1. Imre Rudolf, filozofia iró, egyetemi tanár, szül. Vácon 1845 ápr. 16. Tanulmányait a budapesti és több külföldi egyetemen végezte. Kitünő sikerrel tette le a középiskolai tanárvizsgálatot (1866) a filozofia, matematika és fizikából. Ugyanakkor a budapesti egyetemen a szabad művészetek bölcsészetdoktorává avattatott. 1862. a szombathelyi főgimnáziumhoz tanárrá nevezték ki. 1868 óta 1875 febr. végéig ezen intézet igazgatója volt. 1875. Trefort Ágoston előterjesztésére a pozsonyi kir. jogakadémiánál rendszeresített filozofiai tanszékre neveztetett ki. Mielőtt ez állását elfoglalta volna, ugyancsak Trefort kiküldte a külföldi egyetemek meglátogatására. Ez útjában megfordult Berlinben, Lipcsében, Bonnban, Heidelbergában. Azonkivül beutazta Francia- és Olaszországot, Dániát és Norvégia egy részét. 1886. a budapesti tudományegyetemre neveztetett ki a filozofia rendkivüli, majd 1889. rendes tanárává, mely tanszéken működik máig. Ritka szerencsés előadó tanár, kinek szilárd ismeretei világos, megnyerő előadással párosulva a legjobb hatással vannak első egyetemünk hallgatóira. A magyar tudományos akadémia 1874. levelező, 1889. rendes tagjává választotta. 1890. a II. osztály titkárává választatott. 1894 óta a közoktatási tanács tagja. Önálló művei: A philosophia történelme (1. köt. Pest 1868, 2 köt. u. o. 1869); Pädagogiai tanulmányok (u. o. 1869); Bevezetés a philos. tudományokba, I. Tapasztalati lélektan (u. o. 1870), II. Logika v. gondolkodástan (u. o. 1870), III. Metaphysika (u. o. 1871); Vázlatok az újkori philos. köréből (Szombathely és Pest 1872); Tapasztalati lélektan (2-ik egészen átdolgozott kiadás (Pest 1876); Logika (2-ik egészen átdolgozott kiadás, u. o. 1877); A jogakadémiák kérdéséhez (Pozsony 1879); Philos. propädeutika, (I. rész: A lélektan elemei, II. rész: A logika elemei Budapest 1882); Alvás és álom (pszich. tanulmány, Pozsony 1883); Egy fejezet a nő lélektanából (u. o. 1884); Phantasia (u. o. 1885, a pozsonyi Told-ykör kiadása); Emlékbeszéd Horváth Cyrill felett (kiadta a magyar tudományos akadémia 1885); Az ethikai determinismus elmélete (a magyar tudományos akadémiától a Gorove-díjjal jutalmazott pályamunka). Értekezései a Szabad Egyházban, a Budapesti Közlönyben, a Vasmegyei Lapokban, Pozsonyvidéki Lapokban, a Magyar Tanügyben jelentek meg. Kéziratban van több jelentékeny műve.
2. P. János, róm. kat. püspök, egyházi s történelmi iró, szül. Ráckevén (Pest) 1814 aug. 1., megh. Székesfehérvárott 1889 máj. 15. Elemi és középiskoláit Székesfehérvárott végezte, azután bölcsészeti tanulmányokat hallgatott a pesti egyetemen. 1834. növendékpap lett és a teologiát Székesfehérvárott végezte. Pappá szentelték 1838. Segédlelkész volt Csákváron; 1841. Pestre ment Szaniszló Ferenc mellé, ki a Religio és Nevelés és a Fasciculi Ecclesiastico Literarii c. vállalatokat szerkesztette, 1845. teol. tanár, 1851. püspöki titkár, 1858. kanonok, u. a. évben akadémiai tag, 1862. apát, 1872. a beteges püspök helyettese, később utóda. Irodalmi munkássága már gyermekkorában vette kezdetét a Társalkodó és Hasznos Mulatságok c. lapokban. Később számos pedagogia, történelmi és régészeti értekezést irt: A falusi iskoláról, A népnek vallás-erkölcsi neveléséről, Nevelő és tudományos intézeteink története az első századoktól korunkig, A margitszigeti apácakolostor története, Mi volt Domokos fejérvári prépost családi neve, De Frusiis sub Geiza 2-do emigrantibus, Elméletek a leélt forradalom fölött, A fehérvári bazilika, Ősök emléke (székfoglaló) stb. A székesfehérvári Árpád-kori királysírok fölfedezése ügyében közreműködött, s első volt, aki a fontos lelet helyén lakva, annak tárgyait tanulmányozni sietett és egy füzetet bocsátott közre: A Székesfehérvárott felfedezett királyi sírboltról (Székesfehérvár). Ő mutatta ki, hogy e sírok Árpád-házi királyaink korából valók, s ugy Érdi, mint későbben az ásatások folytatásával megbizott Henszlmann Imre jó hasznát vették e füzetnek s az utóbbi annak egész anyagát felvette később nagyobb művébe. Önálló műve: Az egyházi rend érdeme Magyarország történetében (páyladíjjal kitüntetve, Székesfehérvár 1847); lefordította Parisek: Religion der Unmündigen c. nagy munkáját. Tudományszeretetének nagy becsü emléke a szenvedéllyel s nagy áldozatokkal gyüjtött, a püspöki székes megyének örökségül jutott 20 ezer kötetre menő nagy magánkönyvtára, melyben az inkunabulumok s kódexek száma tulhaladja a háromszázat. A magyar tud. akadémiában hű tanítványa, Czobor Béla dr. tartott felette terjedelmes emlékbeszédet. V. ö. Magyar tud. akadémiai emlékbeszédek VI. köt. 7. sz. 1890., arcképpel, kéziratával s összes irodalmi munkáit felszámláló függelékkel.
Ernő, német zongoraművész, szül. Bécsben 1826 dec. 21. Atyja (ref. szuperintendens) a legjobb mesterek: Dirzka, ifj. Mozart A. W., Sechter, s 1845-46. Münchenben Lachner Ferenc által taníttatta. Erre P. Mainzban zeneigazgató lett, két dalművet irt, az 1851. londoni hangverseny sikere után itt telepedett le, majd az angol királyi zeneakadémia tanára lett. Számos szerzeményén kivül a klasszikusok kiadását is sajtó alá rendeze.
(ejtsd: polyak, Pouillac), 1. város Gironde francia départementban, a Gironde bal partján, vasút mellett, (1891) 4564 lak. - 2. P., Bordeaux külvárosa; a médoc-borokat nagyobbára itt rakják hajókra.
az Ukajali (l. o.) egyik forrásfolyója Peruban. Cuzcótól DK-re ered, áttöri a K-i Cordillerákat, ezek lábánál az Urubambával egyesül és fölveszi a Quillabamba nevet.
község Zágráb vármegye szentivánzelinai j.-ban, (1891) 676 horvát lak., mintagazdasággal és díszes kastéllyal, mely azelőtt a Széchen család tulajdona volt, ma Leitgebel Miksáé.
1. Herrmann, német germanista, szül. Salbkeban (Magdeburg mellett) 1846 aug. 7. Berlinben és Lipcsében tanult, 1874. a német filologia rendkivüli tanára Freiburgban, 1877. rendes tanár u. o., 1893 óta Münchenben. Fő műve: Prinzipien der Sprachgeschichte (2. kiad. Halle 1886); ezenkivül fontos munkái: Untersuchungen über den germanischen Vokalismus (u. o. 1879); Mittelhochdeutsche Grammatik (4. kiad. u. o. 1894). Jelentékeny P. működése a szakszerkesztői téren is. 1874-91. adta ki Brauneval a Halleban megjelentő Beiträge zur Geschichte der duetschen Sprache u. Litteratur c. vállalatot, 1882 óta pedig az ó-német nyelvemlékek szövegkiadását (Altdeutsche Textbibliothek, Halle). Legújabban az ő vezetése alatt készült a germán filologiának enciklopédiája (Grundriss der germanischen Philologie, 3 köt. Strassburg 1889-93).
2. P. Oszkár, német zenei iró, szül. a sziléziai Freiwaldauban 1836 ápr. 8. A lipcsei konzervatorium (Richter és Hauptmann) növendéke volt; filozofiadoktor lett s 1866 óta a lipcsei egyetemen a zenetörténet tanára. Irt összhangtant, zenei lexikont, a zongora történetét és számos értekezést szaklapokba; két zenelapot is alapított, de ezek rövid életüek voltak.
l. Ferenc szentek (2).
l.Vince.
Alapította hét társával Ozanam Frigyes (l. o.) világi kat. irodalomtörténész és iró 1833. Párisban. Az egyesületnek célja Paulai szt. Vince nyomán első sorban a tagok erkölcsi tökéletesedése, másodsorban a keresztény felebaráti szeretet gyakorlása. Az egyesület el van terjedve az egész világon. Az egyesület jövedelme (1888. évkönyv) 91/2 millió frank. Hazánkban Budapesten van ily egyesület, melynek elnöke Zichy Nándor gróf.
Ede, a nemzeti szinház drámai igazgatója, szül. Tokajban 1836., megh. Budapesten 1894 márc. 12. Gimnáziumi tanulmányait kitünő sikerrel elvégezvén, szülei akarata szerint egyházi pályára, a premontrei rendbe kellett volna lépnie, azonban lelke más térre, a művészet felé vonzotta, s atyja akarata ellenére 1851. szinész lett. Álnevet vett föl, s mint sok más kezdő a vidéki szinészet rögös pályáján, ugy ő is nehezen küzdött, nélkülözött és szenvedett. Tiz évnél tovább volt a vidéki szinpad egyik kedvelt művésze. 1863-ban Budapestre, a nemzeti szinházhoz jött, hol eleinte mint szinész, majd mint drámai rendező egészen 1873-ig működött, miközben a szinészi pályáról is lelépett, mert tovább a főrendező nem lehetett működő szinész. 1872. nagyobb utat tett Francia-, Német- és Olaszországban, 1876. ismét Párisba és Londonba utazott. A nemzeti szinháztól 1873. megválván, tevékenységét egészen az országos szini iskolának szentelte, hol mint tanár és aligazgató működött. Midőn Szigligeti halála után a nemzeti szinház drámai igazgatójának állása megüresedett, P. nevezetett ki e fontos állásra, melyet egész haláláig az általános elismerést kiérdemelve töltött be. Utazásának leirását egy érdekes emlékiratban irta meg; ezenkivül megjelent tőle: A szinészet elmélete (Pest 1871) és Visszapillantás a szinészeti tanoda 10 évi működésére (Budapest 1874). Szinre alkalmazta Madách Imre Az ember tragédiája c. drámai költeményét. Midőn az opera átköltözött újonnan épült Andrássy-úti díszes hajlékába, P.-t a nemzeti szinház főigazgatójává nevezték ki. Felesége, Adorján Berta, szül. 1864 febr. 8. A szini pályára lépett 1883., mikor a szinésziskolai tanulmányainak bevégeztével a nemzeti szinházhoz szerződtették. Férjhez menetele után nemsokára megvált a szinpadtól, azonban férjének elhunyta után 1895 okt. 15-től ismét a nemzeti szinház kötelékébe lépett, hol jelenleg is mint drámai szinésznő működik.