l. Cerro de Pasco.
(lat., a. m. a rómaiak legelője), a neve Magyarországnak ugy a XII. sz.-beli Odo de Diogilo francia apát, mint a XIII. sz.-beli dominikánusok útleirása s Béla király Névtelen jegyzője szerint is, ki azt irja (9. fej.): «Attila király halála után Pannonia földjét a rómaiak legelőjének nevezték, minthogy nyájaikat Pannonia földjén legeltették».
(ejtsd: pa de kale), 1. a La Manche-csatorna (l. o.) legkeskenyebb része. - 2. P., francia département a La Manche-csatorna, Nord és Somme között, 6600 km2 területtel, (1891) 874 364, 1 km2-re 132,6 lak. A nagyjából sík départementban két dombsor, a Mont-Hulin és Mont-Lambert vonul végig. Számos kisebb folyó öntözi, igy az Authie, Canche, Liane, Aa, Scarpe stb. Az éghajlat változó és viharos. A mocsárokat és tőzeges területeket kivéve, földje igen termékeny, különösen a tenger melletti lapályokon. 4980 km2-nyi területe szántóföld; az intenziv földmívelés exportra is termel gabonát; (1892) 3 305 475 hl. búzát 169 740 ha.-on, 230 120 hl. rozsot, 775 865 hl. árpát, 3,6 millió hl. zabot, azután cukorrépát, lent és dohányt. Igen virágzó az állattenyésztés is. A bányászat nagy mennyiségü szenet (8,2 millió t., csaknem 1/3-a a franciaországi szénnek) azonkivül vasércet és tőzeget szolgáltat. Az ipar ágai: a fémek feldolgozása, gép-, cukor-, szesz-, bőr-, téglagyártás, malomipar, agyag-, üvegáru-, vászon-, csipke-, batiszt-, karton- és paszomántkészítés. A forgalmat a vasutakon kivül több csatorna (122 km.) mozdítja elő, amilyen a Calaisból az Aaba, az Aaból a Lysbe vezető csatorna. Járásai: Arras, Béthune, St.-Omer, Montreuil, St.-Pol és Boulogne. Székhelye Arras. 1890. Artois grófságból és Pikardia Boulonnais, Ponthieu és Calaisis nevü vidékeiből alakították. V. ö. Vuillemain, Le bassin houillier de P. (Lille 1885), Joanne, Géogr. du département de P.
l. Bezoár-kecske.
(spany.), a nyilvános sétatér a spanyol városokban.
város Stettin porosz kerületben, az Ucker és vasút mellett, (1890) 9400 lak., dohány-, keményítőgyártással, őrlő- és fürészmalmokkal, mészégetőkkel; fakereskedéssel. 1720. a stockholmi békében jutott Poroszországhoz. V. ö. Hückstädt, Gesch. d. Stadt P. (1883).
Miklós, szerb államférfi, szül. Zajcsárban 1851. Középiskolai tanulmányait elvégezvén, a belgrádi főiskola technikai fakultását hallgatta, honnan a zürichi politechnikumra ment; az ott tanuló orosz tulzó és rajongó fiatalsággal érintkezvén, későbbi radiális hajlamainak alapján itt vetette meg. Tanulmányai befejezése után visszatért hazájába s elfogadta a kormánya által neki felajánlott zajcsári kerület mérnöki hivatalát. Politikai szereplése a 80-as évek elején kezdődik, mikor megalapította a szerb radikális pártot. Fiatal pártjával eleinte az akkor kormányon levő haladópártot támogatta s csak kedvező alkaloma várt, hogy azzal szakítva, önálló politikai agitációt kezdjen. Ily alkalomra csakhamar kinálkozott is a szerb vasutaknak a szédelgő Bontoux cég által kezdett építésekor. Hogy a haladópárt ezen alkalommal saját hiveinek érdekeit föléje helyezte az állam érdekeinek, ez a radikális pártnak s különösen P. már akkor is népszerü tekintélyének oly lendületet adott s állását oly erőssé tette, hogy előtte nemcsak a haladópártnak, hanem magának Milán királynak is meg kellett hátrálni. Ebben a heves pártküzdelemben P. mint a radikális párt vezére, ügyes és fáradhatatlan agitátornak bizonyult. 1883., midőn Milán király a zajcsári lázadás folytán a radikális párt bizottságának összes tagjait vasra verette s rögtönitélő biróság elé állította, P.-nak sikerült az elfogatás elől Szerbiából, hol halálra itélték, külföldre menekülni. Oláhországból és Bulgáriából tollával és embereivel küzdött Milán király és kormánya ellen, mely küzdelemnek Milán király lemondása lett a vége. Milán király akkor, hogy dinasztiáját megmentse, fia Sándor javára a trónról lemondott s utolsó hatalmi ténye a halálra itélt P. megkegyelmezése volt. P. ekkor visszatért Szerbiába s ezen perctől kezdve ő volt a helyzet ura. Kormányalakításra azonban még nem vállalkozott. Előbb megvárta a parlament reorganizálását s csak a Gruics-kormány bukása után 1891. febr. 23. fogadta el a neki felajánlott miniszterelnökséget. P. felismerte Szerbia nagy bajait s azoknak orvoslását tűzte ki fő feladatául. Nem a külpolitikára fektette a fő súlyt, hanem a belügyire.
pasigraphia, l. Világnyelv.
az ókori mitoszban Helios és Perseis leánya, Kirke és Aetes huga, Minos (l. o.) felesége, akit az istenek egy bikához való természetellenes szenvedéllyel vertek meg. E szenvedély gyümölcse volt a Minotaurus (l. o.).
l. Busche (1).