(ol. pedante), eredetileg nevelő, udvarmester; aztán merev, csak a maga tudományát ismerő tudós, általában pedig mindenki, aki adott formákhoz, szabályokhoz és nézetekhez mereven ragaszkodik, és az itéletben sem magának nincs szellemi szabadsága, sem másnál ezt nem tűri. Pedantizmus, pedanteria, a pedans ember viselkedése.
(ol., ejtsd: -eszka poezía) a. m. makaróni-költészet (l. o.).
(gör.) a. m. gyermekek ízületgyuladása. A gyermekkorban is rendkivül gyakran előforduló gümőkór, mely főleg a csontrendszert támadja meg; az ízületekben különösen gyakran jelentkezik, még pedig nem ritkán itt is elsődlegesen, azaz a nélkül, hogy gümőkórnak jelei egyebütt mutatkoznának, sőt még a görvélyes, jobban mondva gümős habitus jelei is hiányozhatnak. L. Ízületi betegségek és Tuberkulózis.
l. Sorvadás.
grófság a Fokföld DK-i tartományában, 1702 km2 területtel, (1891) 16 525 lak., akik közt 1454 fehér bőrü.
(ejtsd: pedi) vagy Great-P., folyó Észak-Amerikában. Yadkin néven Karolina ÉNy-i részében ered; D.-Karolinában DK-nek folyik és Georgetown közelében a Winyah-öbölbe torkollik. Jelentékenyebb mellékvizei: a Lynch's Creek, Little-P., Black és Waccamaw.
(közép-lat., bedellus, bidellus) a. m. nyilvános hatóságok szolgája. Különös jelentőségre jutottak az egyetemek P.-ai, akik osztoztak az egyetemek szabadságaiban és előjogaiban.
(gör. a. m. fiuszeretet), jó értelemben az a szellemi és testi tulajdonságokon alapuló vonzalom, mellyel érett koru férfiak fiugyermekek és kiskoru ifjak iránt viseltetnek; rossz értelemben véve a nemi ösztönnek természetellenes kielégítése fiugyermekek testének felhasználása utján. Mindkettőnek nyomát megtaláljuk az ókor legtöbb népénél (héberek, tirrenek, persák, kelták), de leghiresebben és leghirhedettebben a görögöknél mutatkozik (görög szerelem). Kedvező értelemben kivált Spártában volt a P. a nevelésnek jelentékeny alkotó része. Az idősb fél mintaképe volt a gyermek-ifjunak, akit a csatában oldala mellé vett és a polgári életben a törvény előtt is megvédett. Hasonlókép nagy szerepet játszott ez a szokás Kréta szigetén és Tébében, ahol a harcosok sorában egész társulatokat (hetairia) hozott létre (chaeroneai halhatatlanok). Ily értelemben a felnőttek és ifjak közötti jó baráti viszony jogilag és társadalmilag nyilvánosan el volt ismerve, csupán azt büntették atimiával, aki vele visszaélt. Hellas első emberei (Aristides, Phidias, Sophokles, Sokrates) is gyakorolták. A rossz értelemben vett P. (fiugyermekekkel való fajtalankodás) Lidiából került Görögországba és eleinte rendkivül szigoru büntetésekkel sujtották (kizáratás a fontosabb állami tisztségekből, halálbüntetés), de már a peloponnezusi háboru idején enyhébbek voltak iránta, a makedon korszak laza erkölcsei pedig nemcsak megtűrték mint nyilt titkot, de sőt a nemi közösségben keresték a P. lényegét. A rómaiak is csak ezen alakjában ismerték, akkor vették által, midőn Görögországgal és Kis-Ázsiával érintkeztek. A vaskos és durvaságra hajló római jellem itt is szertelenségekbe csapott által, sőt a császárok idején undok jelenetek alapja lett a P., melyet kiváló költők (Catullus, Tibullus) nem átallottak költeményeikben dicsőíteni. V. ö. Hössli H., Eros (Münster 1892, 2. kiadás).
(állat), l. Állkapcsi lábak.
pedestris (lat.) a. m. gyalog, gyalogos; továbbá alacsony, gyarló, közönséges.