(pastilli). Lemez- vagy korongforma gyógyszeralak, amelyek különféle ható anyagokat tartalmaznak. P. bilinenses (past. de Vichy) nátriumhidrokarbonátból, cukorból és kevés vizből tésztává gyúrt tömeg, melyet apró korongformára alakítanak; P. extracti liquiritiae cum sale ammoniaco a. m. szalmiak-cukorka; P. carnis a. m. hús-szeletkék, amelyet zsírjától megfosztott és péppé összezúzott marhahúsból, konyhasóból, cukorból, szárított fehér kenyérből, kevés bors- és gyömbérporból készítenek; P. oleum menthae piperitae a. m. borsmenta-cukorka.
1., nagyközség Heves vármegye hatvani j.-ban, a Mátra Ny-i tövében, (1891) 5111 magyar lakossal, takarékpénztárral, többféle egyesülettel, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. P. már a legrégibb történelemben szerepel; Anonymus szerint Árpád, miután a Mátra vidékét meghódította, itt megpihent. Itt már 1135. királyi udvari v. szállóhely volt. Hajdan vár is volt itt, mely még 1549. említtetik, de később elpusztult. - 2. Ipoly-P. (l. o.).
-család. A Rátót nemzetségnek Hasznosi ágából sarjadzott ki. Legkiválóbb tagja volt János, Domokos fia. 1381. Nagy Lajos királyunk egyik követe a torinói békekötésen. 1395-1397. pedig országbiró volt. 1396., midőn Zsigmond király a török hadjáratra indult, a király távolléte idejére alakított orsz ágtanács legelső tagja volt. 1398 elején halt meg. A család birta Hasznos várát Heves vármegyében s egy ideig a szandai és bujáki várakat Nógrád vármegyében. A család a XVII. sz. elején halt ki.
Heves vármegyében eleintén a benedekrendieké volt s mint ilyet már 1138. említik. 1190 táján III. Béla azt a cisztercieknek adta át. 1265-ig maga a király volt kegyura, ekkor a patronatust István király ifjabb fiára, Domokosra ruházta át. A szerzeteseket 1544-ben a törökök legyilkolván, a királyok 1568-tól kezdve az apát-címet világi papoknak kezdték adományozni, mindaddig, mig I. Lipót az apátságot 1698. vissza nem adta a cisztercieknek, de 1702. a velehradi (Morvaország) apátsággal egyesítette. II. József 1784 jul. 16. a velehradi apátságot eltörülvén, a P. rövid időre önálló lett, s tagjai a pilisiekkel együtt az egri volt jezsuita gimnáziumban kezdtek tanítani, mig 1787 szept. 16. II. József Magyarországban is meg nem szüntette a ciszterciták rendjét. Az apátságot csak I. Ferenc állította helyre 1802 jun. 25. és 1814 aug. 19. Zirc, Pilis és Pásztó apátságait egyesítette. V. ö. Békefi, A pilisi apátság tört. (1891); u. a., Emlékkönyv, melyet Magyarország ezeréves fennállásának ünnepén közrebocsát a hazai ciszterci rend, 1896.
(lat.) a. m. legeltető, nyájőrző, átvitt értelemben, különösen a protestáns egyházban, a pap, lelkész.
(pastorale), rendesen ezüstből készült, felül görbe, hosszában egyenes, alól pedig hegyes pálca, s a püspök főpásztori hivatalának jelképe. L. még Pápa.
l. Pastourelle.
(annulus pastoralis episcopalis), mely a püspöknek egyházmegyéjével való szoros összeköttetését, szellemi eljegyzését jelképezi. Többnyire szent ereklyéket is tartalmaz. E gyűrüt szokták a püspök hivei megcsókolni hódolatuk kifejezésére. Használata ősrégi. Lásd még Gyürü.
idilli tárgyu szinmű, melynek pásztorok a hősei. P.-okat először az olaszok költöttek, s nevezetesen Tasso volt az, aki régibb költők kisérletei után tartalmilag és alakilag művészi fokra emelte a P.-ot (Arninta 1572); hamar követte, de önálló irányban, Guarini (Il pastro fido 1590); később Metastasio művelte különös kedvvel a P.-ot. Spanyolországban Juan de la Enzina a XV. sz. végén, majd Lope de Rueda dolgoztak P.-okat, de a nemzeti dráma gyors fejlődése ezt a műfajt leszorította. Franciaországban a XVII. sz. első felében, Németországban a XVIII. sz.-ban divatozott a P. Nálunk az olasz P.-okat Csokonai fordította; Révai Miklós Batteaux után hosszu értekezést csatolt Faludi idilljeihez, a költő verseinek kiadásában.
l. Kürt.