Dunántúl a keresztelő-lakoma neve, melyet Erdélyben csök vagy csökk, a palócoknál poszrik, másutt meg radina néven ismernek.
1. József, zoologus, szül. Deregnyőn (Zemplén) 1846 febr. 2. A gimnáziumot Sátoralja-Újhelyen, Ungvárt s Kassán végezte, hol negyedfél évig, mint papnövendék, teologiát is tanult; 1868. a budapesti egyetemre iratkozott be s három éven át a természettudományi előadásokat hallgatta, melynek végeztével középiskolai tanári oklevelet kapott. Állami ösztöndíjjal tagja volt a tanárképző-intézetnek; 1870. tavaszán a magyar nemzeti muzeum ásványtárához nevezték ki őrsegédnek; mely tisztét, tevékeny részt véve az osztály újraszervezésének és rendezésének alapmunkájában, 1873 jul. végéig viselte. Ekkor a tudományegyetem állattani tanszékéhez ment át mint tanársegéd, mely minőségben mintegy másfél évet töltött. 1874. kinevezték rendes tanárnak a budapesti II. ker. állami főreáliskolához, ahol «főreáliskolai igazgató» címmel kitüntetve, jelenleg is működik. Mint reáliskolai tanár részt vett a II. ker. reáliskolában a felnőttek oktatására rendezett népszerü előadásokban, a gimnáziumi és reáliskolai tantervek és utasítások készítésével s más tanügyi kérdésekkel foglalkozó enquętekben; több éven át miniszteri biztosul volt kiküldve a VI. ker. polgári tanítónőképző-intézet képesítő vizsgálataira s több éven át volt tagja az országos közoktatási tanácsnak. A magyar tud. akadémia 1888 máj. 4-én választotta levelező tagjának. Tanári működésén kivül munkálkodásának legnagyobb része a természettudományi társulat körébe esik, hol 1877 óta a másodtitkári tisztet viszi, részt véve e társulat folyóiratának s más kiadványainak szerkesztésében. Az irodalom terén korán kezdett foglalkozni. Művei részint iskolakönyvek, részint értekezések, melyek bel- és külföldi tudományos folyóiratokban jelentek meg.
2. P. Sándor, Kassa-egyházmegyei áldozó pap, szerencsi plébános, szül. Deregnyőn (Zemplén) 1848 aug. 18. Iskoláit Ungváron és Kassán végezte; a teologiát Kassán elvégezve, segédpap volt Bodrog-Kereszturban, Göncön, S.-A.-Újhelyben, majd nevelősködött Zichy Rudolf grófnál. Irt több irodalomtörténeti értekezést, verset stb. Nehány önálló műve is megjelent.
a matringolt fonal része, l. Matring.
v. paszomány, arany-, ezüst- vagy selyemszálakból készített szalagforma lapos mű, zsinór vagy más alakok, melyeket diszítésül öltönyökre szoktak felvarrni. A paszománt-diszítésekről különösen hires a magyar főuri díszruha, a mente és nadrág, mely néha igen mesterséges cifrázatu P.-tal volt felékesítve. - Paszományos, l. Gombkötő.
Az erdősítésnél a talaj részletenkint való megművelésének egyik módja a pásztánként való megművelés s ha ezekbe a pásztákba vetjük a magot, akkor ezt P.-nek mondjuk. A pásztákat, ha a talaj gyomos 40-50 cm., különben 30-35 cm. szélességben, lehetőleg egyenes irányban, kapával vagy ekével készíttetjük. Egymástóli távolságuk középtől középig 1-1,5 m. között váltkaozik s igy a közöttük megmunkálatlanul maradó terület szélessége 0,7-1,1 m.
valamely térszin részre intézni a lövéseket. Mivel a lövések szabályszerint a tűzvonalra merőleges irányban történnek, minden kiugró szögletnél egy olyan tér van, hová a lövések nem jutnak el, ezt pásztázatlan térnek nevezik. A meghosszabbítva gondolt mellvédorom alatti, onnan nem pásztázható tér, holt szögnek neveztetik. Hogy a pásztázatlan téren s a holt szögben az ellenség ne érezhesse magát biztosságban, az illető művek arcvonalára merőleges vonalon oldalműveket építenek, innen aztán a pásztázatlan tér és holtszöglet is pásztázható. Az innen történt lövéseket oldaltűznek nevezik.
l. Lövés.
(pastello), l. Krétarajz.
János, munkácsi gör. kat. püspök, szül. Velejtén (Zemplén) 1826., meghalt Munkácson 1891 ápr. 5. Alsóbb iskoláit Nyiregyházán, Ungváron, a bölcsészetet Szatmáron és Kassán, a teologiát Munkácson végezte. Pappá szentelték 1849., Técsőn káplán, Huszton helyettes lelkész volt, 1858. alesperes, 1867. főesperes, 1869. országgyülési képviselő, ugyanazon évben püspöki helynök, 1870. máramarosszigeti lelkész, később apát. 1875-ben munkácsi megyés püspök. További címe: pápai prelátus és trónálló, római gróf, a jeruzsálemi szentsír-rend nagykeresztese stb.
(növ., pasternák, peszternák, pasztornák, paszternác a Balatonnál, pasztorma, pasztormány, mohrépa, olasz répa, makác Beythe Istvánnál); az ernyősök családjának egy, illetve kétnyáréltü génusza (Pastinaca L.). Gyökere orsóforma és húsos, levele szárnyaltan hasadt, ernyőgallérja kevés levelü, gyér virágu ernyőjében lapos zászlós szélü ikerszem-termést érlel. A kerti P. (P. sativa L.), kétnyári barázdás száru kóró egyszer szárnyalt hasítéku levéllel, tojásdad levélkéi tompán csipkések vagy rendetlenül fürészeltek. Apró virága sárga. Füvét birka, szarvasmarha és ló megeszi, de a tej kesernyés tőle. A metélt levelü P. (P. dissecta Vahl) Előázsiában szekakul néven termesztett kétnyári édes gyökerü főzeléknövény. A P. mély rétegü mész- s márgatalajon díszlik legjobban s ugy mívelendő mint a sárga répa. Tavaszkor sorba vetik 40-50 cm.-nyi távolságra. Kat. holdjáról 120-180, kedvező viszonyok között 280 q gyökér és 15-25 q takarmánynak alkalmas levél várható. Gyökere könnyen eltartható. Hazánkban is vannak vidékek, ahol a P. jobb terméseket szolgáltat, mint akár a murok-, akár a takarmányrépa s ily viszonyok közt célszerübbnek mutatkoznék takarmányrépának a P.-t termelni.