(lat.) a. m. szegénység, jogi műnyelven: kár, jelesül az állatok által okozott kár, melyet az állat tulajdonosa megtéríteni tartozik. A kártérítésről a tulajdonos az állat átengedésével szabadulhatott (u. n. noxae datio).
l. Szünet.
(ném.) a. m. általány; P.-összeg, amiért (és nem egységárakért) egy vállalkozó valamely építkezést elvállal L. még Általány.
1. spártai államférfiu, akit gyakran helytelenül királynak is neveznek, holott csak régens volt Pleistarchosnak, Leonidas király fiának kiskorusága idején. 479-ben síkraszállott a persák ellen; Plateánál mérkőzésre került a sor és 479 szept. Mardonios elesett, a persa hadsereg pedig megsemmisült. A rákövetkező évben a szövetséges hajóraj élén támadó háborura vonult a persák ellen, meghódította Ciprust és Bizáncot is, de vesztére, mert bár ott külön birodalmat alapított, ezzel kezdődik életében a végzetes fordulat. Bizáncban ugyanis keleti szokásokkal ismerkedvén meg, ez utóbbiak annyira erőt vettek rajta, hogy a háboru fáradalmait kerülvén, igazi szatrapa módjára dőzsölt és önkényeskedett. Artabazos útján alkura lépett Xerxesszel. Ekkor történt, hogy Spárta, addig tisztelvén a plateai győztes babérjait, igazolásra szólította fel. Néhány alárendeltebb természetü vád miatt megbüntették, de a fővád alól (hazaárulás) felmentetvén, újból igényt támasztott a fővezérségre. Mkor ezt meg nem kapta, visszatért Bizáncba, ahonnan folytatta az alkudozásokat a persa királlyal. Az athéniek által elűzetvén, Kleoniba ment (Troas), ahonnan az eforok külön hirnök által hazahivatták. Kiadták ellene az elfogatási parancsot, mire P. az Athéna templomába menekült. A templomot körülvették, fedelét leszedték és ajtait befalazván, a plateai győztest éhen vesztették el (467). P. sorsát Bolyai Farkas egy tragédia tárgyául használta, mely Katona Bánk bánjával versenyzett.
2. P., görög történetiró és geografus, valamelyik kisázsiai városból származott, életének java Hadrian és Marcus Aurelius római császárok uralkodása idejére esik (Kr. u. 138-180). Beutazta Görögországot, Itáliát, Ázsiát és Afrikát és ezen utazásáról Periegezis (körút) címmel egy 10 könyvből álló műben számolt be, felsorolván minden érdekes látnivalót, amit az utazó hamarosan megnézhetett. A sok ismétlés, aránytalan kompozició és fölületes leirás mellett P. műve mégis elsőrendü műtörténeti forrás, melynek fő súlya a topográfia terén keresendő, ugy hogy Schliemann és más kutatók egyenesen erre támaszkodtak a helyszini meghatározásokban. Legjobb kiadása a Schubart-Walz-féle (3 köt., Lipcse 1838-39) és a Dindorf-féle (Páris 1845). Monográfiát irtak róla Kalkmann (P. der Perieget, Berlin 1886) és Gurlitt (Über P., Graz 1890); Kapossy E., P. és útleirása, különösen mint műtörténeti forrás (Bajai főgimn. progr. 1890-91). V. ö. Heberdey R., Die Reisen des P. (Bécs 1894).
görög festőművész, aki Nagy Sándor korában virágzott és a szikoni iskolához tartozott. Festett nagyobb csoportokat (kivált a világhirü Bikaáldozatot). Összes művei a gondos rajz, a matematikai és geometriai előtanulmányok és a tudományos képzettség nyomait mutatják, technikája az enkausztikus genre volt, melyre a Graf-féle egyiptomi leletek derítettek világosságot.
l. Posilipo.
József, erdőrendező, vadászmester, született Frankenburgban (Felső-Ausztria) 1829., megh. Görgény-Szt.-Imrén 1894 márc. A máriabrunni erdőakadémiában tanult. 1848. résztvett a bécsi forradalomban s e miatt büntetésből besorozták, de atyja a szolgálattól megváltotta. 1856. Magyarországba jött s a liptóujvári erdőhivatalnál mint erdőbecslő s erdőmérnök szolgált. 1870. Kolozsvárra m. k. erdőrendezővé és erdőmérnökké kineveztetvén, az óriási tutajozás körül tett tanulmányai alapján a kormány azzal bizta meg, hogy német munkásokat hozzon be, akik a mi népünket is beoktassák az óriási tutajozás gyakorlati ismereteibe. 1873. a pénzügyminisztérium központi erdőrendezői állását foglalta el, s ennek nehéz munkáját 9 éven át tevékenyen végezte. 1882. Görgénybe helyezték át, hol a mocsári erdőgondnokság vezetése mellett, Rudolf trónörökös vadászterületének vezetését mint fővadászmester vette át. Itt a világhirü vadászatok rendezésével s tölgyerdősítésekkel szerzett érdemeket. A király a Ferenc József-rend lovagkeresztjével tüntette ki. Utolsó műve Rudolf trónörökös halála után a görgényi vadászkastélynak erdőőri szakiskolává történt átalakítása volt. Irodalmi tevékenysége ugy a német, mint a magyar szakirodalom terén feltünést keltett. 1874. Az állami erdőrendezés szervezete címn a centralizáció hivének vallja magát. Ekkor jelent meg Válasz a lajthántuli kiállítási tanulmányokban foglalt erdészeti tévedésekre c. tanulmánya. 1875. a Vágások sorrendje címmel erdőrendezési kérdésekkel foglalkozik. 1876. irt munkái: Fenyőerdeink felujításáról; A szokolováci erdei vaspálya; A fülesbagoly is ragadozó; A vörösfenyőről. 1885. irta A görgényi kincstári erdők gazdasági viszonyairól c. munkáját.
Ferenc, osztrák festő, szül. Salzburgban 1839. A bécsi akadémián tanult, azután Karlsruheban Schirmernek, Zürichben Kollernek volt tanítványa. Majdnem kizárólag állatképeket festett, melyekben igen találóan ábrázolja az egyes állatok jellegét, főleg zergevadászatokat, rókákat, küzdő szarvasokat stb. Különösen szépek ilyen nemü szénrajzai. 1881. elkisérte Rudolf trónörököst keleti útjára és a trónörökösnek ez utazásáról irt könyvéhez sikerült illusztrációkat készített.
Ferdinánd, belga festő, szül. Eckerenben (Antwerpen mellett) 1830 ápr. 13., 1842-1850. főleg Dujardin és Wappers vezetése alatt tanult az antwerpeni művészeti akadémián, 1852-1857. Olaszországban tartózkodott, 1862. a weimari művészeti iskola tanára lett, 1872. visszatért Belgiumba és Ypernben a posztócsarnokban befejezte a De Grouxtól megkezdett falfestménysorozatot. 1876 óta Drezdában él, mint az ottani művészeti akadémia tanára. Néhány vallásos és klasszikus tárgyu képén kivül, főleg a belga történelemből vett jeleneteket fest. Legkiválóbb művei: I. Balduin találkozása leányával Johannával (1851); Coriolanus Róma előtt; Deborah és Respa fiaik holttesteinél; Jacob van Artevelde özvegye (1857, brüsszeli muzeum); Alba herceg száműzöttei; Genti polgárok Bátor Fülöp előtt; A rabszolgaság eltörlése; Protestánsok üldöztetése Németalföldön (Königsberg, városi muzeum); Filippina királyné és a genti koldusok; XIV. Lajos király fogadja Genova követeit (München, Maximilianum); 7 falfestmény Luther életéből a Wartburgban; Fülöp elzászi gróf látogatása az yperni Mária-kórházban (1877, drezdai képtár); Flandriai Johanna kegyelme; 6 történelmi falfestmény a meisseni hercegi iskola aulájában, stb. Általában a régibb történeti festészet álláspontján áll, de ralista fölfogásánál és kitünő szinezésénél fogva mégis haladást képvisel.
l. Szünet.