szláv kölcsönszó, melyet átok- és szitokszó gyanánt a fene és ördög szavakkal rokon értelemben használ sok helyütt a magyar nép.
a gyakorlati idő, melyet a jogvégzett egyének (patvaristák) 1848 előtt valamely ügyvédnél kitölteni tartoztak. Most ügyvédjelölteknek nevezik.
(lat., calunnia). A régi magyar jogban «valamely pernek valaki ellen, két szin alatt vagy különböző úton, csalárdul indítása és kezdése». Valamint per útján csalárd követelése annak, amit már birnak. Büntetése az ügynek örökös elvesztése s 200 frt volt; a pénzbüntetésnek 2/3-a a birót illette, 1/3-a az ellenfélt.
(ásv.), l. Vaspát.
nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pilisi alsó j.-ban, (1891) 2375 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
Istvánné, l. Takáts Judit (Dukai).
igen finom fonalból készült ritka szövésü vászonszövet. L. Batiszt-gyolcs.
város Michoacan mexikói államban, a P.-tó közelében, vasút mellett, mintegy 8000 lak., cukornádtermeléssel és cukorkészítéssel, ezüstbányával.
István (irói neve Perényi), egyházi iró és műfordító, született Letenyén (Zala) 1860 okt. 16. Pappá szentelték 1884 jul. 6. Jelenleg a temesvári r. kat. főgimnázium tanára, a délmagyarországi történelmi és régészeti muzeum-társulat főtitkára, a Szt.-István-társulat du. és irod. osztályának tagja. Irodalmi munkássága: A Kisfaludy-társaság megbizásából lefordította Moliere következő vígjátékait: Szerelmi perpatvar (1881, Moliere vígjátékai, VIII. köt.); Psyche (1882, u. o. X. köt.); A pompás kérők (1883, u. o. XIV. köt.). Szintén a Kisfaludy-társaság elfogadta kiadásra három Racine-fordítását, melyek: Berenice, Britannicus, Mithridates, A bürök (franciából, Olcsó könyvtár, 1885); Nagyobb és kisebb műfordítások (Temesvár 1889); Lelkipásztori lexikon (Gaith Rudolffal együtt, u. o. 1892); Id. Ormós Zsigmond emlékezete (u. o. 1895); A woxindoni csodavirág (Spillman S. J. után németből u. o. 1896). Továbbá 1886 óta társszerkesztője a Havi Közlöny c. lelkipásztorkodási lapnak, melynek I-XVII. évfolyamaihoz Részletes betüsoros tárgy- és névmutatót adott ki (u. o. 1895). Végül 1887 óta szerkeszti a Délmagyarországi tört. és rég. Muzeum-Társulat Értesítőjét. Kisebb vegyes cikkei, ismertetése, költeményei stb. különböző folyóiratokban jelentek meg.
(ejtsd: pó), az ugyanily nevü járás és az egykori Béarn grófság székhelye Basses-Pyrénées francia départementban, a Gave-de-Pau és Ousse között, vasút mellett, regényes vidéken, (1891) 33 111 lak., vászon-, különösen zsebkendő- és asztalkendő-készítéssel, kelmefestőkkel és bőrgyártással; jelentékeny kereskedéssel, amelynek cikkei: bor, különösen a környéken termelt, ugynevezett Jurançon-bor, sonka, gabona, márvány, mész-, bőr-, vas- és pléh-áruk. 1724. alapított egyeteme és az 1721. alapított tudományos akadémiája megszünt, de különböző középiskoláin kivül van műpártoló társasága, muzeuma, nyilvános könyvtára (25 000 kötet), szinháza; továbbá állami ménese és őrültek háza. Jelentékenyebb épületei: a X. sz.-ból eredő kastélya IV. Henriknek, az igazságügyi palota (1847-55), az új csarnok arkádokkal, amelyben a mairie és a könyvtár is el van helyezve; a fehér márványból készített szinház hangversenyteremmel; a királytérről, amelyet IV. Henrik márványszobra ékesít (Raggitól 1843.), gyönyörü kilátás nyilik a Gave-de-Pau völgyére és a Pireneusokra. Enyhe és széltől mentes klimája (évi középhőmérséklet 16,68 °, téli 6,75 °) miatt a téli hónapokban sok ezren látogatják. A város a béarni grófok kastélya körül keletkezett; a XV. sz.-ban fővárossá és nagy fontosságu hellyé lett, midőn urai 1479. Navarra királyaivá lettek. 1620. XIII. Lajos Franciaországhoz csatolta.