(héb. Mislę), a zsidó bibliának egyik könyve, amely a fölirat szerint Salamon királytól származik. Több gyüjteményből állították össze s valószinü, hogy mai alakjában a második templom korában keletkezett.
1510-ből, kis negyedrét alaku magyar papiros-kódex. Három kéz irása, melyek közül az első, a Cornidex-kódexszel való egybevetés alapján, Ráskay Lea nyulakszigeti dömés apácáénak bizonyul. A másik két kéz irása szintén női irás, valószinüleg szintén nyulakszigeti dömés apácáké, de a leirók neve ismeretlen. Ráskay Lea a maga részének készülése évét (1510) a 28. lapon szavakkal mondja meg. E kódex ama terjedelmes régi kéziratnak eg része volt, melyet az egyetemi könyvtár az ötvenes években, nem tudni mi okból, szétszedett, öt kötetbe osztatott és ötfélekép elkeresztelt. (L. Cornidex-kódex). Tartalma: erkölcsi példák. Az egyetemi könyvtár tulajdona. Kiadta és röviden ismertette Volf György, Nyelvemléktár VIII. köt. Az első lap hasonmása megjelent Beöthy Zsolt képes irodalomtörténetében (I. köt. 112. old.) és Horváth Cyrill, Codex-irodalmunk példái és a Példák könyve c. értekezése mellett (Bajai kat. főgimnáziumi értesítő, 1891-92).
az a számösszeg, amennyit valamely újságból v. könyvből nyomatnak.
általában minden oly költött elbeszélés, mely erkölcsi v. elméleti igazságot példáz, melyet tehát nem sajátlagos értelemben veszünk, hanem mindig más tartalmat is látunk benne; nem egyedi mivoltában tekintjük, hanem mint minden hasonló eset tükörképét, valamely általános eszme érzékítését. Ide tartozik az apolog, a parabola és az allegoria. Az apolog, másképen aesopusi mese, anyagát tekintve, az állatmeséknek (l. o.) egyik fajtája, s az állatmeséből is származott; amint t. i. az ily mesékben szereplő állatok hovatovább határozott jellemvonásokat nyertek és bizonyos sajátságok tipusaivá váltak, a tőlük játszott mes is mind több erkölcsi vonatkozással telt meg. Az apologban rendszerint állatok szerepelnek, olykor növények is, egyáltalán a sajátos módon megszemélyesített természet; az apolog a költői képzelet önkéntes alkotása, mely tanító célzatot is képvisel, de nem annak a kedvéért keletkezett; már magában véve bizonyos esztetikai értéke is van, éppen azért önálló költői műveket is alkot. Az apologus műszó a római retorikában merült fel; aesopusi mesének nem azért nevezik, mintha Aesopus találta volna fel, hanem mert ő volt a legszerencsésebb apolog-költő. L. bővebben Mese s Állatmese címek alatt. A parabola, melyet kiválóan P.-nak szoktak nevezni, szintén költött történet, mint az apolog, de benne nem a mese az első, hanem a tanulság; a meséje csak a tanulság kedvéért van kigondolva, s nincs is meséjének az a költői teljes szemléletessége, mint az apologénak. Parabolát azok költenek, akik valamely igazságot akarnak beláttatni és elfogadtatni: szónokok, próféták, tanítók. Jellemző a parabolára az a szubjektiv célzat, hogy valamely egyéni eszmét akar terjeszteni és általánossá tenni. Az apolog inkább költői, a parabola inkább szónoki alkotás és nem is önálló mű, hanem inkább a nyelvbeli előadás egyik hathatós eszköze. A parabola ugy szól az emberi élet viszonyaira, hogy szintén az emberi élet viszonyaiból vesz egy analog módon kombinált történetet, melyben a kérdéses igazság mégis átlátszóbb módon jut kifejezésre; nem megy messzire példáért, legjobban szereti az emberek mindennapi életéből venni a példát; oly történet, mely költött ugyan, de mindennap megtörténhetik s azért nincs is benne semmi csodás elem, a legegyszerübb esetekkel példázza az erkölcsi igazságot. Az allegoriát l. o. A P.-okkal tanítás különösen a keleti népek sajátja; kitünnek az újszövetség parabolái. Az eszme megérzékítő előadásával igen nagy hatása van, kivált nagyobb tömegekre: alkalmas módon (p. humorral) előadott, újszerü P.-ok azonban bármely fejlett értelmiségü közönségre megteszik hatásukat. A P. elméletére nézve l. Gerber, Die Sprache als Kunst; a mesére nézve l. Lessing értekezését a meséről a Szász Károlytól a Kisfaludy-társaság Évlapjaiban.
(állat, Myoxus Schreb.), a rágcsáló emlősök egyik neme egész hosszában lombos farkkal; felső zápfogai közül az első 6, a második és harmadik 7, a negyedik 8 harántbordával. Egyetlen faja a mogyorós pele (l. o.). Pelének nevezik magyarul a Muscardinus avellanariust is.
(állat), l. Pelikánfélék.
(állat), l. Kardos.
sziklás sziget La Manche francia département partján, Cherbourgral (l. o.) szemben.
vagy pelefélék (állat, Myoxidae), a rágcsáló emlősök (Rodentia) egyik családja, 1-1 metsző- és 4-4 zápfoggal; keskeny fejjel, aránylag nagy szemekkel, majdnem csupasz nagy fülekkel, zömök testtel. Elül négy ujjuk van és rövid, lapos körömmel födött hüvelykcsonkjuk, hátulsó lábaik 5 ujjasok. Farkuk oly hosszu, mint testük, hengeres, hosszu és tömött szűrü. Felső ajkuk hasadt. Valamennyi faj a fákon tartózkodik, szürkületi állatok, téli álmot alszanak. Ide tartozó nemek az Eliomys Wagn., Myoxus Schreb. és Muscardinus Wagn.
(franc., ejtsd: pel-mel) a. m. összevissza.