a szénhidrátokkal rokon vegyület, amely a húsos gyümölcsök (alma, körte stb.) és a húsos gyökerek (répa, murok stb.) nedvében található. A tiszta P. fehér, alaktalan tömeg, amelynek íze és szaga nincsen; vizzel sűrü, kocsonyaszerü tömeggé lesz és ebből alkohollal ismét leválasztható. Salétromsavval melegítve, előbb cukorsav, azután nyálkasav képződik belőle. L. még Gyümölcskocsonya.
(Nagy-), nagyközség Arad vármegye eleki j.-ban, (1891) 1697 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
fehér khinai viasz, viasznemü anyag, melyet a khinai tücsök (flata limbata tab) fehér osszu fonalak alakjában altestének felületén kiválaszt.
(állat), l. Korongos meduzák.
l. Pelagiánusok.
annak a tévtannak követői, melynek szerzője Pelagius brit szerzetes volt. Pelagius valószinüleg 384 előtt jött Rómába és tévtanának hirdetése előtt tiszta erkölcsü és jámbor férfiu hirében állott és több szent férfiu barátságával dicsekedhetett, akikkel levélbeli érintkezésben volt. Ez időben, Gennadius szerint, több munkát irt: a Szentháromságról (3 köt.); egy erkölcstant Eulogiarum liber c. alatt. Coelestius szerzetessel barátságra lépett és vele 411 körül Afrikába ment szt. Ágoston hippói püspök területére. Colestius Karthagóban pappá akart lenni; valószinüleg Coelestius szabad és leplezetlen nyilatkozatai folytán, az Aurelius érsek által összehivott zsinaton kerültek napvilágra tanaik. Ezek szerint: 1. Ádám meghalt volna, ha nem is vétkezik. 2. Ádám bűne csak neki ártott és nem az egész embei nemnek. 3. Az újszülött gyermekek olyan állapotban vannak, mint Ádám a bűnbe esés előtt. 4. Ádám halála és bűne épp oly kevéssé oka az egész emberi nem halálának, amint Krisztus feltámadása folytán nem támad fel az egész emberi nem. 5. A törvény épp ugy vezet a mennyországba, mint az evangélium. 6. Az Úr eljövetele előtt is voltak bűn nélkül való emberek. Miután Coelestius e tanokat visszavonni nem akarta, kimondták fölötte a kiközösítést. E tanok sok küzdelemre adtak okot, mig végre a püspökök (szám szerint 200-an) 418 máj. 1-én zsinatot tartottak, amelyen 8 (9) kánont hoztak a pelagianizmus ellen. Ekkor a pápa Epistola tractatgoria nevezetü levélben elitélte a tévtant és ezt az egész kat. világ püspökeivel közölte. Coelestius 425. Rómába jött és a pápától ügyének megvizsgálását kérte, a pápa azonban a konok tévtanítót Itáliából kiűzte, mire ez követőivel Konstantinápolyba ment, de innen is távozniok kellett. II. Theodosius császár rendelete folytán. Pelagius további sorsáról nem lehet tudni semmit; valószinüleg Palesztinában halt meg. A Pelagianizmust 425 körül Galliában és Britanniában is terjesztették, mert 429. Groyesben és később St. Albansban zsinat tartatott, amelyeken Pelagius és tanítványa Agricola kiközösíttettek. Miután a 431. Efezusban megtartott közzsinat is elitélte a pelagianizmust, ez mindinkább letünt a keleti láthatárról, nyugaton azonban enyhébb alakjában, a szemipelagianizmusban (l. Szemipelagiánusok) éledt fel. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (IX., 1756-69. old.).
(gör.), a geologiában a. m. tengeri képződmény.
két római pápának neve:
1. P. (I.), 555-566, mások szerint 556 ápr. 16-tól 561 márc. 4-ig. Diakonból lett pápa, Justinián császár közben járásával. A három fejezetről szóló vita folyamán kiadott iratai miatt, amelyekből ellenei hithűségét késtségbe vonni igyekeztek, nem ismerték el mindjárt általánosan pápának. Ő azonban több iratban vallást tett igaz hitéről, mire ellenei elnémultak. Különben nagy tehetségéhez képest teljes erővel védte az egyház függetlenségét, másrészt kiváló mértékben gyakorolta az irgalmasság cselekedeteit.
2. P. (II.), 578 [579]-590. Abban az időben lett pápává, midőn a longobardok Rómát megszállva tartották. Kormányzása alatt a spanyolhoni nyugati gótok elhagyván az arianizmust, visszatértek a kat. egyházba 589-ben. II. P. megh. 590 febr. 7., a Tiber folyó áradása okozta pestisben.
(Küra Panagia, Pelerissza), Eubea görög nomoszhoz tartozó, 24 km2 területü sziklás sziget az Agei-tengerben, két kolostorral, pompás kikötővel. Az ókorban Polyaegos volt a neve.
a pelaszgok őstörténeti törzséhez sorolt nép Makedoniában, mely eredetileg az Axios völgyében lakott. Később az Erigon folyó mellékére vándoroltak, melynek környéke ezentul Pelagonia néven szerepel. Fővárosát ugyanugy hivták (most Bitolia vagy Monasztir), azonkivül elvétve előfordul egy P. által lakott tripolisz (háromváros-szövetség); névszerint: Azoron, Pythion, Doliche.