l. Fetiales.
(lat.) a. m. a haza atyja; megtisztelő melléknév.
(lat.), Assisi szt. Ferenc mellékneve, l. Ferenc szentek.
(ejtsd: petterszn), Passaic county székhelye New-Jersey É.-amerikai államban, a Passaic folyó, a Morris-csatorna és vasutak mellett, (1890) 78 347 lakossal, jelentékeny selyemszövéssel, lokomotiv-, henger-, gépgyártással és egyéb vasművekkel, selyemkelmefestőkkel és vászonkészítéssel.
Vilmos, angol kereskedő és államférfiu, szül. Skipmyreben (Skócia) 1665., megh. 1719 jan. 22. Kereskedő létére sokat megfordult a világban, mig végre III. Vilmos király pénzügyi tanácsosává tette. Az ő tervei szerint alapíttatott 1694. az angol bank, a genovai (San Giorgio-féle) bank mintájára. 1695. skót gyarmatot létesített a Panama-szoroson, mely azonban már 1699. megszünt. V. ö. Bannister, W. P. (2 kiad., London 1860).
l. Lelkiatya.
l. Keramika.
(gör.) a. m. szenvedélyes, érzésméltóságteljes, ünnepélyes.
(Podersdorf), nagyközség Moson vármegye nezsideri j.-ban, (1891) 1161 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
István, ref. püspök, szül. Pápán 1555 aug. 5., megh. Belényesen 1637. Tanulmányait Pápán és Tolnán végezte s már 1572. lelkésszé avattatott. Ebbeli működését Rohoncon kezdte, 1585-től pedig Pápán folytatta; 1612. visszament Rohoncra s ugyanezen évi jun. 19. a dunántuli ref. egyházkerület püspökévé választotta. Még ez év folyamán, nov. 11., igen nevezetes zsinatot tartott Köveskúton, mely a hercegszőlősi kánonokat a változott viszonyok követelményeinek megfelelőleg még 55 cikkel bővítette. 1613 végén veszprémi pap lett s itt lekészkedett 1624-ig. Ez időszak elejére esett a felsődunavidéki reformátusok és lutheránusok újra egyesülése iránti mozgalom, melyben ő is tevékeny részt vett, de engedékeny magatartása hitfeleinek egy részében visszatetszést szült, másfelől meg a szigoru lutheránusok részéről szintén sok sérelmet kellett kiállania. 1624. Kiskomáromba, innen 1626. újból Pápára ment lelkésznek, mig 1628 végén Bethlen Gábor fejedelem kivánságára a belényesi lelkészségre távozott, a nélkül, hogy az egyházkerülettől forma szerint elbúcsuzott volna. Új lakhelyén már 1631., az első üresedéskor esperessé választotta a bihari egyházmegye, mely ezzel adott kifejezést tiszteletének a püspökséget viselt agg lelkész iránt, kinek veszprémi és kiskomáromi működéséről külön feljegyzésre méltó, hogy anyakönyveket vezetett. Irói téren is munkálkodott; művei: Az sacramentomokról in genere és kiváltképen az úrvacsorájáról való könyvecske (h. n. 1592, címlapkiadás 1593, 2. kiad. Gyulafehérvár 1643); Amaz hétfejü és tizsszarvu parázna Babylonnak mezitelenségének tüköre (névtelenül, Pápa 1626, 2. kiad. Sárospatak 1671); Magyarra fordította Vives J. L. Keresztyén férjnek kötelességéről irt könyvét, de hogy kis nyomatta-e nincs tudva. Énekeket szintén irt. V. ö. Eötvös Lajos, Adatok P. superintendens életéhez (Révész Figyelmezője 1871).