lakatlan sziklás sziget az Adriai-tengerben, világító toronnyal. A dalmát szigetek közül legmesszebb fekszik DNy-nak.
Daud. (állat), az elül barázdás fogu Hydrophidák családjába tartozó mérges kicsónem, melynek feje lapos és csak egy homloki paizzsal. Ajkán nincs barázda, pikkelyei nem fedik egymást cserépszerüen, Egyetlen faja a P. bicolor Daud. Madagaszkártól Mexiko öbléig él, a legközönségesebb tengeri kigyó. Háta fekete-barna, hasa világos sárga. Hossza 50 cm.
C. V. (állat), a zárt úszóholyagu, tüskeparás Scomberidák családjába tartozó halnem, mely a tintahalnak rokona és tőle a fogatlan repülőcsontjai által különbözik. Ismeretes 5 faja között legközönségesebb a Közép-tengerben és Atlanti-oceánban élő P. sarda C. V. v. bonite-hal, melynek háta kékes, hasa ezüstös. Hossza 40-60 cm. Húsa igen ízletes.
(növ., daruorr, isztragorr vagy esztragorr a m. gólyaorr, muskáta, muskátli, P. L'Herit.), a gólyaorrfélék családjából való fű-, félcserje- és cserjenemü dísznövény. Köpcös v. vesszős szárán átellenes, egyszerü ujjas erezetü, kerek vagy karélyos, sőt mélyen szabdalt leveleinek tövéből fakad ernyős vagy nyalábos virágzata. Ugy 175 fajából 2-3 ausztráliai, 1 sziriai, 3 abissziniai, a többi pedig a legdélibb Afrika benszülötte. Illatos levélzetük, díszesen rajzolt vagy alakult leveleik és fáradhatatlan virágzásuk miatt közkedveltségü, sőt nem régen szenvedélyesen tenyésztett fajai közt keresztezéssel számos pompás alakot neveltek. A cserjések tenyésztése nevetségesen könnyü, de a gumós fűnemüeké kissé kényes. A P. fajait a növénytan szempontjából 15 csoportba foglalják. A díszkertészet számosat fogott gondjai alá. Ilyenek az erős illatu P. (P. odoratissimum Ait.) a muskáta köpcös szárán hosszu nyelü, puha, világos-zöld levelekkel és apró fehér virággal. Ez, meg a rózsa-P. (P. roseum Willd., a P. Radula Ait. elváltozása) Dél-Franciaországban és Algeriában a pálmarózsaolaj v. a geraniumolaj előállítására szolgál. Virágáért az öves P. (P. zonale Ait.), a lángoló szerelem nevü fajt kedvelik, melynek öves foltu levele tövéből nagy szirmu skarlát- vagy vérvörös virágai hosszu kocsánon emelkednek ki. A háromszinü P. (P. tricolor Curt.) ujjasan szabdalt levele molyhos, virága fehér-piros vagy sötét violaszin. A pompás P. (P. superbum Vent.) nagy fehér virágának két felső szirmán vörös foltja van. A díszkertészet a P. sok alakját 3 csoportba sorozza; ilyenek: 1. az angol vagy nagyvirágu P. kétoldalas nagy virággal, angol v. francia tenyésztésből ered, az Odier-P. öt szirmán foltok vannak; 2. Fancy-P. élénk ábrázatu kétoldalas virágokkal és 3. skarlát-P. (a P. zonale és P. inquinans Ait. származékai) világos szinü, de egyik szirmán szemes foltu vagy valamennyijén szinesen beszegett, szimpla vagy teljes (dupla) hús ernyős virágokkal. A Rosegay- vagy csokor-P. is ide vonható.
a pelaszg törzsek építési módja, mely a görögöt megelőzi és melyből a görög építészet fejlődik. A pelaszg kőépítészet alkalmazza először falaiban a szabályszerü kőkötést és az ő építészetük volt egyike az elsőknek, mely nyilások betetőzésére a hamis boltozatot (l. o.) használta. Jellemző példák láthatók az Építészet cikk VI. mellékletének 3. és 4. ábráján. Itt látjuk a kiklopszi építkezés fejleményeit és átalakulását pelaszg építészetté.
Tesszália egyik kerülete, fővárosa Larissza.
Görögország őslakói, a tudósok tulnyomó többsége szerint indogermánok (Roth és Kiepert szerint semiták). Nevük nem jelent népet, hanem a műveltségnek bizonyos korszakát, mely időben megelőző a jónok, dórok és eolok bevándorlását. A régi görögök önmaguktól különböző, de mégis rokon népnek tekintették, sőt büszkén vallották magukat rokonaiknak. Régi fészküknek a Peloponnezust tekintették, továbbá Arkádiát, Tesszáliát (még a történeti korban is Pelaszgiotisz), Leszbosz és Delosz szigeteket. Mesés hősöktől eredtek, mindenféle hasznos foglalkozást űztek (erdőirtás, mocsarak lecsapolása), magaslatokon Larissza nevü sziklavárakat építettek, melyeknek építkezése is jellemzetes (kiklopszi falak). A hellének lassankint egészen kiszorították őket, de egyes tudósok (köztük a magyar Ribárdy is) a görögországi jobbágy- és zsellérosztályban, sőt a helotákban is a leigázott P. utódait látják. V. ö. Ribáry, A pelaszg kérdés mai állása és a jobbágyi viszony a helléneknél és rómaiaknál (Budapest 1884). Erődi Béla szerint a mai albánok a régi pelaszgok utódai (Az albán nép és nyelve, Egyet. Phil. Közl. V.).
a régi magyaroknál egészen a XVI. sz.-ig használatos keresztnév. Mint a biharvármegyei Pelbárthida község neve kétségtelenül igazolja, a latin Privartus névből alakult; Pirivart, Pilibart, Pelbárt fokozatokkal. V. ö. Zichy-család okm. I-V.
közönségesen valamely szabály vagy elmélet megvilágítására és megerősítésére felhozott v. kieszelt v. tényleges eset. Pedagogiai értelemben a P. a gyermek környezetét tevő személyek azon cselekedetei, melyeket a gyermek utánozni, követni hajlandó. A P. hatásában lényegesen különbözik az erkölcsi oktatástól, mert mig az oktatás arra tanít, hogy mit kell cselekedni, a P. a közvetlen szemlélet egész hatalmával megmutatja a gyermeknek, hogy mit lehet és miként lehet cselekedni. Ha pedig az erkölcsileg helyes és helytelennek a megitéléséről van szó, a növendék csak azt fogja jelesnek és utánzandónak itélni, amit mások tesznek és kevésbbé azt, amit mások vallanak. Mennél inkább működik össze a nevelő személyében a P. és az oktatás, annál hatásosabb a nevelés. A környezet P.-ja is igen fontos; de minthogy itt a jó P. előteremtése nem áll a nevelés hatalmában, azért inkább a rossznak távoltartására szorítkozik. A nevelő és a környezet reális P.-ja mellett figyelmet érdemel még az eszményi P., melyet a történet s a költői művek eszményei és cselekményei szolgáltatnak. A P. hatása annál biztosabb, mennél közvetlenebbül érinti a növendék érzületét. Az átélt hatásosabb, mint a hallott vagy olvasott. Továbbá mennél szabadabb s mennél inkább van tevékenységben a gyermeki lélek abban a pillanatban, midőn a P. reá hat. Az önkényt kinálkozó P. hatásosabb, mint a ráerőszakolt vagy az olyan, amelyről a gyermek észreveszi, hogy szándékos. A P. hatásának lényeges feltétele az is, hogy legyen rokon a gyermek élethelyzetével. Ide tartoznak végre még a szokások és erkölcsök is, amelyek nem egyebek, mint megrögzött s az általános elismerés folytán szentesített P.-k.
1. a közszólások azon fajtája, melyben valamely esetre vagy személyre mint példára hivatkozunk, p. belenyert, mint Bertók a csíkba; az ily P.-ek a közmondásokkal (l. o.), együtt tárgyai a gyüjtésnek és az elméletnek 2. bármily példakép elbeszélt történet, melyből akár általánosságban, akár valamely fenforgó esetre tanulságot nyerhetni, mint p. aparabola (példázat), apolog, paramythia, allegoria stb.