az Amazon baloldali 520 km. hosszu mellékfolyója; a Quitói-Cordillerákban Ecuador köztársaságban ered, DK-nek folyik és Loreto perui departementóban torkollik. Gőzösök Andoasig, kisebb hajók Sarayacuig mehetnek föl rajta.
Gyula, műtörténetiró, egyetemi tanár, szül. Tatában 1846. Tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemen végezte 1864-68., ezután négy évig a budai gimnáziumban tanított, 1872-től négy éven át állami ösztöndíjjal külföldön művészettörténeti tanulmányokat tett, beutazta Európa nyugati és keleti országainak nagyobb részét. 1876 óta a budapesti tudományegyetemen a művészettörténetet tanítja. A magyar tud. akadémia 1890. tagjává választotta. Korábban tanügyi kérdésekről is irt és több éven át hirlapiró volt, utóbb irodalmi munkássága a művészet terére szorítkozott. Irt birálatokat és művészettörténeti dolgozatokat. Korábbi dolgozatai a Pesti Napló 1870-73., Kelet Népe 1875-76-iki évfolyamaiban jelentek meg. Egyes dolgozatait közölték: Fővárosi Lapok (1873), Életképek (1876), Magyar Tanügy (1875), Egyetemes Philologiai Közlöny (1877), Athenaeum hetilap (1873), Képzőművészeti Szemle (1879), Közvélemény (1877), Pester Lloyd (1877), Havi Szemle (1878, 1879); Das moderne Ungarn (Berlin 1883) c. könyvében; Die bildende Kunst in Ungarn und ungarische Künstler in der Fremde. Biráló cikkei közül fölemlítjük még azokat, melyek a Budapesti Szemle 1882, 1883, 1884, 1885, 1886, 1887, 1888, 1889, 1893, 1894, 1895. évfolymaiban jelentek meg. 1885-94. szerkesztette a Művészi Ipar c. folyóiratot. Az Osztrák-Magyar Monarchia Irásban és Képben c. munka Magyarországot ismertető részének 3. kötetében megjelentek: Az építés Budapesten; 4. kötetében Őskori, római és népvándorlási emlékek a Dunántu; 5. kötetében Építészeti emlékek Felső-Magyarországon címü dolgozatai. Doktori értekezése: A régi művészetek történetének mai tudományos állása (Budapest 1875). Akadémiai székfoglaló értekezése: Az építészet I. Mátyás király alatt (Budapesti Szemle 1893). Értekezések: A művészi és nem művészi utánzás (Havi Szemle 1879); A képirás (Athenaeum 1892); XVIII. századi falképek Magyarországon (Akadémiai Értestő 1896). Nagyobb munkája: A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig (Budapest 1885).
(olasz), pasztellfestés, l. Krétarajz.
a Glockner-csoport legnagyobb (32 km2) glecsere; DK-felé nyiló firn-medencéből indul ki és körülbelül 2000 m.-nyire nyulik le. Egész hossza 10,3 km. Rajta a glecserek mindenféle tulajdonságai tipikus formában láthatók; ezért gyakrabban (1846-48. Schlagintweit testvérek, 1880. Pfaff, 1879 óta Seeland) volt tudományos megfigyeléseknek tárgya. Legszebb kilátást nyujt a glecserre a Heiligenbluttól 4 óra járásnyira fekvő, 2418 m. magas Ferenc József-magaslat.
vajas tésztából készült sütemény, mely igen finomra vágott s az ínyt csiklandozó módon elkészített hús, hal, gomba és fűszer keverékével van töltve; sok faja közül leghiresebb a strassburgi lúdmáj-P. és a szarvasgomba-P.
(ejtsd: pasztőr) Lajos, kiváló francia kémikus, szül. Dôleben (Jura département) 1822 dec. 27., megh. Párisban 1895 szept. 28. Atyja szerény, becsületes timármester volt, aki fiát, Arboisba költözvén, az ottani collegeben taníttatta, innen a besançoni kollégiumba került és itt 18 éves korában (1840) maître répétiteur, 1842. pedig az École normale növendéke lett. Tanárai Párisban a kémiában Balard és Duma J. B., a fizikában pedig Delafosse voltak. Mint 25 éves ifju fedezte fel a poláros fény síkját jobbra csavaró borkősavnak fizikai izomerjét; a balra csavaró borkősavat és ebből kiindulva kisérleteiből azt a következtetést vonta le, hogy a poláros fényre ható testeknek belső molekuláris asszimetriával kell birnia. E felfedezés utáni évben Dijonban a fizika, 1849. Strassburgban a kémia tanára lett. Ezután az erjedés tanának kutatására szentelte idejét és a tejsavas meg az alkoholos erjedést okozó specifikus erjesztőket izozálva, a Liebig-féle nézetet megdöntötte és megállapította, hogy az erjedés nem egyéb, mint apróbb élő lényeknek táplálkozási folyamata. Majd a vajsavas erjedést tanulmányozta és kimutatta, hogy ezt az erjedést okozó pálcika alaku «vibriók» oxigén nélkül élni és szaporodni képesek, sőt hogy ezeket a szabad oxigén megöli. Ezzel megállapította a bakterologiának egyik alapvető tételét (az oxigén nélküli életet) és kimondotta, hogy erjedés áll be, mihelyt valamely élő sejt oxigén nélkül élni, szaporodni képes. Felállította azt a tételt, hogy nincsen erjedés mikroorganizmusok nélkül és hogy minden egyes erjedésnek oka egy-egy specifikus mikroorganizmus, amelyek közül igen sok a levegő porában mindig feltalálható. 1857. kiderítette a különféle borbetegségek okát és a módszert (pasteurisatio), amellyel ellenök küzdeni lehet (l. Bormelegítés). 1865. a selyemhernyóbetegség okát sikeres eredménnyel kutatta. 1876. a fertőző betegségek okának kipuhatolását kezdte meg és főleg a tyúk-kolera kérdését tette tanulmánya tárgyává, és ekkor fedezte fel, hogy miként lehet a betegséget okozó bacillusok mérgének mérgező hatását fokozatosan gyöngíteni és az ilyen módon kapott virusokat védőojtásra alkalmazni. Az elért siker után a lépfene virusát, ezután pedig a sertés orbáncát fedezte fel és ennek gyakorlati alkalmazásával a nemzetgazdaság terén elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. 1880. végétől kezdve pedig a veszettség fix virusának felfedezésére fordította lángeszét és a köztudomásu siker, melyet e borzasztó betegség gyógyítása körül elért, örök hálára kötelezte az egész emberiséget. Munkái: Nouvel exemple de fermentation déterminé par des animalcules infusoires pouvant vivre sans oxygene libre (Páris 1863); Études sur le vin, ses maladies etc. (u. o. 1868); Études sur la maladie des vers á soie (u. o. 1870-71); Études sur la biere (u. o. 1876); Les microbes (Tyndallal, u. o. 1878); Sur les maladies virulentes et en particulier sur la maladie appelée Cholére des poules (u. o. 1880); Études sur le vinaigre, ses maladies, moyens de les prévenir etc. (u. o. 1868); Nouvelles études sur la maladie des vers á soie etc. (u. o. 1871). V. ö. Bournard, P. sa vie, son oeuvre (Páris 1896); Gruber, P.-s Lebenswerk (Bécs 1896); Pertik Ottó, P. emlékezete (Budapest 1896).
Mióta Pasteur a veszettség kitörése ellni védőojtást felfedezte a művelt világ majdnem minden országa létesített u. n. P.-eket, ahol a veszett állatok által megmart egyéneket védőojtásban részesítik. Budapesten a Hőgyes Endre professzor kezdeményezésére létesített és azóta vezetése alatt álló, az egyetemi ált. kór- és gyógytani intézettel kapcsolatos P. 1890 ápr. 15. kezdte meg működését (a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1890 jan. 18-iki 57 405. sz. leirata értelmében). Az intézet személyzete az igazgatón kivül egy intézeti segédből, preparátorból és két szolgából áll. A személyzeti és dologi kiadások fedezésére évi 4500 frt átalány áll rendelkezésre. Az intézet ideiglenesen az üllői-úti orvoskari központi épületben van elhelyezve és 5 szűk helyiségből áll, melyek egyikében a betegek felvétele és ojtása, kettőben az ojtóanyag termelése és elkészítése történik; van ezeken kivül egy várószoba és egy souterrain-helyiség az ojtó anyagot termelő, veszettség-virussal beojtott házi nyulak számára. A védőojtások ingyenesek. A P.-ek áldásos működését legjobban az bizonyítja, hogy a veszettségellenes védőojtások a veszettségben való elhalálozást 15-20%-ról körülbelül 1%-ra szállították alá. Igy p. a budapesti P.-ben 1890 ápr. 15-től 1895 dec. 31-ig orvosolt és teljes védőojtást kapott 4914 egyén közül a védőojtás dacára 58 kapta meg a veszettséget (1,11%), mig Magyarország 985 olyan lakosa közül, aki veszett állat által megmaratott, de védőojtásban nem részesült, 147 halt meg veszettségben (14,94%). A legnagyobb és legrégibb a párisi intézet, mely 1885. kezdte meg működését és azóta szakadatlanul munkálkodván, 1895 végéig összesen 17 337 egyént részesített védőojtásban.
l. Bormelegítés.
(ol., ejtsd: paszticsó), a festészetben olyan kép, mely valamely nagy mesternek modorát csalódásig utánozza; a zenében potpourri mintájára összeszerkesztett rövidebb-hosszabb zenedarab, melyben különféle stilusu és irányu operai részletek, táncdallamok stb. váltakoznak, a nélkül hogy valami műegészet alkotnának.
L. (növ.), l. Paszternák.