l. Albigensek.
a paták ama idült megbetegedése, midőn a húsos falnak és talpnak többszörösen lefolyt felületes gyuladása következtében a pata eredeti szabályos alakját elveszíti. A kezelés eredményre nem vezet, mert a csont helyzetváltoztatásán segíteni nem lehet; alkalmas vasalással puha talajon azonban a lovak használhatók. Fontos a húsos fal lobosodása esetén megakadályozni azt, hogy a patacsont sülyedjen, azért a gyuladás gyors megszüntetésére kell törekedni, mely célra nyugalom, hideg borogatás, érvágás, bőr alá pilokarpin v. arekolin fecskendezése szolgál.
(állat), l. Csülkösek.
(angol), az az eszköz, mellyel patkolás alkalmával a patát faragják.
Háromfélét ismerünk, t. i. az arab, német és angol P.-t. Az arab P.-t csak a Balkán-államokban, a német P.-t pedig Svájcban használják még, mig a többi európai államok kovácsai, valamint a hadseregbeli kovácsok többnyire az angol P.-val dolgoznak, mely legjobb a három között.
áll egy alapul szolgáló derékszögből (l. az ábrán a a'), melynek álló szára 15 cm. hosszu, a felső végében nyilás van készítve s ebbe a fokmérő íve fut, ugyanott annak rögzítésére csavar (c) van. A derékszög fekvő szára 17,5 cm. hosszu és ezt (d d) két ízület segélyével 6 cm. rövidre lehet összehajlítani, ami az oldal- és sarokfal mérésekor szükséges. A derékszög két szárának érintkezési helyéből (f) egy mozgatható 12 cm. hosszu pálca (e) indul ki, melybe a fokmérő (g) van erősítve. Az elülső lábon a szarufal a fokfalon a talajhoz 40-50 fokban hajlik, az oldalfal és a sarokfal meredekebb, itt ez 60-70 foknyi szöget alkot. A hátulsó pata hajlása kevésbbé rézsutos, mint az elülsőé; itt a fokfal a talajhoz 50-55, az oldal- és sarokfal pedig 70-75 foknyi szög alatt hajlik.
[ÁBRA] 1. ábra. Pataszögmérő.
[ÁBRA] 2. ábra. Pataszögmérő.
Keszler József (l. o.) irói álneve.
ókori város Itáliában, most Padova (l. o.).
(ejtsd: páté), város Loiret francia départementban, 22 km.-nyire Orelanstól, vasút mellett, (191) 1454 lak. Ismeretes azon győzelméről, amelyet itt az orleansi szűz Talbot angol hadseregén kivívott.
1. András, egyházi iró, Jézus-társasági atya, szül. Szécsényben (Nógrád) 1697., megh. Besztercebányán 1755. 20 éves korában lépett a Jézus-társaságba és fölszenteltetvén, tanárkodott Kolozsvárt, később Besztercebányán. Időközben rektora volt a kolozsvári, később a nagyszombati kollégiumnak. Művei: Historia Thaumaturgae Virginis Claudopolitanae (Kolozsvár); Oliva verae pacis seu theologia catholica indefferentem et alium quemvis errantem ad unicam fidem salvifacam etc. manuducens (u. o. 1731); Virágokat szedő mennyei kertész (u. o. 1744); Gr. Haller Katalin, gr. Csáky Zsigmond özvegye élete (u. o. 1752).
2. P. István, képviselő, szül. Nyir-Dadán (Szabolcs) 1808., megh. Debrecenben 1878 máj. 5. Katonai tanulmányait a bécsi mérnökkari akadémiában végezte, s innét hadnagyi ranggal lépett a Württemberg-huszárezredbe, de rangját már 1832. letette. Haza jövén, politikai pályára lépett, utóbb pedig megyei tisztviselő lett. 1848. mint közhonvéd lépett a magyar hadseregbe, de csakhamar tisztté nevezték ki, s 1849. Pest térparancsnoka lett. Az alkotmányos korszak beálltakor képviselőnek választották s egyike volt annak a 7 tagból álló töredéknek, mely a szélső baloldalt megalakította.
(petechia, pittacium), kicsiny, gömbölyded vérzések a köztakarón, melyek súlyos fertőző betegségeknél lépnek fel s a néphit szerint is kedvezőtlenné teszik a kórjóslatot.