(pavois, pavart, palvese), a gyalogság paizsának egy neme. E terjedelmes négyszögletü paizsokat leginkább a számszeríjas harcosok használták, azért, hogy fegyverük húrja megfeszítése közben tetőtől talpit födve legyenek. Magassága 1 m., szélessége 40-50 cm. Belsejének közepén felülről lefelé futó vályu folt, mely a külső oldalon gerincet alkotott. Ennek az volt a rendeltetése, hogy a földbe vert karóhoz lehessen a paizsot támasztani, a gerincnek pedig az, hogy a P. nagyobb ellenállásu legyen. L. Paizs.
1. olasz tartomány Milano, Piacenza, Genova, Alessandria és Novara közt, 3399 km2 területtel, (1881) 469 831, becslés szerint (1893) 499 730, egy km2-re 149 lak. D-i részében hegyek (Monte-Penice 1458 m.) takarják; É-i részében azonban sík és igen termékeny; ugyanitt folyik a Po. Rajta kivül öntözik P.-t a Po mellékvizei, a Sesia, Agogna, Terdoppio, Ticino, Olona, Staffora, Coppo, Aversa és Trebbia. Számos csatornája közül a jelentékenyebbek a Naviglio di P. (33 km.), a Ticino és Olona közt, a Naviglio di Bereguardo és a Navigliaccio. P. bőven szolgáltat rizst, búzát, zabot, selymet, hüvelyeseket, zöldséget, szőllőt és különféle gyümölcsöket. Virágzó az állattenyésztés is és ezzel kapcsolatban a vaj- és sajtkészítés (stracchino). Az ipar selyem-, pamutfonással és szövéssel, továbbá kalapkészítéssel foglalkozik.
2. P. (az antik Ticinum, középkori Papia), az ugyanily nevü tartomány fővárosa, püspöki székhely a Ticino és a belőle kiágazó, Milanóba vezető Naviglio di P. partján, vasút mellett, (1881) 29 941, számítás szerint (1893) 37 400 lak., csekély iparral, amely orgona-, öntött vasáru-, gazdasági gép- és márványművek készítésére szorítkozik; fontosabb a kereskedése, amelynek fő cikkei: bor, olaj, selyem, sajt; a környéken összefogdosott viperákat Velencébe küldik. A régi sáncokkal és erődítményekkel körülfogott, egykoron 100 tornyunak (12 torony még most is áll) nevezett városnak citadelláját, most kaszárnyát, 1360-69. Visconti építette. P.-nak széles utcái, néhány szép tere és a Ticinón 216 m. hosszu, 1351. befejezett, mesteri márványhídja van. Emlékszobrok: V. Pius pápa bronzszobra, az 1878. fölállított Volta-emlék, a Piazza d'Italián Itália szobra, végül a Piazza Castellón 1884. Pozzitól készített Garibaldi-emlék. Templomai közül a kiválóbbak: az 1486. Rocchi Cristoforo által megkezdett és részben Bramante közreműködésével tovább épített székesegyház szent Ágoston síremlékével, 1362-ből való tiszta gót ízlésben készített mesteri faragott művel; a San Michele a XI. sz.-ból; a szép Sta Maria Coronata di Canepanova, Bramante tervei szerint készített 8-szögü kupola-épület. Tudományos intézményei: a középkorban hires, állítólag Nagy Károly által alapított iskola, amely későbben egyetemmé emeltetett pompás, nagy épületben, 54 docenssel, 1123 hallgatóval, jogi, orvosi, matem.-természettudományi és filozofiai fakultással, nagy könyvtárral (136 000 köt. 1100 kézirat) és botanikuskerttel; az egyetemre előkészítenek az 1536. Borromeo milanói érsektől alapított Collegio Borromeo és az 1569. alapított Collegio Ghislierie mintegy 1000 szabad hellyel; továbbá a szépművészeti iskola képgyüjteménnyel; a Palazzo Malaspinában a Museo Municipale rézmetszetekből, képekből és régiségekből álló gyüjtemény; több közép- és népiskola. 8 km.-nyire van a Certosa (l. o.) di P. Már az ókorban ismeretes városnál Kr. u. 271. Aurelianus császár megverte az alemannokat. 452. elfoglalta Attila, 476. Odoaker, 489. Nagy Teodorik. 572. Alboin a longobardok fővárosává tette. 774. elfoglalta Nagy Károly. 924 márc. 12. a magyarok megrohanták és egészen földúlták. Milanóval, különösen 1059., heves harcokat vívott és a ghibellin háborukban nagyobbára a német császárok pártján állott. 1315. a milanói Viscontik hatalmába került. 1524. I. Ferenc sokáig eredménytelenül ostromolta, aki a következő évben febr. 24. V. Károly generálisa Lannoy ellenében Certosánál csatát veszített és fogságba esett. Boszuból ezért 1527. Lautrec francia vezér katonái 8 napig pusztították. 1796. a franciák foglalták el. 1848 márc. 20. az osztrák csapatokat a városiak kiűzték. 1859. Lombaridával együtt Szárdiniához került.
(állat, Cynocephalus Briss), az óvilági keskenyorru majmok családjának egyik neme. Fajai nagyok, gyakran ijesztő külsejüek, erősen megnyult arcorral s ennek következtében a kutyáéhoz hasonló fejjel, hosszu, lombos szőrözettel, kis fülekkel, magasan ívelt szemekkel; erős, de rövid végtagokkal és öt ujju kezekkel. Farkuk majd rövid, majd hosszu. Igen nagy ülőgumóik leggyakrabban élénk szinüek. Hazájuk Afrika, Elő-Ázsia és India, hol a magasabb hegységeket lakják s itt a hóhatárig hatolnak fel. Az erdőket nem kedvelik. Táplálékuk növényi anyagokból kerül ki, de megeszik amellett a rovarokat, pókokat, csigákat, tojásokat stb. Négykézláb igen ügyesen futnak s csak ritkán állanak lábaikra. Igen vad, haragos természetüek, de egymást, a gyermekeket és a fogságban felügyelőiket nagyon szeretik. Az embertől félnek, de szükség esetén vele szembe szállanak. Fogásuk nagyon könnyü: pálinkás palackokat tesznek ki elébe. A pálinkát mohón megisszák s ettől megrészegedetten kerülnek fogságba. Az arabok mondáiban és meséiben nagy szerepet játszanak. A fekete P. (C. niger Desm.), szine fekete, arca és kezei feketé, felső szemhéja fehér; hossza 65 cm. Farka csenevész, arcorra széles, lapos és rövid. Ülőgumója piros. Hazája Celebesz. A Babuin-P. (l. o.). A Dselada-P. (C. gelada Rüpp), feketés-barna, bundája nyakán és hátán köpenyszerüen meghosszabbodott; nyakának elején és mellén háromszögletü csupasz folttal. Farka hosszu, végén bojtos. Fajrokonai között a legnagyobb, 1,1 m. hosszu; farkának hossza 75 cm. Abisszinia hegyes vidékeit lakja. Wanderu-P. (l. o.). A Mandrill-P. (l. o.). A Drill-P. (C. leucophaeus Wagn.), hátán sötétbarna-zöldes keverékkel, hasán fehér; arca fekete; ülőgumói pirosak. Hossza 85 cm. Hazája Guinea. A szürke P. (l. o.). A barna P. (C. sphinx S.), vörhenyes barna bundával és fekete arccal. Guineát lakja. A medve-P. (C. ursinus Wagn.), sötét hamuszürke; arca, fülei, kezei ibolyásfeketék; bundája hosszu; farka, csaknem egészen csupasz. Hazája Dél-Afrika. L. még Majmok.
(franc. ejtsd: pavijoń), az építészetben különálló kisebb épület kertekben, hegycsúcsokon stb. Különösen a barok- és rokokokorszak kedvelte a P.-okat (l. ábrát), és azokat sokszor nagyobb házak, kastélyok sarkaihoz ragasztotta. - P. a heraldikában (sátor), l. Díszek. - P.-kaszárnya, l. Kaszárnya. - P.-kórház, l. Kórház.
[ÁBRA] Pavillon.
(lat.), tarka szinü padozat, mozaik.
János, nándorfehérvári r. kat. püspök, auraniai perjel, szül. Károlyvároson 1814 dec. 27. Szülővárosában tanult, Zágrábban pedig filozofiát és teologiát hallgatott, és 1838. pappá szenteltetett. 1854. zágbári káptalan-kanonok. 1858. egyházmegyei tanfelügyelő, s e téren kifejtett érdemeiért 1862. a III. oszt. vaskoronarendet, a draveci szt. Antal apáti címet nyerte. Kevéssel Mihálovics József zágrábi érsekké történt kineveztetése után provikárius, majd 1871. nagypérpost és nándorfehérvári és szendrői püspök. Kralj püspök halála után (1878) auraniai perjellé nevezték ki, azonfölül érseki generális vikárius és a szentszék elnöke is; méltóságánál fogva a főrendiháznak, mint auraniai perjel a horvát tartománygyülésnek is tagja.
az ugyanily nevü járás székhelye Szemipalatinszk közép-ázsiai orosz területen, az Irtis jobb partján, (1890) 4831 lak.
az ugyanily nevü járás székhelye Jekaterinoszlav orosz kormányzóságban, a Volcsja és vasút mellett, (1890) 15 668 lak., gabona- és állatkereskedéssel; mezőgazdasági iskolával.
(szül. Janisch) Karlovna Karolina, orosz költőnő, szül. Jaroszlavban 1810 jul. 10. 1838. Pavlov Miklós orosz iróhoz ment férjhez. Korának sokat olvasott irónője volt. Költeményei 1863. jelentek meg Moszkvában. Egyéb művei: Dvojnájá Zsiznj (Kettős élet, elbeszélés 1848); Beszieda u Trianonje (Társas mulatság Trianonban). Lefordította oroszra Schillertől Wallenstein halálát és németre Tolsztoj Elek gróf Rettenetes Iván címü drámáját. Később Németorzságba költözött.
község Belovár-Kőrös vmegye grubinopoljei j.-ban, (1891) 1270 horvát-szerb és cseh lakossal.