1. Gábor, utazó, budai ferencrendi szerzetes, kinek neve alatt egy ma már kevés számban található ősnyomtatvány jelent meg 1520 körül, melyben 42 levelen 1514. tett szentföldi útját irja le. E művet Toldy állítása szerint egy ismeretlen Farnady Miklós nevü ember újból kiadta saját neve alatt. A nyomtatás után valószinüleg legrégibb irodalmi lopásnak e sajátságos esetét látni lehet a budapesti egyetemi könyvtárban, hol mindkét mű megvan. V. ö. Toldi Irodalomtörténetét (II. 57); Márki Sándor, Magyarok a szentföldön (Földrajzi Közlemények, 1881. 150-152. old.); Kalauz a könyvkiállításhoz (Budapest 1882. 201. old.).
2. P. B. Péter, ref. lelkész, születési adatai ismeretlenek, megh. 1644. vagy 1645. Nagyváradon. Honi tanulmányainak végeztével külföldre ment s Herbornban (1619), Marburgban (1619) és Heidelbergában (1621 jna. 23-tól) gyarapította ismereteit. Visszatérvén hazájába, előbb nagyváradi, később 1631 után borosjenői lelkész lett s mint ilyent 1634. a zarándi egyházmegye espereséül választotta, mig 1637. mint ismét váradi papot, a bihari egyházmegye tette esperesévé. Művei: Felelete Pázmány Péternek két könyvecskéire, melyeket az szentirásról és az anyaszentegyházról irt (Debrecen 1629); Halotti prédikáció Bethlen Krisztina grófnő felett (u. o. 1632).
alapítója maga Szt. István a 998. vagy 999. évben. A kolostor fölszentelésekor 1015. a benedekrendieknek a Szentlélek tiszteletére 41 faluban összesen 1117 szolgát ajándékozott. (Az alapítólevélről v. ö. különösen Karácsonyitól, Sz. István oklevelei, 76-100 old.) Ezen eredeti alapítólevél s annak későbbi megerősítései 1157. megégvén, II. Géza király Turul comes fia Péter pécsváradi apát kérelmére a megmaradt másolatokat 1158. hiteles alakban átirta s újra kiadta, amint utóbb még több más király is átirta. Igy 1228. II. András, 1329. I. Károly, 1399. Zsigmond. Az apátságnak a pécsi püspökséggel s az esztergomi káptalannal akadt legtöbb perelni valója. A konvent 1251-től 1541-ig, midőn a törökök elfoglalták, mint hiteles hely működött. Javait Mária Terézia 1777. a pesti tud.-egyetemnek ajándékozta, az apát címet azonban a királyok azután is osztogatták. Apátjai közül nevezetesebbek: Asztrik (998), később kalocsai érsek; Bonifác vértanu; Péter, Turul fia s Detmár, I. Károly káplánja.
(lat.) a. m. fésü. - Pecticornia, l. Fésüscsápuak.
(állat), l. Fésükagylók.
l. Mellkereszt.
(állat) a. m. melluszók, l. Halak.
l. Mellrezgés.
(lat.) a. m. mell, kebel, sziv; P. est, quod disertos facit (idézet Quintilianból), a sziv az, a mely ékesszólóvá tesz.
(lat.), a római egyházban a szerzetesek által leteendő szegénységi fogadalomba ütköző vagyon.
(lat.). A régi római jog szerint az atyai hatalom alatt álló gyermeknek (filius familias) saját vagyona nem lehetett; amit szerzett, az atyáé volt. Az apa azonban nem ritkán átadott gyermekének bizonyos vagyont használatul, ezt nevezték P.-nak, későbben P. profectitiumnak. Azóta P. az a vagyon, mely az apai hatalom alatt álló gyermeknek saját vagyona. A róma jog ennek 3 nemét különböztette meg: a) P. castrense, amit a fiu hadi szolgálat által szerzett; b) P. quasi castrense, hivatal, állás, ügyvédség által szerzett vagyon; c) P. adventitium, más módon szerzett vagyon. Az atyának a gyermek P.án voltak bizonyos jogai, melyek a P. neme szerint különböztek. A P. adventitiumhoz tartozó vagyon felett a gyermek halál esetére egyáltalán nem, élők között csak bizonyos módon szerzett vagyonra rendelkezhetett, s ezt a vagyont P. adventitium extraordinariumnak nevezték.