v. gödényfélék (állat, Pelecanidae), az úszók rendjébe, az evezőlábuak csoportjába tartozó madárcsalád. Nagy állatok, jól kifejlődött szárnyakkal és evezőlábakkal. Fejök aránylag kicsiny, csőrük ellenben annál hosszabb. Alsó állkapcsuk két feléhez nagy, nyulékony bőrzacskó van erősítve, amely arra való, hogy zsákmányuk egy részét későbbi időkre eltegyék. Minthogy e torokzacskóban véres halak is vannak és minthogy tartalmát a zacskónak a mellhez való nyomásával ürítik ki, azért alkalmasint ez adott alkalmat azon mondára, hogy a pelikán csőrével felvágja mellét s ugy eteti kicsinyeit saját vérével. Orrlyukaik igen kicsinyek. Az elsőrendü evezőtollak közül a 2. és 4. a leghosszabb. Rövid farkukban 20-24 kormánytoll van. Egyetlen nem tartozik ide, melynek eddig ismert 9 faja az ó- és újvilágrészek mérsékelt és forró égövi vidékein tartózkodik. Kitünű úszó és repülő állatok, melyek a vizekben a halak pusztítása által nem csekély károkat okozhatnak. Parton fészkelnek. 3-5 kékes tojást raknak, melyeket a szülők közösen keltenek ki; fészeklakók. Magyarországból 3 faj ismeretes, u. m. a közönséges P. (Pelecanus onocrotolus L.), szine fehér, mellén és hátán, különösen az idősebbeknél, rózsaszinü pirral. Evezőtollai feketék, csőre sárgás. Lábai rövidek, 4 ujjuak, hátsó ujj befelé irányult s mind a négy ujjat úszóhártya köti össze. 20 kormánytollal. Hossza 140-180, szárnyh. 55, farkhossza 18 cm. Dékelet-Európát, Afrikát és Ázsiát lakja. Hazánkban a Tisza vidékén gyakran láthatni. A bodrosfejü P. (P. crispus Bruch.) fehér szürkés-vöröses pirral, a fiatalok szürke-barnák. A fején és nyakán hátul a tollak bodrosak, csőre szürke-sárga, torokzacskója vörös. 22 kormánytollal. Hasonló nagyságu. Földrajzi elterjedésének a köre is az. Magyarországban az ötvenes években több példányt lőttek. A kis P. (P. minor Rupp.) hazánkban nagy ritkaság. A P. a szülői szeretet jelképe.
(gör.-lat.), apró, kékes-piros, kisebb v. nagyobb vérzés okozta foltok a testen, melyek a hagymáz lefolyásában, de egyéb fertőző betegségeknél is előfordulnak.
az ókorban Görögország egy hegységének neve, mely az Osszától délkeletre Magnesia tartományban emelkedett. Az ókori hagyomány szerint egyike ama három hegynek (P., Ossza, Olimpus), melyeket gigászok egymásra tornyosítottak, hogy Zeust megostromolhassák. Ugyancsak a P. egyik barlangjában lakott Khiron a csodálatos tudományu kentaurus, aki a föld népét a környék gyógyfüveivel gyógyította. Mostani neve Plesszidi.
(p. rheumatica vagy porpura rheum.), térd- vagy lábizületi fájdalmakkal járó lázas bántalom, melyhez főleg a térd körül apró bőrvérzések csatlakoznak.
(ejtsd: pélisszjé) János Jakab Aimable, francia marsal, szül. Maromme-ban (Seine inférieur) 1794 nov. 6., megh. Algeriában 1864 máj. 22. A katonai pályára lépett, részt vett az 1823. spanyol és az 1828. moreai expedicióban, szintugy (1830) Algeria meghódításában. 1845. utolsó ízig megsemmisítette a dahragrotta arab törzset, melynek egy barlangba menekült tagjait a barlang bejárásában rakott tűzzel megfojtotta. 1850. dandárnokká tették és 1851-54-ig Algeria főkormányzója volt. 1855. mint az I. hadtest parancsnoka Krimbe indult és ő vezényelte szept. 8. a Malakov bástya ellen intézett döntő rohamot. Jutalmul marsallá és Malakov hercegévé tették. 1858-59. követ volt Londonban 1860. újra Algeria főkormányzója lett.
a. m. agyag (l. o.).
ókori város, 1. Makedoniának Bottaia nevü kerületében, a Ludias folyó mellett, makedoniai Fülöpnek szülőhelye és későbben virágzó székes fővárosa; most romhalmaz Jannica közelében; 2. Perea legdélibb városa Palesztinában, először Nagy Antiochus hódította meg; Alexander Jannaeus lerontotta, mert a makedon lakosok nem akartak zsidó vallásra áttérni, Pompejus azonban újból helyreállította.
(lepra italica, risipola limbarda, malrosso, mal del sole), sajátságos endemikus bőrbetegség, amely különösen a szegényebb lombard népesség között, Olaszország északi részein, déli Franciaországban, újabb kutatások szerint Romániában és Spanyolországban is előfordul. A betgegek sokszor hosszu ideig nagy foku bágyadtságról, gerinc- és végtagfájdalmakról panaszkodnak, mig tavasszal v. nyáron ama testrészeken, amelyek a nap sugarainak és a küllevegőnek közvetlenül ki vannak téve, tehát az arcon, a kezeken, lábakon, nyakon és mellen sajátságos bőrkiütés fejlődik ki, a bőr nagy mértékben megveresedik, duzzadt lesz, égető és viszkető érzés mutatkozik, nem ritkán hólyagocskák és hólyagok lépnek fel; pár hónap mulva pedig a bőr ezen helyeken kemény, begyűrődött és erősen hámló lesz. Ez az állapot a hűvösebb idő beálltával javul, a következő tavasszal ismét kiújul és a tünetek minden évben intenzivebbek lesznek; a bőr berepedezik, vastag kéreggel fedett, sötétbarna szinü lesz. Már az első időben táplálkozási zavarok, hasmenés lépnek fel, nagy foku gyengeség mutatkozik, ezenkivül fájdalmak az alsó végtagokban és a gerinctájon. Lassankint azután súlyos idegtünetek lépnek fel, nagy foku levertség, fejfájás, hallucinációk, néha maniakális rohamok és a betegek lassankint az elerőtlenedés folytán, vagy egy interkurrens betegség, többnyire agyhártyalob, tüdő-, vesebajok stb. következtében tönkre mennek. Ennélfogva a betegség prognozisa a legtöbb esetben kedvezőtlen, bár az első stádiumból a baj néha még visszafejlődik, és másrészt a bántalom sokszor hosszu éveken keresztül fennállhat, a nélkül, hogy súlyosabb általános tünetekhez vezetne. A betegség okáról még keveset tudunk; némelyek a talaj ártalmas befolyásának v. szeszes italokkal való visszaélésnek tulajdonítják, a legtöbben azonban azt hiszik, hogy a baj oka romlott (talán bizonyos mérgesgomba-tartalmu, anyarozs, sporisorium Maidis) kukorica élvezése, illetőleg az azzal való majdnem kizárólagos táplálkozás; azt a megfigyelést tették ugyanis, hogy a baj ott lép fel gyakrabban, ahol a kukorica a népesség kizárólagos eledele. A gyógykezelés csak az első stádiumban kecsegtet sikerrel; legfőbb dolog a beteget tartózkodási helyéről eltávolítani, erős táplálék és erősítő tonizáló szerek adagolása.
más néven Tibaldi, olasz műépítész és festő, szül. Bolognában 1527., megh. Milanóban 1598. 20 év óta mindkét művészetet űzte és mindkettőben Michelangelo példáját követte. Készített nagy stilusban freskódiszítményeket és azonkivül olajfestményeket. Az előbbiek közül nevezetesek: Herkules tettei (az anconai tőzsde termében); Ulysses története (a bolognai Palazzo Poggi-ban). Bájos női fejekkel díszített szent képei gyakoriak a képtárakban. Borromaeus Károly kardinális 1562. Paviában a della Sapienza palota építésével bizta meg; Milanóban 1570. a székesegyház bellsejét alakította át és a Sante Fedele templomát építette; Navarában a San Gandenziót; Bolgonában a Palazzo Poggi-t építette. II. Fülöp 1586. Spanyolországba hivta, ahol az Escorial építésénél működött közre, s a marchese méltóságra emelte. V. ö. Zanotti, Le pitture di P. Tibalid (Velence 1756).
lagunák közt fekvő, 12 km. hosszu és 200 m. széles sziget Velence olasz tartomány partján, a Porto di Malamocco és Porta di Chioggia közt, (1881) 5595 lak., gyümölcs- és zöldségtermeléssel. É-i végében van a San Pietro, D-i végében a Caroman nevü erősség. Nagy, néhol 10 m. magas kőgátak védik a tenger vize ellenében. Főhelye P. (Palestrina), 3849 lak.