Fülöp Győző, osztrák utazó, szül. Čermakowitzban (Morvaország) 1854 szept. 24. 1889 óta Bécsben tanár. Sokat utazott ÉK-i Afrikában. Művei: Die geogr. Erforschung das afrikanischen Kontinents von den ältesten Zeiten bis auf unsere Tage (1880); Die Afrika-Litteratur in der Zeit v. 1500 bis 1750 (1882); Erforschung der Adalländer und Harars (1884); Die Sudanländer (1884); Harar (1888); Die Wanderungen der Oromo oder Galla (1889); Materielle Kultur der Völker Nordost-Afrikas; Etnographie Nordost-Afrikas (Berlin 1893).
L. (növ.), a sapindaceák felcsavargódzó cserjéje, levele váltakozó, 1-, 2- v. 3-águ vagy egyszer egész többször szárnyalt, virágzata fürt, virága fehér, tokja körteforma, háromélü és háromágu. Mintegy 80 faja, 2-3 nyugat-afrikai kivételével, mint Amerika forró vidékén terem. A P. sorbilis Mart. (P. Cupana Kth., guarania, l. az Élvezet növényei II. képén), magas iszlag, levele páratlanul szárnyalt, levélkéje hosszas, ritkásan csipkézett, tokja bolyhos. Felaprított magvából készül a guarana (l. o.). A P. australis St. Hill. Brazilia mérges növénye; virágjából, valamint a rokon Serjania lethaliséból (St. Hill.) a leguana-darázs mérges mézet gyüjt. A P. cururu L. és más rokon felcsavargódzó, dél-amerikai cserjéknek a nedve részben a kurare, urari vagy kurari nyílméreg, de nagyobb része a Strychnos-fajokból ered. V. ö. Term.-tud. Közlöny 1895.
marquis de, l. Argenson.
község, l. Pálos.
S. et Z. (növ., császárfa), a látogatók fajaszakadt fája, levele nagy, molyhos, hosszunyelü, virágzata ágasbogas. A P. imperialis S. et Z. (Bignonia v. Incarvillea tomentosa Thunb.) 10-20 m. magas, gyorsan növekedő fa, a trombitafához hasonló. Levele szivforma, épszélü, virága tölcsérded, világos kékpirosas 5 cm. hosszu, jóillatu. Japánból ered, nálunk kertbe ültetik. Tanácsos télre egész tövig lemetszeni s azután mint díszlombot tartani.
Frigyes, német filozofus, szül. 1846. Jelenleg a berlini egyetemen a filozofia tanára, ki először egy Kantról irt kiváló munkával tette nevezetessé a nevét: Versuch einer Entwicklungsgeschichte d. Kantischen Erkenntnisstheorie (Lipcse 1875). L. még tőle: Was uns Kant sein kann? (Vierteljahrsschrift für wissenschaftliche Phil., 1881). Újabban számos nagy művet adott ki: Geschichte des gelehrten Unterrichts (2. kiad. 1896); Ethik (2 köt. 2. kiad. 1895); Einleitung an die Philosophie (2. kiad. 1895).
(lat.), férfinév, magyarul Pál (l. o.).
1. Eduard, német iró és költő, szül. Stuttgartban 1837 okt. 16., műtörténeti és régészeti előtanulmányok után ismételten beutazta Német- és Olaszországot, azután pedig a stuttgarti statisztikai hivatalnál vállalt előkelő állást, mellyel kapcsolatban az országos műemlékekre is felügyeletet gyakorol. Mint költő a lirát és szatirát műveli, feltünést keltett Aus der Wüste címü szonettgyüjteménye (Suttgart 1886); mint iró a humoros útleirásban remekel. E nemü munkái közül említendők: Bilder aus Italien (3 kiad., Stuttgart 1878); Bilder aus Deutschland (u. o. 1873); Ein Ausflug aus Rom (u. o. 1893); Bilder aus Kunst un Alterhum in Deutschland (u. o. 1883), de különösen Aus dem Schwabenland (u. o. 1877) és Aus Schwaben (u. o. 1887).
2. P. Henrik Eberhard Gottlob, német protestáns hittudós, szül. Leonbergben 1761 szept. 1., megh. Heidelbergában 1851 aug. 10. Német-, Angol- és Franciaországban s Hollandiában tett tudományos utazásai alatt főképen a keleti nyelvek tanulmányozásával foglalkozott, 1789. azok tanárává lett Jenában, 1793. ugyanott teologiai rendes tanárrá neveztetett ki; 1803-ban ily minőségben Würzburgba ment, 1807. iskolaügyi tanácsosnak Bambergbe hivatott, 1808. Nürnbergbe, 1810. Anspachban nyert állást, 1811. Heidelbergába hivatott, hol mint titkos egyházi tanácsos és tanár működött 1844. történt nyugalomba vonulásáig. Nagy számu iratai közül manapság is figyelmet érdemelnek a következők: Neues Repertorium für biblische u. morgenländische Litteratur (1790, 3 köt.); Clavis über die Psalmen (2. kiad. 1815); Philologisch-kritischer u. historischer Kommentar über das Neue Testament (2. kiad. 1804-08); Sophronizon, oder unparteiische freimütige Beiträge zur neuern Geschichte, Gesetzgebung u. Statistik der Staaten und Kirchen (1819-30); Der Denkgläubige (Theologisce Zeitschrift, 1825-29); Das Leben Jesu (1828, 2 köt.); Exegetisches Handbuch über die drei ersten Evangelien (újabb kiadás 1841-42); Neuer Sophronizon (1841-42, 3 köt.); Vorlesungen Schelling's über die Offenbarung (1843).
l. Tuamotu.
(lat.) a. m. szegény, nyomorult, nyomoruságos; paupertas, szegénység; pauperismus, l. Szegényügy.