(spany., többese pasoz), l. Entremes.
1. (El P. del Norte, Ciudad Juarez), Chihuahua mexikói állam legészakibb fekvésü városa a Rio Grande jobb partján, a texasi El P.-val szemben, 1140 m.-nyi magasban, vasút mellett, mintegy 5000 lak., akik Texasszal élénk kereskedést űznek. - 2. El P., Texasban, szintén a Rio Grande s vasút mellett, (1890) 20 338 lak., nagy ólom- és ezüsthutákkal, virágzó kereskedéssel.
l. Pasuruan.
János, kat. pap, matematikus és csillagász, szül. Bécsben 1753. (1759.), megh. u. o. 1829 dec. 15. Tanulmányait végezvén, 1786. természettani segéd és felügyelő lett a budapesti csillagvizsgáló intézetnél, 1789. a mennyiségtan rendes tanára lett a pesti egyetemen, 1797. pedig saját kérelmére elbocsátották ezen állásából. Ezután Bécsben élt néhány évig. Folytonos betegeskedése folytán azonban, minthogy budapesti orvosaiba legtöbb bizalmat helyezett, ismét visszatért Pestre. Minthogy barátai tartóztatták és ő is szeretett volna körükben maradni, elhatározta, hogy állandóan itt marad. E célból állásért folyamodott a budai csillagvizsgáló intézetnél, mit 1803. meg is nyert. A csillagvizsgáló épület felállítására legalkalmasabb helyül a Szt.-Gellért-hegyet jelölte ki. Itt épült saját és Reichenbach tervei szerint a budai csillagvizsgáló, melyet 1815 okt. 15. ünnepélyesen megnyitottak. Ezután P. az intézet igazgatója volt 1824-ig, midőn visszavonult és Bécsben élt haláláig. Munkái közül nevezetesebbek: Compendaria euthymetriae institutio (Graz 1781); Mechanische Abhandlung von d. Statik u. Mechanik d. festen Körper (1785); Versuch eines Beitrages zur allgemeinen Theorie von der Bewegung (Lipcse 1789); Unterricht in der mathematischen Analysis u. Maschinenlehre (u. o. 1790-91); Epitome elementorum astronomiae sphaerico-calculatoriae (Bécs 1811); Anfangsgründe der gesammten theoretischen Mathematik (u. o. 1812-13). Ezenkivül több cikke jelent meg Bernouilli Magazin-jában, Zach Correspondenz-ében s egyéb folyóiratokban.
(ejtsd: paszkjé) István Denis herceg, francia kancellár, szül. Párisban 1767 ápr. 22., megh. 1862 jul. 5. Jogot tanult, a forradalom alatt elfogatott, de Robespierre bukása után szabadságát visszanyerte. 1806. maître des requętes az államtanácsnál, 1810. államtanácsos s nemsokára pedig Párisnak rendőrfönöke lett. 1814. a szövetségeseknek Párisba való bevonulásakor a főváros nyugalmáról s biztonságáról gondoskodott, XVIII. Lajos pedig a híd- és útépítészet fővezetőjévé nevezte őt ki. A 100 napos uralom alatt visszavonult, a Bourbonok második visszatérése alkalmából, a nagypecsét őre lett a Talleyrand minisztériumában, 1816. pedig a kamara elnöke. 1817-1818. másodszor is viselte a nagy pecsétőri hivatalt. 1819. a Decazes minisztériumában külügyminiszteri tárcát vállalt, melyet azonban már 1821. Montmorencynek kénytelen volt átengedni, mivel a kamara a felirati vitában leszavazta. E közben a király a pairi méltóságát adományozta neki, 1830. Fülöp Lajos kinevezte a pairek kamarájának elnökévé, mely állásában a nyugalom helyreállítása és az orleansi dinasztia megszilárdítása érdekében buzgólkodott. Az udvar irányában tanusított odaadó és hű szolgálatai elismeréséül 1837. Franciaország kancellári méltóságával lett kitüntetve, 1844. pedig Lajos Fülöp hercegi rangra emelte. Az 1848. forradalom kitörésekor visszalépett. 1842 óta a francia akadémia tagja volt. Iratai közöl megemlítendők: Discours et opinions d. M. P. (Páris 1842, 4 köt.). V. ö. Favre, Étienne Denis P., chancelier de France (Páris 1870). Hercegi rangja az általa örökbe fogadott szépunokája, Edme Armand Gaston d'Audiffret-P. hercegre (l. o.) szállott át, aki 1893. s köv. P. emlékiratait adta ki, melyek a forradalom, a császárság, a Bourbonok és Lajos Fülöp korára egyaránt fontosak. Histoire de mon temps. Mémoires du chancelier P. (2. köt., Páris 1893-96).
Rómában a Braschi-palota észak-nyugati sarkán, magas talapzaton álló megcsonkított régi szoborcsoport fehér márványból; a Patroklos holttestét tartó Menelaost, vagy az Achillest tartó Ajaxot ábrázolta, a harc hevében segítséget keresve széttekint. Caraffa bibornok 1501. állíttatta ide e csoportot. Csakhamar szokássá vált, hogy a római archiginnasio tanárai és növendékei Márk napján latin és olasz epigrammokat függesztettek rá, amelyek eleinte nem voltak határozottan gúnyosak.
(lat.) a. m. meglehetős, tűrhető.
(ejtsd: paszakalja) v. passacaglio, régi tánc-zenefaj, mely a XVII-XVIII. sz.-ban volt divatos. Nagyon hasonlított a Ciaconnához (l. o.). 3/4-es ütenynemben mozgott, lassu, kimért mozamban s ünnepélyes hangulatban, s rendesen felütéssel kezdődött. Terjedelme ritkán lépte tul a nyolc méretes dallam határát, de aztán sokszor ismételte magát különféle variánsokkal.
(franc., ejtsd: passzád), egyenes vonalon való gyors galop, a lovas a vonal végén gyorsan fél pirouetteben fordítja vissza a lovat. Szép végrehajtásakor a fő dolog, hogy a fél pirouettecsinálás végetti hirtelen megállás, a fél pirouette s ennek végrehajtása után a galopba való átmenetel simán történjék s e mozdulatok között ugyszólván alig legyen észrevehető időköz. L. még Vívás.
(franc., ejtsd: passzázs) a. m. átjáró. Ugyszintén 2 utcát összekötő, többnyire födött helyiség, boltokkal stb.; a lovaglásban, l. Lovaglás; a zenében, l. Futam.