l. Binom.
lásd Fenéknyomás.
Ez a következő: Valamely kúpszeletbe beirt bármely egyszerü hatszögben az átellenes oldalak metszéspontjai egy egyenesen vannak. Ábránkban az ABCDEF hatszögben, mely egy ellipszisbe van irva, az átellenes oldalak: AB és DE, melyek egymást M pontban, továbbá BC és EF, melyek egymást N pontban, végre CD és FA, melyek egymást P pontban metszik. Az M, N és P csakugyan egy egyenesen vannak, mely m-mel van jelölve. A tétel megfordítása is igaz, s a következő: Ha valamely hatszögben az átellenes oldalak metszéspontjai egy és ugyanazon m egyenesen vannak, akkor a hatszögnek hat szögpontján keresztül egy kúpszelet rajzolható. Minden hatszög, melynek e tulajdonsága van, Pascal-féle hatszögnek (Hexagramma mysticum, hexagramma mirificum) neveztetik, a neki megfelelő m egyenes a Pascal-féle hatszög Pascal-féle pontjának.
Valamely kúpszeletnek 6 tetszésszerü pontjából a szögpontok sorrendjének különböző megállapításával 60 egymástól különböző Pascal-féle hatszög képezhető, melyek egymással figyelemre méltó kapcsolatban vannak. Igy p. Steiner azt találta, hogy az ABCDEF, ADCFEB és AFCBED hatszögeknek, melyek egymásból a nem szomszédos B, D és F szögpontok ciklikus felcserlélse által keletkeznek, a Pascal-féle egyenesei egy pontban találkoznak. Hasonló módon a szóban forgó 60 hatszögnek mindegyikéhez található más kettő ugy, hogy mind a háromnak Pascal-féle egyenes tehát hármasával 20 Steiner-féle pontban találkozik. Bármely Steiner-féle ponton keresztül három oly Steiner-féle egyenes húzható, melyek mindegyike még más három Steiner-féle pontot tartalmaz, tehát összesen négyet. A Steiner-féle egyenesek száma 3×20/4 = 15. Továbbá a 20 Steiner-féle ponton kivül még más 60 olyan pont létezik, melyekben három-három Pascal-féle egyenes találkozik. E 60 Kirkman-féle pont oly helyzetü, hogy minden Steiner-féle ponton keresztül egy és csakis egy oly Kirkman-féle egyenes húzható, mely három Kirkman-féle pontot tartalmaz. A 20 Kirkman-féle egyenes négyesével oly 15 Salmon-féle pontban találkozik, hogy viszont közülök minden egyes Kirkman-féle egyenesen három-három található. De evvel a Pascal-féle hatszög teljes doma még koránt sincs kimerítve.
három pápa neve. I. P., Bonotus Alaximus római főúr fia, bencés apát, 817. lőn pápává. Századik a pápák sorában. 823. husvét ünnepén Lothárt, kire atyja Lajos Olaszország kormányát ruházta, császárrá koronázta. Ő fékezett meg egy római zendülést. Meghalt 824 febr. 10. - II. P., családi néven Rajner. Előbb clugnyi szerzetes. 1099 akarata ellenére pápává választatott. Kiközösítette I. Fülöp francia királyt és IV. Henriket. V. Henrik császár elfogatta, de utólag kibékülvén egymással, 1111. a pápa által megkoronáztatott. Midőn Matild grófnő uradalmait a szentszéknek adományozta, a császár betört az egyházi államba, mire a pápa Beneventbe menekült. A normannok ugyan visszavezették ismét Rómába, de a viszály bevégzését meg nem érte, mert 1118. meghalt. - III. P., előbb Guido, cremai püspök, IV. Viktor halála után ellenpápája III. Sándornak (1164 ápr. 22.). Megh. 1168 szept. 30. Nevezetes arról, hogy Nagy Károlyt a császár kivánatára szentté avatta.
szent, Benedek-rendi szerzetes, később apát Corbie kolostorban (Picardia), korának legutódsabb teologusa, szül. Soissonsban 786 körül, megh. 858 után, valószinüleg 865. Emlékünnepe a soissonsi egyházmegyében árp. 26. Munkái: De corpore et sanguini Domini; Comment. in Matth.; Vita s. Adalhardi; Vita S. Walae; Passio Ruffini et Valerii Mart; Expos. in Ps. 44; In Threnos; De fide, spe et caritate. Neki tulajdonítják a De partu virginis c. művet is, melynek szerzője gyanánt különben toledói Ildefonzot állították. P. munkái közül különösen figyelmet érdemel De corpore et sanguini Domini címü, mely a berengári viták alkalmával és később a XVI. sz.-ban nagy fontosságra emelkedett, mert a kálvinisták szerint P. újításokat hozott az egyház tanításába s a transubstanciációt (l. Átváltozás), amint később dogmaként kimondatott, ő tanította először. Pedig P. nem tett egyebet, mint hogy az egyház régi tanítását tudományos nyelven fejezte ki. (Az irodalmat l. és v. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon IX. 1552-55. old.)
Károly, nyugalmazott német tengernagy, szül. Schwerinben 1835. Tengerészeti pályáját a triesti tengerészeti iskolának abszolválása után az osztrák tengerészetnél 1853. kezdte meg és mint osztrák tengerésztiszt részt vett a Helgolandnál 1864. vivott tengeri ütközetben és 1866. a lissai tengeri csatában. 1867. mint I. osztályu sorhajó-hadnagy a német hadi tengerészet szolgálatába lépett, ott mint hajóparancsnok több utazást tett s Kielben mint hajógyár-parancsnok alkalmaztatott. 1885. a német keletafrikai hajórajt vezette, mely hajórajnak feladata volt a zanzibári szultánt Kelet-Afrikában a német véduralomnak elismerésére birni. Mint altengernagy és a vizrajzi hivatal vezetője lépett nyugdíjba.